Hitler Komplexus Premier - I. felvonás - 2. rész

Történt: 2008. december 17. szerda 20:00 Premier

Duna Palota - színházterem

Hitler Komplexus Premier - I. felvonás

V. jelenet

Anna (Balatoni Emese) és Nárcisz (Hajagos Mihály) a temetőben

Ha jobban belegondolok, akkor azt mondom, hogy valahol itt indult meg igazán a darab, amikor Misi elmondta a monológot, hogy akkor született, amikor az apja meghalt és ez mind a temetőben... emlékszem Misivel vitatkoztunk régebbi próbáink során, hogy ez a monológ szar, pedig nem, mert (most nagyképű leszek) zseniális és jó! Kételkedett benne és bennem a főszereplő, hogy nem fognak nevetni a nézők... A nézők itt kezdtek csak igazán nevetni a Duna Palotában... És a játék a hegedűvel is jól működött, amikor Sirkó Eszter játszott a monológ alá... aztán Anna elmondta Nárcisznak, hogy milyen rosszul rendezkedik be az életében stb...

Itt dramaturgiai hibák sorozatát fedeztem fel a halászlé otthoni zabálása közben Karácsony tájékán. Emese is gyengébb ennél a résznél. Itt gyakorlás és változtatás lesz.

VI. jelenet

Nárcisz (Hajagos Mihály) és Anya (Fazekas Veronika) és a Zenészek (Sirkó Eszter és Armaganjan Ajk)

Nárcisz zenét kért a színpadra. Ajk énekelt, S. Eszter hegedűvel nyomta alá a tutit. Ez működő jelenet volt. A nézők kezdték átvenni a stílust... Anya és Nárcisz jelenete ügyesen működött. Misi itt alábhagyott a játékkal, de még mindig bírta... Anya OK volt. a "kiskacsafürdik" zenéje pedig adott az egészhez. A zenészek pontosak voltak.

VII. jelenet

Anya (Fazekas Veronika) és Rózsa (Fru)

Anya és Rózsa hozták, amit kell a jelenetbe, de nem többet. Sajnos. A nagy színpadon több is belefér. Majd legközelebb. De itt legalább még működött a jelenet.

Jelenetek az első felvonás végén

Misi megőrülése még mindig túl mű és puhány. A második felvonással nincs egy híd, ami összekötné a lélektant és a történetet. Utóbbi feltehetően dramaturgiai okokból nem működik. Az első felvonás terápiás jeleneteiben azért nem elemeztem le a szereplőket, mert gyengék voltak az elején. A felvonás végére már jobb helyzetet láttam. A Mindentudás Egyeteme a darab szintjét emeli, ahogy eddig mindig is tette. Vera Hitlerről szóló monológján változtatni fogok. Misi haját oldalra igazítós technikája még üresen is jó, akár egy sörös üveg. Visszaváltom a következő előadásig.

Abdullin Szárdár Tagirovics, a ragadozó

Hitler Komplexus Premier - I. felvonás - 1. rész

Történt: 2008. december 17. szerda 20:00 - Duna Palota


Fentről nézve

A technikai pultban minden olyan más. A hangokat nem tudtam jól bemérni. Nem észleltem a dolgokat úgy, ahogy azok lennének. Ezért folyton kisétáltam az erkélyre és figyeltem a színpadot és a nézőteret. A nézőtérről levettük a fényt, szép lassan elhúztuk a függönyt a sötétben. A darab elkezdődött...


Hitler Komplexus Premier - I. felvonás

I. jelenet - Terápia

A színházterem sötétbe borult, kezdetét vette a darab. Az első jelenet még mindig nem működik elég jól. Itt dramaturgiai hibák sorozatát véltem felfedezni előadás alatt. Változtatni kell rajta. Az első felvonást többször próbálni kell, mert a hibák még mindig nagyok... Régebben említettem, hogy az első felvonáson múlik minden. Ekkor egy-két színészem jelezte azon gondját, hogy mást is kéne próbálni. A többi jelenet a maga szintjén működött. Ostoba voltam, hogy hallgattam ezekre a színészekre. Az első felvonást átvariáljuk. A néző nem fog ráismerni. A zenés részt külön rakom a dikciótól és az akciótól. Több szöveg lesz az első jelenetben. Azon is gondolkodtam, hogy valami ostoba jelenettel kezdődne a darab, ahol bemutatjuk valahogy a szereplőket, mintha valami... nem is tudom... még agyalok rajta. Egy biztos. Nem fogom ezen a téren meghallgatni a színészeket, se senkit. Átvariálom. Szeretnék kísérletezni. Kegyetlen sem akarok lenni, meg nem is akarok rendezői színházat (annyira), de nagyon szeretnék ebből egy jó darabot csinálni. Ezért befogom vetni eszközeim többségét. A lényeg, hogy az első jelenet SZAR.

II. jelenet - Anya (Fazekas Veronika) - Rózsa (Fru) - Nárcisz (Hajagos Mihály) jelenet

Itt valamelyest kezdték feltornázni a színészek a darabot, de még mindig ügyetlenül és amatőr módon. Anya (szerintem rendben van). Egy-két visszajelzés szerint mű volt. Ez volt a dolga. Ezért részben figyelek a kritikára és még jobban arra ösztönzöm Anyát, hogy még több legyen. Hogy teljesen más legyen az ő szerepe, mint a többieké. Valószínűleg maszatossá válik a többi szereplő, ha Anya olykor természetes, olykor meg direkt-ripacs. Ezen javítani kell. Fru egész jó Emós volt. A darabban ő több, mint 25 éves és még mindig emós. Ez az ő nagy tragédiája. Tudom, hogy hányfajta emós van. Tanulmányoztam őket. A legtöbben 18 éves korig vannak azon a szinten, hogy már az emocionális világfájdalom sem érdekli őket. Itt pszichológiailag végig követhető a folyamat: az anya erős nyomása, az apa nélkül felnövő leányzó, akinek valószínűsíthető tropára ment szerelmi élete - egészen biztosan elképzelhető ez a történet, ez az élet. Egyik kritika szerint ok nélküli Rózsa emós világa, mivel már több, mint 25 éves. Szerintem leelemezhető lélektanilag, dramaturgiailag és bármilyen módon megmagyarázható az ő élete. Fru remekül játszott (ehhez fűződő halovány sztorim van, amit majd a későbbi részekben leírok). Fru játéka egyszerű. Nem azt mondom, hogy tökéletes (mert jelenleg még változnak folyton a figurák), de abba a szép irányba halad, hogy megpróbál kompromisszumot kötni önmagával, a stílussal és azzal, hogy más stílusban is megállná a helyét ezzel az egyszerű játékkal.
Akinek nem olyan egyszerű a játéka: Hajagos Mihály. A nézők szerették, remek volt, de szerintem lehetett volna jobb is. Ahol a többiekkel volt Misi, ott gyengébben szerepelt és nem volt benne a darabban. Ahol egyedül volt, ott remekelt. De még így is jobban koncentrált, mint egyesek. Önmagához képest SZARul teljesített. Viszont örülök, hogy meggyógyult és a darab nagy részét megmentette és a hátán vitte. Azon a gerinctelen hátán (mosoly).

III. jelenet - A temetőben - Nárcisz és Anna (Balatoni Emese)

Misi elég pocsékul mondta a monológot, de mégy így is vitte a nézőket. Van valamilyen érdekes technikája, amivel együtt született. Remélem együtt is hal meg vele (mosoly) majd úgy 100 év múlva... Aztán belépett Emese. A darab szerint a monológ közben lép be. Emese a másik, akire haragszom. Az utóbbi három hétben remekelt. De előtte nem mutatott sokat. Későbbi beszélgetéseink során elmondta, hogy a próbákon folyton gondolkodott. Amikor ezt elmondta, akkor ráébredtem arra, hogy jó úton jár. Csupán kínozni kell majd őt is, akár Misit, mert van benne valami érdekes: a gondolkodása. A gondolkodás meghatározó ebben a szakmában. Misivel jók voltak, de lehettek volna jobbak is. A nézők nagy része vette a poénokat. Aztán Misi elsétált a párbeszéd végén és...

