Tartozásom III.

Történt: 2008. december 8 és 10 között, avagy Hétfőtől Szerdáig...



Színház az életem (fellengzős nyál pár mondatban)

Sajnos. Személyessé teszem a naplót bizonyos határokon belül. Mert bármit csinálok... a dolgok összefolynak... Az életem és a színház.
Kedves Olvasóm!
Köszönöm támogatásodat. "Ez ad nekem erőt ahhoz...", hogy írjak. Persze magamnak is írok. Tanulok belőle a jövőben. De inkább az kell, hogy ne vesszek el a lélek zűrzavaros erdejében.
Ez a hét izgalmas - legalábbis számomra, mert mindent elveszítettem (család, suli, magán...stb). Kivéve a darabot. Ezért belekapaszkodtam a szereplőkbe. Valószínűleg megerősít a jelen és a jövő. Amit megtanultam: hogy ne bízzak egy dologban, mert a jelenetek felzabálnak és az ötletek sokasága alá süllyedek. Színházban és az Életben próbálok. Próbálok egyszerű lenni. Most olyan, mintha üres lennék és megismerném magam. Nem vagyok függő. Nem függök semmitől sem. Félelmeim lassan elmúlnak. Levegőhöz jutok. Lerendezem a tartozásaimat. Mindenkinek megfogom adni a kapott pénzt, a szeretetet és telejesen üres leszek. Régebben tönkretettem volna magamat és a darabot is. Most olyan a darabom, mint amilyen én is vagyok: egyszerű és olykor mégsem értik vagy bonyolult és mégis érti mindenki. Egyik pillanatban a hányinger tör rám, másik pillanatban a remény, a harmadik pillanatban az önsajnálatba menekülök, akár egy csehovi hős. Van úgy, hogy én vagyok Trepljov, akit eltapos Trigorin, aki szintén én vagyok. Nem vagyok őrült. Csak hülye. Tesóm mondott egy érdekes dolgot: hogy a szart tényleg megkell tapasztalni, hogy értékelni tudjuk a végén a gyémántot vagy a "nemszart". Most így vagyok én is. Sok érdekes dolgot tapasztaltam, mint ember és rendező. Régebben próbáltam ember lenni, amikor rendezek. Amikor pedig éltem, akkor megpróbáltam rendezni másokat. Nem volt felesleges. Mostantól keményen fogok dolgozni és kifárasztani a színészeimet. Erős csapatot szeretnék. Nagyon erőset. Ahhoz pedig sokszor bután kell hajszolni. Aki kibírja velem két évig a kínzást... az lehet a társulat tagja. A színészeim lelkesek. Kegyetlen életük lehet (mosoly), mert dolgoznak és mindenféle más dologgal foglalkoznak. Januártól új színt öltünk, kidolgozunk egy új reklámfogást... stb, hívok új tanárokat (beszéd, báb, pantomim, mozgás) és fogok szerezni támogatást (jut eszembe, ha van kedved, akkor támogass!!! - keserű mosoly). Társulaton belül idillikus hangulatot fogok teremteni, ahol nincsenek klikkek és kibeszélések, pletykár, rossz hangulat. Csak egyszerű munka lesz. A színészeim egy részéről leszedem az iskolák által felvett "SZTK színészetet". Rugalmas színészeket fog kívánni a meló. Igazságtalan leszek és durva. Ja és élvezni is fogom...
... aztán éjszakánként felébredek, körülnézek a szobában és elejtek egy-két könnycseppet, mint egy kishercegnő és tükörbe nézek... és mérges leszek, hogy miért bánom az életet, de aztán rájövök, hogy az életem a színház...



A dramaturgia és egyéb falánkságok a Zöld Macskában

Dávid Zsuzsa megérkezett kedden, előadás előtt egy nappal és... A darabot megnéztük. Dennis késett. Kínos volt. Szepi, a Zöld Macska vezetője is megnézte a próbát egy barátjával. Varga Zsófia nevű lány is ott volt. Ő mindenféle dolgot ír valami tanulmányhoz az iskolájába.
A próba rettenetes volt. Alig tudtunk végigmenni az egészen rendesen. A négy kósza néző olykor-olykor nevetett. Én röhögtem, pedig egy rendezőnek nem szabad annyira... szeretni önmagát... vagy igen? Na ok, nem sajnáltatom... Dávid Zsuzsával beszéltem főpróba után. Lehordta - jogosan. Elmondta, hogy a járások és a tér használata hibás. Este keseregtem. Hajnalban csak úgy voltam... sérült volt a lelkem, a testem pedig fáradt... egy valami működött, lüktetett: az agyam, az eszem, az elmém: gondolkodni kezdtem. Azért gondolkodtam, mert abban még nem csalódtam - igazán. Másnap előadás... vajon mi lesz?





HITLER KOMPLEXUS - Kísérleti Főpróba

Az előadás szépen összeállt. Nem lett tökéletes. Sőt annyira nem is lett jó. De rossz sem. A pozitívuma az, hogy utána vitatkoztak emberek. Beszélgettek róla. Valahogy talán megértették a háborodott elmémet. Ami pozitív, hogy a darab érthető. A színészek izgultak. Én kiabáltam meg összevissza magyaráztam, akár egy amatőr, mert... nem fogok magyarázkodni...

Most Kedves Olvasó Bocsáss Meg, De Sietnem Kell Próbára, Viszont Holnapig Még Írni Fogok Izgalmas Dolgokat, Hogy Mi Történt A Premieren és Hogyan Alakult Egy Érdekes Találka És Milyen Párbeszéd Zajlott Tomcat És Köztem...