Tartozásom V.

Történt: december 11. és 14. között avagy Csütörtöktől Vasárnapig




Műtét a Laboratóriumban

A darab operációs beavatkozása megkezdődött. Ez a darab most olyan lett, mint egy nő (vagy férfi), aki elégedetlen magával. Egészségügyi problémákkal is küzd. A tartásával vannak gondok.
Összeültünk páran, orvosok és tanácskoztunk. Ha így folytatja tovább... nem sok lehetősége marad a hosszú életre.
- Valami megoldás... azért még létezik, nem? - kérdeztem aggódva
- Persze Szárdikám (Dr. Abdullin), a járásokat pontosan vegyük át... -válaszolt segítőkészen Dávid Zsuzsa

A műtét valóban kockázatos lesz. De ha nem avatkozunk közbe, akkor egy-két hetet adunk neki.

- Szegény! Most mi legyen?

Na jó, nem sajnáltatom...
Vágjunk bele!

Avagy léleksebészeti beavatkozás egy nem reménytelen darab esetében...

Valószínűleg a nézők reakcióiból kell kiindulni. A kritika... az egy dolog. Az teljesen szubjektív. Valamit elfogadok, de a 95 %-ot nem fogom. A nézők reakcióit vizsgálom, amikor nem is számítanak rá, hátul a technikai pult mögül figyelem a nézőket. Nagyon érdekes. Vannak különböző csendek. Olykor mocorgások. Olykor fordulások. Vakarások. Köhögések. Nevetések. Nagyon finom az a határ, hogy hol kezdődik a néző valódi látása. Egy biztos: tömegben többet nevetnek. Bátrabbak lesznek. Talán felszabadultabbak. Ha jó csináljuk, akkor még taps is lehet belőle. A tapsnak különböző árnyalatai vannak. Különböző hangzások. A jó taps feloldja a (már említett) sűrű levegőt. A jó taps megkönnyebülés. A jó taps visszajelzés. A nemtaps is az. A gyengécske taps is. Ma sokan azon dolgoznak, hogy a taps legyen nagyon jó. A tapsrend gyakran jobb, mint az előadás. Nagyszínházban jártam pár napja. Az előadás pocsék volt. A taps szép nagy... A nézők többsége átverve létezik. Ezáltal még a színészek is azt hiszik, hogy jók, pedig nem mindig...

Bátran jegyzetelek. Tudom. Talán azért, mert kísérleti előadásokat gyártok. Alkotok. A napokban sok igazságra, jogos támadásra kellett reagálni. Most újra gondolom magamban a dolgokat (erről majd később). A lényeg, hogy a bevatkozás kockázatos...
A járásokat átvariáltuk. Az első részben volt pár változtatás. Érdekes volt. Sokat tanultunk belőle. Pár dologgal nem értettem egyet, de a többségben igen. Ott, ahol lehetett variáltunk. Mindenképpen hasznos volt ez az egész. Ugrottunk egy nagyot tavalyhoz képest (Pornó Színház I-II.). A megfigyelő, aki látta ezt is meg azt is, tudhatja, hogy mi van...




Vasárnapi feszültség

Késtem a vasárnapi próbára. Okkal. Ez nem tett jót az egésznek. Dávid Zsuzsa segített egy csomó dologban technikailag és rávezetett egy-két színészt a miértekre. A baj az idővel volt. Nem tudom kezelni. Meg kell tanulni az idővel bánni. Ezt biztos valahol tanítják (mosoly). Nem tudom, hogy hol... Nem is akarom tudni. Sok dolgon vitatkoztunk a Tanárnővel (Dávid Zsuzsa). Furcsa volt a helyzet. Kicsinenyes lett bennem valami. Mérges voltam Bódi Eszterre meg az emberekre. Hirtelen embergyűlölő lettem. Az ember pillanatokra Mizantróp (Moliére), aztán Kisherceg, a legvégén meg valamilyen furcsa karakter. Komolyan. A ráncok az idősebbeknél elárulják, hogy ki milyen volt. Hogy kinek milyen volt az élete. A ráncok kuszasága nem más, mint egy térkép, az élet térképe. Megismerheted. Meg nem is. A te dolgod. Valaki szeret utazni. Valaki nem. Valaki keveset. Valaki bejárja az egész világot. A ráncok. Az ember megtanulhat élni. Aki megtanult élni, csak az tud igazán meghalni. Sokan már előtte halottak. Az élőholtak.
Kedves Olvasó!
Hát igen! Itt van egy apró titok (majd később erről is).
Visszatérve a vasárnapra: Az első felvonás remek volt. Jobb, mint a szerdai. A második felvonás pocsék volt. Az új instrukciók és a meggondolatlanság szellemi bajba sodorták a legtöbb színészt. A jövőben megpróbálom elkerülni az ilyen bajokat. És ami a legfontosabb: a csapatot nyúzni fogom. Vagy leváltok egy-két embert. Vagy bekeményítek. Sajnos ezt kell tennem. A tehetség önmagában szart sem ér. Tehetséges és etikus csapatot szeretnék. Hiszti és sértődés nélkül. Színészi rivalizálás nélkül. Féltékenykedés és zsarolás távol álljon tőlem. Na jó, egy kicsit szenvedélyes lettem. És sérült. Rájöttem, hogy nem szeretem a rossz kritikát. Most meg kell szeretnem. A rossz kritika megerősíthet. Hazudni akartam eddig magamnak. Pedig az igazság nyers. És kegyetlen. Az álom pedig...



Most megint próbára megyek, ennyi időm volt. Ennyi. Kedves Olvasó! Kívánom, hogy használj ki minden percet! Rövid az élet...

http://www.youtube.com/watch?v=kTqrNISqqmU


Szép Estét!

Abdullin Szárdár Tagirovics, aki megtanulja szeretni és tűrni a kritikát