IV. jelenet - Neonáci találka - Anna, Diána (Bódi Eszter), Lujza (Somodi Réka), John (Mitre Péter)

Anna nevetése nem tetszett, itt variálni kell, hogy összekössük a jeleneteket. Belépett B. Eszter, akit ledobott a nagyszínpad, nem élt meg rajta. Nem volt hiteles. De van rá lehetőség, hogy jobb legyen. Kínozni kell (mosoly), izzasztani kell a próbákon, hogy élő legyen. Mert elszáll minden energia és csak a görcsöt érzem (legalábbis kívülről). A stílust nem tartja meg. Ez az én hibám, de csak részben: nem tudtam vezetni úgy, ahogy kell. Részben az ő hibája, mert a próbákon hisztizett és nem tudtunk haladni úgy, ahogy szerettem volna. Volna! Volna! És a másik, hogy nem azt csinálta sokszor, amit kértem tőle technikai pontokban.
Farkas (Péter) is halovány volt, de sokat fejlődött. Persze Eszter is fejlődött nyár végéhez képest. Péternek a koncentrációjával voltak gondok. Nem figyelt eléggé. Izzasztni kell őt is. Mint egy halovány fing: olykor-olykor felmerül, mintha színpadon lenne, aztán nem érezni semmit.
Kedves Olvasó! Bocsáss meg, hogy ilyen agresszíven közlöm a naplóban ezeket, de fontos, mert ha nem, akkor elutazom Szibériába és rendezek valamit a rabokkal...
A Farkas által, vagyis John által elutasított Lujza már jobb volt. A rájuk vonatkozó koncepció, hogy John mindig ellöki Lujzát, Lujza pedig sóvárog. Csak monoton szex van közöttük és Lujza részéről a plátói giccs. Na ez az, amit sajnos nem láttam a színpadon. Réka (Lujza) most már jobb volt, mint eddig, de még mindig lehetne erősíteni. Jól hozta a premieren a figurát. Premier előtt volt némi vitánk, hogy ne változtassam meg szerepének szinte összes megszólalását. Megváltoztattuk. Jobb lett. Farkas és Réka közötti játék erősebb lett a premieren, de még mindig SZAR. Ez pedig, akárhogy nézzük: az én hibám. Januártól kínozni fogom őket is (mosoly). És benne van a történetben, hogy a tütük és szoknyák helyett más ruha lesz rajtuk. Túlságosan mamlasz voltam, hogy a színészek egy részének ízlésére bíztam magam jelmez terén. Durvábban fognak kinézni a neonácik.

Most nagyjából ennyi!

Abdullin Szárdár Tagirovics, önkritikus

Zenék

Történt: 2008. november 20. csütörtök éjszaka


Vicc

Annyira nem is vicc. Szomorú tény. Andris nincs. Sajnos Lovas Dániel se tudja vállalni, mert előadása van a Stúdió K-ban a Premier napján. Pedig ő megbízható. A bábpróbákra rendesen jár, melyről szintén naplót vezetek: http://www.blogger.com/home?pli=1 . Érdekes. Legalábbis számunkra a próbafolyamat izgalmas. Piroska és a Farkas jól ismert történetét állítjuk színpadra. Abban a történetben sokkal több van, mint hinnénk. És itt a "baj": nem hinnénk, nem hisszük. Csak abban hiszünk, amit látunk (a két szemünkkel). Nem nézünk a dolgok mögé rendesen. Olyan ez, mint a nagyi háza. Ahol nem ismerjük a padlást vagy a pincét. Pedig ott sok érdekes "kacat" hever. Mindegyiknek múltja van. Mindegyik valamiért odakerült. De mindegyiknek lehet jövője. Csak tőlünk függ. Ami másnak kacat, az számomra kincs szokott lenni. A színházban is. De ahhoz sem ragaszkodom igazán. Visszateszem gondolataim padlásába. Majd előveszem, ha kell. És előveszem olykor a bugyuta zenéket.


Zenék

Sokszor leszólnak a zenék miatt. Igaz: gyakran használtam zenéket tavaly. Néhányszor feleslegesen. De sokszor nem. Ezek a zenei anyagok tanítanak. A próbák alatt jövök rá. Pl. hallok egy zenét és megfog benne valami, valami furcsa érzés, de nem pontosan az, amiről a zene szól, hanem valami jelenet, ami a zene ellen-mellett színpadra állítva létrehoz egy filmszerű feszültséget és a mai fiataloknak létrehozok egy darabot, ami esetleg elgondolkodtatja őket. Az érzéseik révén tudom, hogy mi kell nekik: Szerelem. Lehet, hogy tényleg ez mozgatja a világot vagy ennek az érzésnek a hiánya. Pár napja még a szexet említettem volna. Most valamiért nem. A szex tényleg befolyásolja az embereket. De akárhogyis vesszük a szex is csak érzelemmel szeretkezés. Tehát egy ösztönszerű (mondhatni állati) cselekedetet befolyásol egy érzés, ami az állatok rendszerében nem működik. Ez az érzés kémiailag leírható, megmagyarázható, de minek?! Attól szép, ha nem magyarázzuk meg a szerelmet. Az csak úgy van. Ahogy a darabban is sor kerül a szerelemre vagy valami hasonlóra és Nárcisz (Hajagos Mihály) elveszti a fejét. Ezeknél a jeleneteknél nem használok zenét. Remélem itt a szerelem fog zenélni... Fúj, de nyálas voltam. Sebaj. Majd lesz jobb is. Leszokóban vagyok. És persze leszokom a zenékről is egyszer, de még függő vagyok és élvezem...


Terápiások szövegelnek

Megint csoportokra osztottam a "Majdnem" Társulatot. Eleinte Misit Emesével osztottam párba. Pétert és Rékát egy másikba. A terápiásokkal és Verával pedig a próbateremben maradtam a kopott parkettán. Vera segített és beolvasta a hiányzó szereplőket: Dennist és a már nem szereplő Andrist, aki még mindig nem kért bocsánatot. A szöveget egész jól darálták a színészek a gyakorlat alatt, miközben összemondták lazán és egyszerűen és persze koncentráltan. Kálmi a végét nem tudta megtanulni. Megérkezett egy idő után Eszter és Fru a Nemzeti Színház Oresztész Főpróbájáról egy órás késéssel, aminek nem örültem. Ezért megszakítottam a szövegmondást és behívtam Verát és Fru-t a képzelt színpadra. A tegnapi jelenetet próbálták újra. Most Verát instruáltam (n)agyon. Jól vette. Vera remek színésznő lehet. Ezt az eltúlzott anyát képes próbáról próbára visszaidézni. Ráadásul anya még alkoholista is a darab szerint. Fru pedig EMO-s. Fru az életben is nagyon érzékeny, emocionális lény. Szerintem egy színész érzékeny kell, hogy legyen (ez kicsit sablonos szöveg, de folytatom). Bezerédi Zoltán azt mondta az egyik órán, hogy az jó, hogy érzékenyen veszi az instrukciókat. Szeretem az érzékeny embereket. Őket szeretném megerősíteni, mint színészeket a társulatban. Ezért fontos az, hogy a színész nyitott legyen felém és bízzon bennem, mert a munka, amit végzünk: ezt kívánja. Ha valaki nyílegyenesen makacs és ragaszkodik folyton valamihez, amit nem lát kívülről, akkor nem tudok vele együtt dolgozni. A lehetőséget egy ideig megadom a színésznek, de a türelmem elfogy egyszer és búcsú veszek tőle. Fru visszaidézte a tegnapi próbát és továbblépett. Fru nyitott színésznővé kezd válni. Kezd keményedni. Eddig sokszor úgy láttam, mintha puha lenne. Nem volt plasztikus. Tehetséges volt, csak nem plasztikus. Most már új fázisba lépett. Pillanatok alatt kihozza az érzelmeit a gondolatai révén. Állapotba kerül. A próba végén kiderült, hogy az Oresztész c. előadást új szemmel nézte, ahogy egyszer említettem neki és a társulatnak, hogy miként nézten a színműn egy előadást. Lazán és koncentráltan és egy-két érdekességet megfigyelve. Ezzel nagyot lépett a próbán. Ennek nagyon örülök, mert megtanul tanulni. Verával és Fruva továbbléptünk a következő jelenetre. Azt is összeraktuk alapjaiban. A ritmusa jó. A tempója remek. A színészek a maguk rendszerében hitelesek voltak. A flaskás részt még kikell gyakorolnia az anyának. Az érzelmeket tagadó részt is próbálni kell, de ez jó irány lesz. Úgy érzem, hogy kifutunk az időből. Most már igykezni kell. Még kb. 10 próba. Ezért kénytelen vagyok a próbák egy részét hajnalig tartani. Ez most kegyetlen időszak lesz mindnyájunk számára. A zenéket még nem próbáltuk el az egészben. De tudom, hogy bemutatjuk jelentősebb hibák nélkül a darabot és lesz, ami lesz...

