Réka és a Farkas és a többiek

Történt: 2008. november 29. szombat késő délután és este


Késésem próbáról

A mai próbán késtem. Az én hibámból történt. Próbára nem szoktam késni, de most valamiért elszámoltam magam. Ez az idő egy fránya dolog. Soha nem lehet beosztani. Bár olykor-olykor sikerül. Szerintem csak gyakorlás kérdése és az idő problémáját is elsajátíthatja az ember, ha van ideje rá (mosoly). Szegény Misi és K. Andris esett áldozatául a késés szörnyetegének. De legalább tanulta az új szövegét... Még mindig vannak kis szöveg változtatások. Huhh... hát ez nem lesz semmi. Nem írom le, hogy milyen szöveget tanul Misi a Hitler Komplexusban, mert akkor a Kedves Olvasó felháborodik és eljön... Hmmm... hát nem is tudom... nem, nem mondom el. Tessék eljönni és utánajárni (kapzsi mosoly marketing céllal fűszerezve, de most nem írom le a honlap címét újra, mert túlzás lenne...).


Réka és a Farkas és a többiek

A második felvonást Réka és a Farkas (Péter) kezdi az összekötő "versike" után, melyet a Fekete Lovag ad elő...
Péter beállt a kezdő pózba a második elején. A jelenléte nem volt üres, de nem a helyes irányba mutatott. Persze nehéz dolog, mert a várást kellett "létrehoznia". De ez nagyon nehéz. Ennél a résznél sok mindent kihúztam régebben és sok mindent átvariáltam. Az egyszerűség megoldotta a jelenetet. Péter pedig a mai próbán állapotba került a gondolatok "helyes" használata révén. A várásnál alapvető kérdés: Kit várunk? Hol várunk? És miért várjuk?
Ha ezek következetesen felépülnek egy adott irányban, helyesen elgondolva, akkor a sokszor a színészen múlik a Hogyan... A Hogyanokba nem szólok bele. A kit-hol-miértbe csak akkor, ha a színész tanácstalan. Szeretem, ha a színész maga jön rá a kulcsra.
Hogy ez miért jó és miért nem állítom be csak úgy egyszerűen?
Azért, mert...
a színésznek a saját bőrén kell megtapasztalnia a dolgokat, az érzelmei és az agya, a teste működését... Ha ezeket konkrét irányba viszem, akkor a színész nem fejlődik. A fejlődéshez pedig kell a szenvedés. Ha nem lenne szenvedés, akkor nem lenne ok a fejlődésre. Akkor ellustulva néznénk egymás édesen unott arckifejezését... Brrghh... Kiráz a hideg... maradok a szenvedő színháznál (mosoly). A színész szakmája abban különbözik a többi szakmától, hogy roppant rossz a színész számára, ha nem élvezi 100%-osan, amit csinál általában e két időpont között : 19:00 -22:00 a színpadon. A könyvelő morcosan és idegeskedve elrendezi a számlákat. Az autószerelő megjavítja a motort (jobb esetben). A pincér kiviszi a megrendelt báránnyal töltött disznót probléma nélkül... ha mégis problémázik, akkor a vendégek megjegyzik ezt vagy beírják a panaszkönyvbe. Milyen vicces lenne egy panaszkönyv a színész miatt... ahol a nézők beírnák a véleményeket, hogy kit miért kéne kirúgni vagy lecserélni. Pl.: C. Zoltán Béla nem élte át az este folyamán a szerepet... C. Zoltán Bélának lehet, hogy meghalt a fia egy héttel ezelőtt a vidámparkban és C. Zoltán Bélát köti a szerződés... Ez szörnyű, ugye? Tehát C. Zoltán Béla lehet, hogy nem foglalkozott eleget a fiával és nem volt ott a vidámparkban és máshol sem, mert a szerepe izgatta igazán. Szerintem egy színésznek törekednie kell az önmegismerésre (test, lélek) és az életben kialakítania azt a nyugodtan izgalmas világot, amelyben tud létezni és másoknak nem okozni fájdalmat a munkája miatt. Az olyan ember, aki nem ezzel foglalkozik sokszor nem tudja, hogy hova rakja a színészt, aki folyton csak a szakmáról beszél. A múltkor egy kávézóban az Oktogon környékén megfigyeltem egy párt az asztalnál. Egy csinos lány és fiatal srác (szerintem egyik korai) randevúját néztem végig. Két órán keresztül beszélt a lány. A fiú nem szólt, szinte semmit. A lány pedig nevetett és jól szórakozott önmagán. A fiú szemmelláthatóan annyira nem élvezte a találkozót. A lány színházról beszélt. A próbákról. Az "izgalmas" életéről a színház falai között. Nem tudott másról beszélni. Vagy nagyon nem akart. Mindegy. A fiú tekintetében nagyobb drámát láttam, valódi költészetet. A fiú nem tudta, hogy a színházat eszik-e vagy isszák. Halvány sejtelmem a "beszélgetés" alapján: a lányt megunom, a fiút pedig végighallgatom. A fiúban lakozó költészet jobban érdekel, mint a lányban rejlő "felszínes" lét. Ez csak akkor rosszabb, amikor fordított a helyzet... A színész és a lány esete. Tehát két színész jobban megérti egymást? Szerintem nem. Szerintem két ember között alakul ki valami, ami egyedülálló és páratlan. Egy közös belső világ, egy közös mozzanat, pillanat, egy furcsa erotikus tánc és ami ezen is túllép: az önmagunkban megszabott lelkiismereti, gyermeki határok. A gátlástalanság nem megoldás. Én sokszor esem bele a hibába. De megpróbálom megoldani.
Visszatérve: Péter állapotba került és Réka is belépett a sztoriba és a furcsa erotikus töltet alapja születőben lehet... A szerepek belső irányait helyrehoztuk. Sokat gyakoroltuk. A jelenetbe belekeveredett Andris és később Eszter is. Péter nagyot lépett a szerepben. Réka eddig is jól nyújtotta a helyzetet, a figurát, a lélektant. Nem instruáltam nagyon. Lehet, hogy többet kéne foglalkozni vele is... Andris egy hete van a próbán és szinte mindent megold instrukciók nélkül az adott szerepben. A jövőben nála másféle gyakorlatokat kell kipróbálni, egy másfajta iskolát kell kitanulnia és gyakorolnia. Eszter most már sokkal egyszerűbben kezelhető, mint egy hete még vagy korábban. Szerencsére. Ezzel a lazultabb koncentrációval sokkal nagyobbat léphetünk a neonácis jelenetekkel. Réka és Péter remekül játszik össze. Réka remekül érzékeli a teret és a szituációkat. Nincs vele gond. Ha felküldeném improvizálni egy kész darabba, akkor nagy valószínűséggel megoldaná úgy, hogy a darab menete ne akadjon. Nála másfajta iskolát kéne erősíteni a társulaton belül, de jó úton lehet majd...
Sajnos Misire és Emesére nem került sor a próba folyamán.


Betegség

Azt hiszem lefogok betegedni.
Majd meggyógyulok!
Szavamat adom!
Addig is vigyázz magadra Kedves Olvasó!

jóéjt

Abdullin Szárdár Tagirovics, a betegnek tűnő rendező