Dávid Zsuzsa véleménye

Történt: 2008. november 18. kedd éjszaka...

Késős-bánatos

Ma megint késtek páran. Ez így nem lesz jó. Andris megint nem jött. Azt írta, hogy színházi előadás-nézés miatt nem tud jönni. Ezért úgy döntöttem: közös utunk véget ér. Vége. Kirúgtam. Megérkezett Páder Petra. Neki ritkábban kell jönnie. Ő az énekesnőnk a darabban. Őt ma akartam beállítani a jelenetbe, de ez a vágyam meghiúsult a hiányzó emberek miatt. Petra ritkán tud próbálni, mert a Nemzeti Színházban és a Budaörsi Játékszínben dolgozik. Ezért haragszom a hiányzó színészekre. Mitre Péter magánéleti okokból kénytelen volt elvállalni Fóton a Robin Hood sorozatban statiszta melót. Szenved miatta és alig fizetik meg. Régebben sokat statisztáltam. Más világ. Nagyon más. Kálmi (Burai Kálmán) rengeteget statisztált és szerepelt ilyen helyeken. Remélem Péter összeszedi magát... Dennis se tudott jönni próbára. A terápiások jelenete meghalt a próbán. Megérkezett a hegedűs lány, ő figyelt. És mellettem ült az az ember, aki rengeteg dologra megtanított három év alatt a fizetős akadémián. Mellettem ült Dávid Zsuzsa, a Hitler Komplexus dramaturgja. Ő jelenleg a színműn tanít. 31 éve van a pályán. Sokat harcolt ő is a szakmában és sokan harcoltak ellene is... nem szeretem ezt a mai színházi társadalmat: kettészakadnak. Politikától függ a színész és a rendező és az író és a portás és a dramaturg és a néző és a jegyszedő néni... stb. Tudom, hogy a színház aktualitásából fakadóan a politikáról kell, hogy szóljon - sokszor. Ez teljesen ok. De az nem ok, hogy két ember nem tud együtt dolgozni emiatt. Én szeretnék a jövőben ilyennel is meg olyannal is dolgozni. Sőt egyszerre a kettővel. Másrészt a színház aktualitása ebben a kérdésben kimerülhetne abban is, hogy a kettészakadást rendbe hozzuk, egyszóval nem szakad ketté a színház, se a világ...
Na jó, ehhez én nem értek. Csupán azt látom, hogy a társadalomban mik a hibák, milyenek a bajok mindkét részről és nagyjából azt is látom, hogy mivel kell foglalkozni a színházban, hogy az elgondolkodtasson és lelki-orgazmust végezzen a nézőben... de ezek még csak szavak. Nemsokára tettel fogjuk bizonyítani a lehetetlent: színpadra lépünk valami új köntösben, valami divatos és hasznos szerelésben, a színház megfoghatatlan jelmezében: a premier fényében. Remélem eléggé világos lesz. Mármint maga a darab is. Olykor vannak félelmeim, de leküzdöm őket és elrontok valamit. Mint ahogy most is: kevésnek bizonyult eddig a majdnem három hónap a próbákra. Ez azért lehet így, mert páran elmenekültek vagy nem tudtak jönni próbára vagy megváltam tőlük... Így sokszor az alapokkal kezdtem. Érdekes. Ez most látszódott a próbán, ahol bent ült Dávid Zsuzsa. Figyelt csendesen és nyugodtan. A próba alatt Misi helyettesített pár szereplőt, így elég vicces volt nézni a szerencsétlen helyzeteket. Misi egész jó volt a szereplők bőrében és a sajátjában is. Látszik, hogy érdekli a szerep, izgatja a figura lelke az agyát. Az első felvonást vettük végig a szereplőkkel. A díszlet csak jövő hétre lesz kész: egy szürke kocka támlával, mint valami szobor-szék. Ez a szék egy bűvös szék, mert a tervek szerint bármivé átvariálható a darabban. Így lesz belőle majd... Na jó, nem adok ötleteket... Majd a premieren kiderül vagy a kritikákból. Remélem. A kellékek: kosárlabda, két tompaélű lapát, kettő legyező, kettő kínai pálcika, egy tompaélű bicska, egy flaska, egy alma, egy szemüveg, négy napszemüveg... hmm nem is olyan kevés, de a legtöbb dolog szükséges. Ez most nem pantomim lesz. Ahhoz nem értek eléggé. Sőt még béna is vagyok sok gyakorlatban a Bábszínházban is.
Fél évtől szeretnék a csapatnak egy pantomim mestert. Megbeszéltem vele. Lesz. És jól jönne egy beszédtanár is. Van ötletem, hogy ki legyen, de megkérdezem, hogy elvállal-e minket. A csapatnak nem ártana, meg nekem se... A legutóbbi próba sokat segített a main. Eszter jobb lett. Emese is gyorsabban dolgozott és erősebben, bár felejtések voltak azért. Kálmi nem felejtette a járást, de a hogyanokon nem dolgozott. Hogy miért? Gondolom a miértek miatt... Viki nagyon bepörgött. Remek volt. Luca is hozta a szerepet, de Dennis nélkül nehézkes... Réka pontos és szép munkát végzett, amikor bent volt. Fru sok mindent kihozott a szerepből, egy kicsit szomorkásnak tűnt Verával együtt, aki az anyját alakítja a darabban, Misi pedig a testvérét. Vera rajzfilmes, különálló figurája remek kontraszt a többi "elemre", színészre a színpadon. Nehéz a dolga, de izgalmas. Misi pedig igazi színész volt az este folyamán és nem nyilvánult meg királylány-énje sem. Szóval jól haladt a reménytelen hajó a remény tengerén... Huhh, de költői, mi? Na mindegy. Szünetet tartottunk és a szünet után Dávid Zsuzsa elmondta a véleményét...

