Történt: 2008. december 17. szerda 20:00 - Duna Palota
Fentről nézve
A technikai pultban minden olyan más. A hangokat nem tudtam jól bemérni. Nem észleltem a dolgokat úgy, ahogy azok lennének. Ezért folyton kisétáltam az erkélyre és figyeltem a színpadot és a nézőteret. A nézőtérről levettük a fényt, szép lassan elhúztuk a függönyt a sötétben. A darab elkezdődött...
Hitler Komplexus Premier - I. felvonás
I. jelenet - Terápia
A színházterem sötétbe borult, kezdetét vette a darab. Az első jelenet még mindig nem működik elég jól. Itt dramaturgiai hibák sorozatát véltem felfedezni előadás alatt. Változtatni kell rajta. Az első felvonást többször próbálni kell, mert a hibák még mindig nagyok... Régebben említettem, hogy az első felvonáson múlik minden. Ekkor egy-két színészem jelezte azon gondját, hogy mást is kéne próbálni. A többi jelenet a maga szintjén működött. Ostoba voltam, hogy hallgattam ezekre a színészekre. Az első felvonást átvariáljuk. A néző nem fog ráismerni. A zenés részt külön rakom a dikciótól és az akciótól. Több szöveg lesz az első jelenetben. Azon is gondolkodtam, hogy valami ostoba jelenettel kezdődne a darab, ahol bemutatjuk valahogy a szereplőket, mintha valami... nem is tudom... még agyalok rajta. Egy biztos. Nem fogom ezen a téren meghallgatni a színészeket, se senkit. Átvariálom. Szeretnék kísérletezni. Kegyetlen sem akarok lenni, meg nem is akarok rendezői színházat (annyira), de nagyon szeretnék ebből egy jó darabot csinálni. Ezért befogom vetni eszközeim többségét. A lényeg, hogy az első jelenet SZAR.
II. jelenet - Anya (Fazekas Veronika) - Rózsa (Fru) - Nárcisz (Hajagos Mihály) jelenet
Itt valamelyest kezdték feltornázni a színészek a darabot, de még mindig ügyetlenül és amatőr módon. Anya (szerintem rendben van). Egy-két visszajelzés szerint mű volt. Ez volt a dolga. Ezért részben figyelek a kritikára és még jobban arra ösztönzöm Anyát, hogy még több legyen. Hogy teljesen más legyen az ő szerepe, mint a többieké. Valószínűleg maszatossá válik a többi szereplő, ha Anya olykor természetes, olykor meg direkt-ripacs. Ezen javítani kell. Fru egész jó Emós volt. A darabban ő több, mint 25 éves és még mindig emós. Ez az ő nagy tragédiája. Tudom, hogy hányfajta emós van. Tanulmányoztam őket. A legtöbben 18 éves korig vannak azon a szinten, hogy már az emocionális világfájdalom sem érdekli őket. Itt pszichológiailag végig követhető a folyamat: az anya erős nyomása, az apa nélkül felnövő leányzó, akinek valószínűsíthető tropára ment szerelmi élete - egészen biztosan elképzelhető ez a történet, ez az élet. Egyik kritika szerint ok nélküli Rózsa emós világa, mivel már több, mint 25 éves. Szerintem leelemezhető lélektanilag, dramaturgiailag és bármilyen módon megmagyarázható az ő élete. Fru remekül játszott (ehhez fűződő halovány sztorim van, amit majd a későbbi részekben leírok). Fru játéka egyszerű. Nem azt mondom, hogy tökéletes (mert jelenleg még változnak folyton a figurák), de abba a szép irányba halad, hogy megpróbál kompromisszumot kötni önmagával, a stílussal és azzal, hogy más stílusban is megállná a helyét ezzel az egyszerű játékkal.
