Tartozásom II.

Történt: 2008. december 1-4. hétfőtől csütörtökig és péntek és vasárnap



Magyarázkodás - ahogy én szoktam...

Hjujjj, ez most kellemetlen. Most már nem mondhatom azt, hogy rengeteg volt a meló, pedig igaz. A péntek este is kegyetlen volt. De vasárnap... hjajjj... du. 2-től hajnali 1-ig. No ez nem normális. Tudom. Sajnálom is. De részben örülök. Mert sok mindent leszűrtem. Hogy ki hogyan, hogy ki miért csinálja és arra is kezdek rájönni, hogy én miért csinálom ezt. A darabot elkezdtük. Az első jelenettel volt a legnagyobb gond, ezért...



Sokat próbáltuk azt, amit kell...

Ez később visszaigazolódott és az előadáson is bebizonyosodott, hogy nem feleslegesen. A terápiás jelenet majdnem három órát vett igénybe. Úgy hiszem, hogy az első jelenet mindig fontos. A többi is. De az első és az utolsó két lelki oszlopot alkot a díszes fal számára, amely tartalmazza az egész darabot. Milyen furcsa lenne, ha egyszer megnézném az első és az utolsó jelenetet egymás után. Milyen érdekes lenne kitalálni azt, ami közöttük van...
A színészek egy része felháborodott és duzzogott közben, hogy haladjunk... Igazuk volt, de nem... mert az első jelenet az az első jelenet. A többire nem kellett ennyi idő. Az utolsóval még voltak gondok. Pontosítani kellett. Emlékszem, hogy még előtte pénteken elemeztük le és rögzítettük a példányokba, hogy mikor történnek a megszólalások, az Instantban (beülős hely Pesten). Izgalmas volt. Luca még beteg volt. Misi már beteg lett. Misi remekül dolgozott vasárnap. Végigvettük az egész darabot 11 óra alatt. Nem kis idő. Volt egy kevéske szünet. Elfelejtettem enni. Sokszor felejtek enni, inni és aludni, ahogyan most is, pedig reggel 9-re próbára megyek a bábos darabot (Piroska és Farkas), de ez az én saját hülyeségem, nem is tagadom. Dennis is megérkezett. Próbáltunk. Egy-két kiakadás történt. De ezeket most az egyszer nem ecsetelem, mert új vitákat szülne egy mondat, egy gondolat. Ma már senki sem akar veszíteni. Én se akartam egy ideig. Pár napja rájöttem, hogy veszíteni és elmondani a hibákat mind a darabban és mind a magánéletben: megtisztít. Mindig új lappal indíthat az ember. Van, aki tagadja, vagy nem beszél róla. A darabot is így kell próbálni, hogy mindig tiszta lappal kezdjük az egészet. Sokszor nézem úgy a Hitler Komplexus - t is, hogy szűz a tekintetem, de még így is sok dolgot nem vettem észre (erről később írok). A problémákat felfogjuk, beismerjük és újra alkothatunk és nem bújunk a "nemtudom" álcája mögé. A "nemtudom" álcája minden művészetben felismerhető (aki fest, az tanulja meg az alapokat is, aki zongorázik, az is gyakoroljon, aki játszik, az játsszon, akár az életben - a gond ott van, amikor valaki sokat játszik az életben - az a színpadon nem teljesít jól - gyakran, csak üresen miértezik). Tehát a színész miértezik, ami remek, de a hogyanokig nem jut el, mert az életben sem látja át... Így egy kategóriába besorolom, mint kezdő rendező. Számomra fontos a tekintet. Ami még fontosabb: az a rezgés és a lazaság. Aki görcsöl az életben minden apróságon, az a színpadon is görcsölni fog. A rezgéssel megfejtheti az ember önmagát, ha laza. Ez nem a színpadon kezdődik és nem is a palettán és nem is a kottáknál és nem is... ez egy sétával kezdődik, vagy egy családi ebéddel, vagy egy lógással a suliból, vagy egy találkozással egy kávézóban, vagy egy önfeledt nevetéssel a réten, vagy egy zenével ( http://www.youtube.com/watch?v=Smqj_z04i4A - ha gondolod nyomd be külön linken és olvasd a naplót tovább - látod milyen kényelmes - pornós videóra ne számíts), vagy bármivel, ami segít felfogni a múltat és elraktározni oda, ahova azt kell, és egyszerűen belépni a próbaterembe...



Sirkó Eszter és Armaganjan Ajk...

A zenei részeket vettük vasárnap. Remek próba volt. Eszter sokat segített az élőzenével. Ajk is remek stílust hozott a történetbe. Az én fránya szláv lelkem pedig megörült és kitalált különböző részeket a jelenetekhez. Főleg az első jelenethez. Furcsa, de a második felvonásban alig van valami zene. Tavaly még nem tudtam volna elképzelni. Most már igen? Hé! Ez én vagyok? Azt hiszem igen. Az leszek, aki voltam, úgyis lehetek más, de minek (ostoba esti mosoly).



Hajnali hisztéria

No comment! De tényleg.




Bódi Eszter kezd jó lenni - mármint színpadon (mosoly)

De tényleg. Most elkezdett remekelni. A vége jelenetnél volt igazán erős az állapota. Meglepett. És izgalmassá tette a viszonyokat. Emese is erősebb lett játékilag.



Misi monológja

No comment. Misi remek színész. Még akkor is jó, ha még nem érzi úgy. Addig lesz remek, utána elbizonytalanítja egy ősi gyerek, Sztanyiszlavszkij és akkor rosszabbnak fogja érezni magát. És akkor küzdeni kezd. A végletekig fog elmenni. És a legvégén visszatér oda, ahol ma van. Így írásban elég könnyű ezt kifejteni, de a gyakorlatban nagyon is nehéz. Nem szabad feladni.



Egy kis etika - saját recept

Olyan beteges társulatot szeretnék, ahol a színészek mindent csinálnak. Jegyszedők és takarítók és marketingesek (mosoly) stb... és persze színészek. Egy igazi színész egy idő után a saját maga rendezője lesz. Tehát megoldja a szerepét, mert kiismeri a rendező beteg világát. Ez persze idő. És még akkor is kérdéses, mert eltévesztheti az utat...



Önismeret és stb. bla, bla, bla...

Ahogy ebben a pillanatban gondolom: Az önismeret fontos egy színész számára. Nagyon. Ez pedig tényleg nem a színházban kezdődik, de segíthet a színház, ha van egy belső kör. Sok ember a színházi lét után (ha jól kezeli) tudja kezelni az életét. A legtöbb (rossz) színész játszik az életben és tönkreteszi azt, mert nem tudja, hogy mit akar. Erről pedig tehet egy nagy betegség a 21. században: a magány.

" A mai társadalmakban a mobilitás, a magánélet és a kényelem jelentik az értékeket, amelyek mind az elszigetelődés és a magány esélyét növelik, és a közösségi érzés kialakulásának lehetőségét korlátozzák."

(Christopher Hansard)

Az ember nemcsak az egyedüllétől lehet magányos, hanem a közösségtől is.
Mindenki menekül és menekül. Ez izgalmas téma számomra, a színpadon ezt próbálom most legfőképpen megoldani.

Tehát az egész elmélet levezethető, oda, hogy a színészek többsége is magányos. Ezt ők is tudják. Kevés "töltött" színész rohangál ma. De azokat csodáljuk igazán. A legtöbben üresek, mert a magánéletben is azok, mert magányosak és stb...

A színészeim egy része valószínűleg elfog hagyni, pár színésztől én szabadulok meg. De akik bent maradnak - azokkal új tréningeket fogunk kipróbálni: a Víz tréninget. Majd még írok erről, de nem akarom elkiabálni, mert ellopják az ötletet. Jövőre pedig bekeményítek. Heti 5 próbát fogok tartani. Ebben lesz bőven pantomim, sok beszédtechnika, mozgás és tréningek Zalánnal és Dávid Zsuzsával. A színműre pedig felkészítem a csapatot, és titkon remélem, hogy sikerülni fog, mert új emberekkel dolgozhatok majd (csak vicc).

A társulatot pedig kiviszem majd a rétre egyszer és akkor majd megtanulják, hogy mi a színház vagy nem, de legalább friss levegőhöz jutnak.

Kellemes Légzést Kedves Olvasó!

Abdullin Szárdár Tagirovics, az ostoba bölcselkedő