Szünet Dávid Zsuzsa véleménye előtt

Hosszú szünet lett belőle. Sirkó Eszterrel megbeszéltem, hogy hegedűlni fog a darabban. Érkezett még egy lány, aki önszántából segíteni fog a szervezésben. Hálás vagyok az ilyen segítségért. Szerevezés terén egy kicsit elbíztuk magunkat. Nehéz az iskolákkal kapcsolatot teremteni a mai világban. Remélem jelentkeznek. Addig pedig minden lehetőséget megragadok, ami csak létezik... Sikerült beszervezni még egy újságot és még kettő másikat. Most már csak az eredményre várunk.

Dávid Zsuzsa véleménye

Elmondta a pozitív dolgokat. Pl. azt, hogy természetesen játszanak a színészek. A próbák alatt nehezen vehető észre a változás, mert sokat vagyunk együtt. De ha visszagondolok... akkor tényleg az vehető észre, hogy lejött egy-két maszk az emberről. A színészek koncentráltak voltak. Ebben nagy érdeme van Zalánnak. A koncentráció nagyon fontos. Az is pozitív, hogy Dávid Zsuzsa senkiben nem talált nagyon üres formát és áljátékot. Legalább nem volt haszontlan az elmúlt három hónap. Sőt... A negatív is építőjellegű kritika volt. A színész elhelyezkedése és érzékelése a térben nem lehet passzív és akármilyen.
Emese félelmét is sikerült csökkenteni. A végén kérdéseket lehetett feltenni. Emese azt kérdezte, hogy a Duna Palotában történő kevés próba után hogyan fogják hallani a nézőtérről a színészeket. Dávid Zsuzsa elmondta, hogy olyankor mit kell tenni: Az egyik színész a nézőtér legtávolabbi pontjába megy, a másik pedig a színpadról mond egy egyszerű mondatot alaphangon. Ezt az alaphangot figyeli a nézőtéren lévő színész és segít a színpadon levőnek. Gyönyörű. Szeretem az ilyen dolgokat. Egyszerűek és logikusak. Dávid Zsuzsa azt is mondta, hogy a színházterem nem olyan nagy... Számomra hatalmas. Jó, lehet, hogy csak 310 néző fér el, de akkor is... Elvégre a 19. század végén épült. És, és eszméletlen. Kedves Olvasó! Kérem értse meg, de eddig csupa pincében és szobányi méretű szobákban léteztünk... Ez most valami új lesz.
Dávid Zsuzsa mondott nekem is tanácsot, hogy legyek nyugodtabb és ne legyek ideges. Megpróbálom megfogadni, csak hát beleivódott az intenzív lét a rendezésembe. Szerintem a kor majd leszedi rólam ezt is. Ha nem, akkor meneküljön, ki merre lát...!

Andris új reménye

Szinte biztos voltam benne, hogy kirúgom Andrist, de ekkor Eszter megemlítette, hogy megpróbálja megkeresni újra. Majd meglátjuk, hogy mi lesz holnap, hogy jön-e Lukács András, mert semmi kedvem beállni ebbe a darabba. Szeretném végigülni. Kényelmesen. Izgulva. Remélve. Ahogy azt elképzeltem.

De valószínűleg a technikai pultba fogok menekülni/kapaszkodni, ahogy eddig is tettem.

Jóéjt/reggelt!

Abdullin Szárdár Tagirovics, a reménykedő rendező