Kosárlabda

A próba végére megérkezett Benyovszky Máté, Fűrész úr szakmai rokona az én értékrendemben, tehát jelmezes-díszletes és hozott kínai pálcikát Vikinek és kosárlabdát Dennisnek, aki kezd hiányozni...

Segítség! Hol a színészem?!

Segítség! Hol a színészem?!

Már négy napja nem próbáltunk. Ez nagy kihagyás volt. A színészek nagy része részt vett a DunaParton, mint önkéntes.
Vasárnapok... hej... imádom őket... nem aludhatok, nem sétálhatok, nem nézhetem a "boldog" arcokat a villamoson, de helyette egy sokkal betegebb dolgot művelek: próbálok. Ez önmagában nem is baj... de azért zavaró, amikor páran aznap mondják le a próbákat vagy rakják későbbre. Ezt nem szeretem. Néhányan pedig abban a hitben élnek, hogy ekkor meg ekkor van próba, mint "általában", és nem kérdezik meg, hogy pontosan mikor is. Ez részben az én hibám is, mert fontos, hogy eljusson az információ a legutolsó színészig. De a színésznek akkor is törekednie kell rá, hogy tudja a próba időpontjait. Ebből azt vontam le, hogy mostantól mindig elküldöm e-mailen a próbák heti időpontjait és olykor-olykor telefonon is elindítok egy riadóláncot és a próbák végén is szétkürtölöm kétszer a koordinátákat... Ma voltak viták a próba tényleges kezdése előtt. Két színész között. Aztán közöttem és két színész között. Nem részletezem. Megpróbálok nem vitázni az apróságokon. Jobban szeretem, ha a darabról folytatunk minőségi beszélgetést, gondolat-ütközést, élvezhető vitákat. Amikor érzem az agyak rezgését, a szenvedések leküzdését, a vitatott tények megértését... Ez feltölt. Nem szeretem, ha idő megy el azzal, ha az egyik színész beszól vagy instruálja a partnert, miközben dolgoznánk és én kénytelen vagyok fehér bohóccá változni és indulatosan krákogni az "igazságról"... Na erről lekéne szoknom. Újévkor megfogadom...