Akinek nem olyan egyszerű a játéka: Hajagos Mihály. A nézők szerették, remek volt, de szerintem lehetett volna jobb is. Ahol a többiekkel volt Misi, ott gyengébben szerepelt és nem volt benne a darabban. Ahol egyedül volt, ott remekelt. De még így is jobban koncentrált, mint egyesek. Önmagához képest SZARul teljesített. Viszont örülök, hogy meggyógyult és a darab nagy részét megmentette és a hátán vitte. Azon a gerinctelen hátán (mosoly).
III. jelenet - A temetőben - Nárcisz és Anna (Balatoni Emese)
Misi elég pocsékul mondta a monológot, de mégy így is vitte a nézőket. Van valamilyen érdekes technikája, amivel együtt született. Remélem együtt is hal meg vele (mosoly) majd úgy 100 év múlva... Aztán belépett Emese. A darab szerint a monológ közben lép be. Emese a másik, akire haragszom. Az utóbbi három hétben remekelt. De előtte nem mutatott sokat. Későbbi beszélgetéseink során elmondta, hogy a próbákon folyton gondolkodott. Amikor ezt elmondta, akkor ráébredtem arra, hogy jó úton jár. Csupán kínozni kell majd őt is, akár Misit, mert van benne valami érdekes: a gondolkodása. A gondolkodás meghatározó ebben a szakmában. Misivel jók voltak, de lehettek volna jobbak is. A nézők nagy része vette a poénokat. Aztán Misi elsétált a párbeszéd végén és...
IV. jelenet - Neonáci találka - Anna, Diána (Bódi Eszter), Lujza (Somodi Réka), John (Mitre Péter)
Anna nevetése nem tetszett, itt variálni kell, hogy összekössük a jeleneteket. Belépett B. Eszter, akit ledobott a nagyszínpad, nem élt meg rajta. Nem volt hiteles. De van rá lehetőség, hogy jobb legyen. Kínozni kell (mosoly), izzasztani kell a próbákon, hogy élő legyen. Mert elszáll minden energia és csak a görcsöt érzem (legalábbis kívülről). A stílust nem tartja meg. Ez az én hibám, de csak részben: nem tudtam vezetni úgy, ahogy kell. Részben az ő hibája, mert a próbákon hisztizett és nem tudtunk haladni úgy, ahogy szerettem volna. Volna! Volna! És a másik, hogy nem azt csinálta sokszor, amit kértem tőle technikai pontokban.
Farkas (Péter) is halovány volt, de sokat fejlődött. Persze Eszter is fejlődött nyár végéhez képest. Péternek a koncentrációjával voltak gondok. Nem figyelt eléggé. Izzasztni kell őt is. Mint egy halovány fing: olykor-olykor felmerül, mintha színpadon lenne, aztán nem érezni semmit.
Kedves Olvasó! Bocsáss meg, hogy ilyen agresszíven közlöm a naplóban ezeket, de fontos, mert ha nem, akkor elutazom Szibériába és rendezek valamit a rabokkal...
A Farkas által, vagyis John által elutasított Lujza már jobb volt. A rájuk vonatkozó koncepció, hogy John mindig ellöki Lujzát, Lujza pedig sóvárog. Csak monoton szex van közöttük és Lujza részéről a plátói giccs. Na ez az, amit sajnos nem láttam a színpadon. Réka (Lujza) most már jobb volt, mint eddig, de még mindig lehetne erősíteni. Jól hozta a premieren a figurát. Premier előtt volt némi vitánk, hogy ne változtassam meg szerepének szinte összes megszólalását. Megváltoztattuk. Jobb lett. Farkas és Réka közötti játék erősebb lett a premieren, de még mindig SZAR. Ez pedig, akárhogy nézzük: az én hibám. Januártól kínozni fogom őket is (mosoly). És benne van a történetben, hogy a tütük és szoknyák helyett más ruha lesz rajtuk. Túlságosan mamlasz voltam, hogy a színészek egy részének ízlésére bíztam magam jelmez terén. Durvábban fognak kinézni a neonácik.
Most nagyjából ennyi!
Abdullin Szárdár Tagirovics, önkritikus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése