Szomorú Vasárnap

Történt: 2008. november 30. Vasárnap, 12:00 - 21:00

A színész beteg, a színpad egészséges

Ma reggel sorra kaptam az sms-bombákat és az "átkozott" telefonokat . Vera lebetegedett. Felajánlotta, hogyha kell, akkor bejön... "Vera, ha du. jobban leszel, akkor gyere be 4-re!" Mondtam én, miközben kínoztam magam különböző kimenetelű, elképzelt próbákkal és előadásokkal, melyek bennem játszódtak le, mint a gyermekben az aggódás, ha elveszti valamijét. Ez általában egy pillanatig tart, utána inkább keresem a megoldást a következő eredményes próbára. A megoldás szerencsére mindig jön. Valószínűleg, mert megdolgoztunk érte. És ha valamiben van munka, akkor az nem múlik el nyomtalanul... hozzászegődik a szerencse és a mi esetünkben színház. Mert a Laboratorium a munkát helyezi előtérbe, a kísérleteket, a kutatásokat... az Animae pedig a szerencsét hozza, mert a lélekkel foglalkozni nem száraz munka, hanem maga a véletlen, a csoda felfedezése... Később beállított Vera, de hazaküldtem... Betegnek látszott. Nem kéne fertőzni...
Fruzsi késett, mert rosszul volt, de szerencsére a próbán minden ok...
Luca is nagyon lebetegedett. Megérkezett késve és már el is küldtem a gyógyulás rögös útján haza.
Amikor ébredtem: valami furcsa lény tapogatta a torkomat: belülről. Szörnyű volt. Mintha valami vírus lenne, de mégsem. Egy kis "Alien", amelyik kitörni igyekszik abba a világba, ahol rendet szeretnék tenni. A teámat magammal vittem. Bár sokszor már nem is teázom mostanában, valamiért így jön ki a lépés... Kávézni sem szoktam. Kéne valami függőség. Á! Jó ez úgy, ahogy van: betegesen, de reménykedve.
Hiányozna ez a hiányosság.



Déltől Délutánig

Megkezdtü a neonácikkal a jelenetet, tehát folytattuk a tegnapit, mégis újszerűen. Remekül sikerült. Réka és Péter egész jól működött az elején. Figyelni kezdtek egymásra is. Réka eddig is figyelt. Péter pedig most kezdett figyelni igazán. Péter Farkassá vált és élni kezdett, csak a holdfény hiányzott. De Rékával jól tudott dolgozni. És a mai nap folyamán Eszterrel is.



B. Eszter lelassult

Eszter lelassult. Eszter (amennyire ismerem) nagyon gyorsan pörög mindig és mindenhol. Gyorsan gondolkodik. Ez részben előny, részben hátrány. A színház esetében is mindkettő. Először persze hátrány, mert a "színházi" idő teljesen más sebeséggel halad, mint az életben lévő. Valamivel sűrűbb. Valamiért így működik, még a "teljes" természetes színjáték esetében is lassabb kell, hogy legyen az idő, de az agy mégis gyors. A csodálatos agy megjegyzi, hogy mikor és mit és miért, a másik csodálatos agy pedig a hogyanra fókuszál, hogy az az előbbi pontokra, kérdésekre támaszkodva megteremtse a... A megteremtést szerintem ne ragozzuk. Talán felesleges. Ez a kis szikra, ez a kis erő lobbantja lángra a színpad összes elfojtott szenvedélyét, energiáját. Így van értelme, hogy nem tudjuk, hogy mi az, akár a szerelemnél... Sokszor mondják is, hogy a színház szeretete, meg, hogy ehhez szerelem kell és igazuk is van. Ezt csak 100% -osan lehet csinálni. Spórolva nem érdemes. Nálam biztos nem.
Eszter a gyors agya segítségével lelasította a másik agyát. A túlzott pörgés, a belső forrongás, eltúlzás az akarat erejével egy alkotói szintre jutott. Miután Eszter ezt elkapta: sikerült elkapni a fonalat is, amelyik rávezeti a megoldásra. Ez egy hasznos próba volt. A verbális szint magasabbra emelkedett. Korcsmáros Andrással minden rendben. Nem hiányzik. Szorgalmas. És a szerepre is jó. Péter is igyekezett. Réka pedig mindig mindenre figyel és emlékszik. Koncentrál. És remek az elgondolása a néma részeinél. Farkas (Péter) számára nehéz volt az a rész, amikor Esztert kell kivinni a színről. Farkas valamiért fél az ilyen dolgoktól. Fél talán kárt tenni valakiben. Ezt a januári hónapban majd megpróbáljuk megoldani. Több tréninget fogok hozni. Új gyakorlatokat.
A próbán szép lassan sikerült megoldania: kivitte Esztert úgy, ahogy kell.



Relaxáció

A színészeknek kell valami, amit elsajátíthatnak és lazábbak lehetnek, kell valami, ami kikapcsolja a színész agyát. De nem teljesen. Vízszintesen, háton fekve és koncentrálva a testrészekre működhet a dolog. Ez többféle tréningre épül: pl.: autogén tréning, kungfu, egyszerű lazítás stb... A színészek feküdtek és remélem feloldódtak...



De nem teljesen

Nem sikerült a teljes koncentrált lazaság, mert próba közben látni lehetett a hibákat. Mindenki egy kicsit punnyadt volt az elején, aztán belerázódtak. Hála az égnek. A színészi állapotok megteremtése megkezdődött.



Szomorú Vasárnap

Pedig én szeretem a vasárnapi próbákat - valamiért. A hiáyzó emberek valóban hiányoztak. Dennist beállítgattam ott, ahol tudtam. Kálmit koncentráltabbá kell tenni némelyik helyen. Persze így nehéz, ha nem vagyunk meg teljesen. Zalánt mára nem hívtam, most fontos, hogy a darab összeálljon. Petra lemondta a szerepet, mert lebetegedett...



Nincs Énekesnőm! Énekelnél Te is?

Ez nem egy felhívás... Nem keresek énekest, vagyis de, csak mégis rossz így, mert tanácstalan vagyok. Kell egy új lány, aki énekel. Talán az Ancsa? Á! Ő... nem is tudom... nem is tudom...



Szomorú Vasárnap II.

Még mindig szomorú., mert beteg vagyok testileg-lelkileg és szakmailag is, de a darab egészségessé válik. Furcsa. Olyan, mintha minden szándékosan helyre rázódna.
Az este folyamán még elpróbáltuk az olyan részeket, amiket eddig nem nagyon. Pl.: a végét, amikor Misi, mint Nárcisz beszél Lucához (Nő - Éva), de a szavak lefagynak. A szavak mindig lefagynak, ha nincs mögöttük kellő tűz... A próba szomorkásabb lehetett. Most pedig lefekszek aludni. Átalszom az álmaidat Kedves Olvaső és kitalálom őket újra a próbára...



Elfáradtam, fáj a torkom...

Hirtelen elegem lett... Nem a betegekre haragudtam, hanem a helyzetre és magamra, hogy kezelhetném jobban is...




üdv

Abdullin Szárdár Tagirovics, az örökké alvó rendező