Zalán délután

Zalán rendesen tart nekünk tréninget, pedig valószínűleg ő dolgozik a legtöbbet közülünk. Nem szokott késni. Nem beszél mellé. Felkészül a próbákra. Hoz új feladatokat. És olyan dolgokat is tanít, amit máshol nem, pedig nem ártana. Az első gyakorlat koncentrációt erősített. Számolásokat végeztünk sorban. Mindenki számot mondott. Sorban. De volt olyan szám, amit idegen nyelven kellett mondani. Esetleg más jelrendszert, fizikai cselekvést kellett végezni bizonyos számok helyett. És mindig másra esett ez vagy az a szám. És persze ezt mind ritmusra. Nehéz gyakorlat egy idő után. Amikor sok benne a csavar. Kálmi sokat szokott hibázni itt. de most már jobban koncentrál. Fűrész úr most már jobban odafigyel, de mentségére szolgáljon: nem színész, hanem mindenes. Azért olykor zavaró, ha részt vesz ebben a gyakorlatban. De remélem összeszedi magát. Misi most már jobb lett. A többiekkel sincs gond - azt hiszem. A lányok erősebbek a csapatban. A fiúk szétszórtak koncentráció és fegyelem dolgában. Erről még később írok. Érdekes gyakorlat volt még az, amikor ketten improvizáltak. Az egyik színész bent maradt információkkal, a másik később jött be tudatlanul. A lényege az volt, hogy egymásra figyelve a tudatlan megtudja az információkat úgy, hogy az elejétől benne legyen a "szerepben", a másik fél pedig átadja, rávezesse nem szájbarágósan a szerepre. Kálmi és Péter kezdtek. Kálmi megpróbálta azonnal megfejteni a szerepet. Nem sikerült. Elkerülték az információk. Skizofrént játszott volna. Mondjuk ez azért elég nehéz volt. A második körben Rékára és Lucára került a sor. A feszültség, hogy egymásra figyeljenek sok érdekes pillanatot teremtett mindnyájunk számára. Luca óvatosan, Réka érzelmeit tapogatva próbált a gondolataiba férkőzni. Réka óvatosan, az információkra figyelve, szándékos tudatlansággal viselkedett a kopott parkettán. Réka feladata az amnézia volt, de nem tudott róla. Izgalmas volt. A harmadik részben Misi és én küzdöttünk meg az egónkkal. Misi érzékenyen próbálta közölni az információkat, olykor kitört és zúdított, aztán visszafogta magát. Sok érdekes dolgot fejtettünk meg a színen. Most jó volt Misivel játszani. Úgy érzem lazultunk. Sokat gyakorolunk, tapasztalunk együtt. Tanultunk belőle. Az biztos, hogy nem figyelünk még oda eléggé egymásra. Ezért örülök, hogy Zalán türelmes. Az utolsó gyakorlat közben elmondtam egy Villon verset Hobo zenéje alá, a zene sorai közé kellett belőnöm a vers sorait. Rágörcsöltem, szöveget tévesztettem. Nem voltam elég hangos. Többet kéne gyakorolnom színpadon... Misi is mondott verset. Ő is hibázott. De jobb volt. Lazább. Zalán azt mondta, hogy a két Hobo zenével fogunk foglalkozni következő alkalommal.
Ami még érdekes gyakorlat (ezt is sokan ismerhetik a színen tevékenykedők közül) : Egy körben állunk. Egymás kezét fogjuk. Koncentrálunk arra, hogy a kezünket egy "erő" hatására egyszerre emeljük fel. Az első gyakorlatnál elindult valami, de nem, mert Misi nagy levegőt vett és felránott minket. A másodiknál Kálmi és én lihegtük túl a dolgot, mert mesterkélten próbáltunk megteremteni egy levegő-hullámot és felemeltük a kezünket a "hamis" ég felé. Tehát a gyakorlatnak az a lényege, hogy egy közös energiát vegyünk fel belülről, küső segítség (kacsintás, mosoly, köpés, cuppogás és erőszak...stb) nélkül. Remélem jövő héten sikerülni fog valami. Erre a gyakorlatra elég egy ember, aki nem figyel oda és akkor elvész a varázs. Ahogy a színpadon is. Zalán gyakorlatainál és más színészeknél, rendezőknél is azért fogok részt venni, mint színész, hogy tanuljak. Folyton kell a fejlődés. Mindig valami új dolgot fedezek fel és szerintem még sokan a "Majdnem" Társulatból...

Ahogy a színpadon...

Ha nem figyelünk egymásra, akkor mindennek vége. A színpadon az a halál. A próbákon is. Nem élvezetből tartok három ember számára próbát, miközben a másik tíz néz. Nem. Csupán azért, mert 1. Lehet belőle tanulni (még annak is, aki mindent tud, bár ilyenben nem hiszek, mert egy színésznek "szerintem" a semmi szintjére kell eljutnia minden egyes szereppel, hogy utána lehessen valaki, nyitottnak kell lenni mindenre egy idő után)
2. Társulatot szeretnék. Ahhoz kellenek az emberek. Állítólag. Szeretném, ha nem külön töltenénk minden próbát és klikkek alakuljanak ki. Azok lesznek mindig. Vagy így vagy úgy. Egymást megismerni vágyó emberekről álmodom. Rengeteg titok lakozik a lelkekben. Egyet nem lehet teljesen megfejteni soha. És ez izgalmas.
3. A színésznek (Sztanyiszlavszkij) az egész darabot kell ismernie, hogy tudatosan megkeresse a különböző mankókat és tudja a nem felesleges információk halmazát. (Azt hiszem ott még nem tartunk. Ritka az olyan színész, aki mindent megpróbál megismerni a darabról.)

Ma egész jól haladtunk a Hitler Komplexus próbájával. Érkezett egy lány, aki hetente egyszer meglátogat minket és tanulmányt ír a próbákról. Örülök neki, mert a színészek is összeszedik magukat egy picit. Kell a néző... Remélem lesz elég néző a premieren is. Bízom benne. Hiszek benne. Nem csődölhetünk be. Bár a konkurencia így is leszedi a plakátjainkat és rosszakat mondanak a hátam mögött, de őszintén: ÉLVEZEM! Mert ez is reklám. Az a legrosszabb, amikor nem esik szó a darabról. Itt pedig viták lesznek. Rengeteg tüzes vita. Megint ketté válik a közönség. Az egyik rész gyűlölni fog minket, a másik fele támogatni fogja a társulatot. De mi akkor is a kopott parkettán fogunk tovább izzadni a tél alatt is...

Kopott parkettán

Varázslatok történnek a nyelviskolában. Ez a kis tér leszedi rólunk az álságos játékot és arra készteti a színészeket, hogy ne teljesítsenek, mert a terem, mintha kiabálna... azt kiabálja: Szedd le a görcsöket! Baby! Lazíts!
És akkor valaki lazítani kezd és csodát művel. Számomra ezek a csodák. Ezen a kopott parkettán energiák röpködnek. Utána egy nagyobb térbe kerülünk és ezt a lecsupaszított játékot, letisztult világot visszük a kegyetlen világba...

Anya: A Rózsa szagos, A Nárcisz illatos

Hitler Komplexus még mindig a projekt. A főszereplő Nárcisz és a testvére Rózsa jeleneteket vettük ma át a darab elejéből. Az anyjuk is beleszólt a játékba. Egészen jól. Fazekas Verának nehéz dolga van. Ő az egyetlen nem reális síkon mozgó figura az egész előadás alatt. Filmszerű túlzásai magas szintre juttatják az idős kielégítetlen, alkoholista szerepben is. Jól épít. Remek a gondolkodása. Fru is remekelt. Ő a Rózsát alakító ifjú leány, aki tavaly még nagyon sok volt színpadon. Túlzásokba esett. Most pedig csodálatos lett. Érzelmeit ismerve tudja működtetni önmagát. Bekapcsol. Kikapcsol. Legalábbi színpadon. Az ő szerepe egy világtól kiábrándult lányt mutat be. A próba elején még hamis volt. A mimikáját használta úgy, mintha rosszul érezné magát. Külsőleg építkezett. De a próba folyamán kisimult az arca. És úgy létezett, ahogy egy színésznőnek léteznie kell: okkal. Ez azt jelenti, hogy a különböző fizikai cselekéseket nem értelmetlenül hajtotta végre és a belső intenzitásokat sem szórta szét a semmibe. Figyelni kezdett. Minden porcikáját (testi-lelki) kezelni fogja. A jelenet kb 3 perces volt. Másfél órán keresztül próbáltuk. Működő szintre léptek a színészek. Lett irányuk, céljuk és energiájuk, a miértek pedig kezdenek behatolni szűz elméjükbe. Hajagos Mihály, mint Nárcisz egészen remekül próbált. Előhoz rengeteg színt. Az ő esetében lecsiszolom a felesleges energiákat és hagyom gondolkozni. Szeretném, ha kitalálna magának dolgokat. Képes rá, csak rúgdosnom kell lelkileg. Ügyes és tehetséges. A sértődéseket is leszedem róla, mert megint királylány volt a próba elején, de aztán összeszedte magát. Szép munka volt a részéről. Azt hiszem ma három (Popper Péter) varázsló vett körül egyszerre. Szépen haladunk. Az idő egyre fogy. A hétfői napon szeretném a zenéket beilleszteni az eddigi munkába. Nem fogok sok senét használni. Amit igen: azt okkal. Klippeket szeretnék. Azok hasznosak lehetnek. Főleg azért, mert nem híres slágereket használunk fel most, hanem Armaganjan Ajkkal szerzünk zenét a nyolcvanas évek "érdekes" mintáira. Páder Petra fog énekelni. Bedalolja magát a darabba és a nézők szívébe...

Abdullin Szárdár Tagirovics, az álmodozó marha