A fekete lovag válaszolt a királylány levelére

Történt: 2008. november 24. hétfő éjszaka


A fekete lovag válaszolt a királylány levelére

Dennis (a fekete lovag) elektronikusan válaszolt Misi (a királylány) üzenetére. Öröm és öröm... hahh... fellélegeztem... és akkor lettem igazán jól, amikor Dennis bejött a nyelviskola falai közé próbálni és elkezdtük az első felvonást...


Az első felvonás

Elkezdtük újra ezt a végtelennek tűnő próbát. Az első felvonás igazán jól haladt. Tényleg csak a szereplők hiányoztak. A terápiások sokat fejlődtek Korcsmáros Andrisnak és Debrah Dennis jelenlétének köszönhetően. A jelenet kezd a méltó helyére kerülni. A járásokat és a technikai részeket újra kellett vizsgálni. Ezek működni fognak. Dennis a nagy monológnál új színt hozott. Dennis ösztönszerűen érzi a menetét a darabnak. Andris pedig tudja kezelni az új helyzetet, méghozzá elég ügyesen. A GNM-ben végzett és ügyesebb, mint sok más színiiskolás. Nem az iskola számít, hanem a befogadó diák. Az ember képes bármiből tanulni, ha ismeri önmagát. A mai világban persze kellenek a kapcsolatok és a papír. Kezdem ezeket a kapcsolatokat nem használni. Megpróbálok egy durva stratégiával és egy újszerű darabbal új divatot indítani. A papírral eddig nem jelentkeztem színházakhoz. Az egyetemre többször is próbálkoztam (színész, rendező, dramaturg, filmdramaturg), de nem sikerült. Eddig már vagy tizenötször felvételiztem a különböző szakokra (Kaposvári színészképzéssel együtt). Vicces. Egy kicsit elkeserítő. Olykor azzal mentem magam, hogy a castingokon mindig elhalásztam a felsőfokú képzésben résztvevő diákok elől a munkákat. De erre nem lehet építeni. Az olvasó szemében (főleg, ha szakmai) csökkenhet az új gondolatok miatt a bizalom, esetleg az olvasó most azt érzi, hogy egy amatőr önsajnáltatja magát... aligha. Ebben most téved a kedves olvasó. Amiről most írok, az befolyásolni fogja a jövőt és a gondolatokat. Megváltoztatom a színház világát. Nem viccelek. Sajnos nem. Hogy miért vagyok ennyire biztos az egészben? Mert valamiért látom, hogy most egy új látás fog születni a színpadon. A mára már elavult rendezői próbálkozások, "új" megjelenítések, és a darabot nem képviselő gondolatok elsüllyednek szégyenükben és akkor egy olyan színház kerül a központba, ami nemcsak a rendező gondolatát veszi fókuszba, hanem az író is jelen lesz. Ezt fontosnak tartom. A nézők többsége ma nem kapja vissza az igazi Shakespeare-t, Moliére-t, Csehovot, Ionesco-t stb... Helyette kapnak egy érdekesen gondolkodó rendezőt, ami önmagában nem is baj, de a mai világban, ahol az emberek a valóságshow-ban élnek, ott igazán számítana ez az új reneszánsz. Ezt az évet nevezik reneszánsznak. Ez furcsa. Semmit nem tapasztalok. Csak egy-két fesztivált, ahol elbaszott előadások tengernyi mennyisége zúdul rá a sznobokra és a kávéházi gondolkodókra.
Hmmm... belekezdje ebbe? Lehet, hogy rontani fogom ezzel a státuszom, de nem érdekel... Na jó elárulom. Szeretnék új gondolkodást vinni a színpadra. A divat az, ami sokat segít nekem. Mindig követem. Az újságokban, a neten. Amikor beszélgetek a velem egykorúakkal vagy a fiatalabbakkal. Vagy szimplán a villamoson megfigyelem, hogy mit olvasnak az emberek. És nem nehéz rájönni, hogy mi a baj. A szerelem hiánya. Ez egy új betegség ma. Régebben is létezett, de tudták kezelni, mert az emberek a gondolkodásuk révén és a helyes ráérzés segítségével kialakítottak egy izgalmas belső életet. Ma már sokfajta inger éri az embert és ahelyett, hogy megoldanák az életüket a fiatalok vagy az idősek... ahelyett csak elválnak vagy szakítanak. A statisztikák bizonyítják az elméletemet. Ma az emberek unatkoznak. Ritkán találkozom olyanokkal, akikben ott él a szikra és lángra lobban a gondolat. Tényleg ritka. Hogy ez miért jött létre így? Nagy mértékben az alternatív művészi világ keletkezése óta. Ahol a művészet helyét átvették a művészetek és most már a média... Az újságok és a TV azt sugallja, hogy próbálj ki mindent az életed alatt.
"Legyél ilyen meg olyan! Felelj meg ennek vagy annak! Fogyj le! Diétázz! Operáltasd át a fél testedet! Szeresd ezt vagy azt! Próbálj meg így vagy úgy szeretkezni ilyennel is meg olyannal is! Legyél szingli! Vagy legyél sokszor házasodó! Vagy sok kapcsolatot létrehozó valaki!"
Ezért van az, hogy az emberek többsége ebben a világban él és "hétköznapi", felszínes témájuk van... Nem ismerik önmagukat. Nem tudják, hogy mit akarnak, de a legrosszabb, hogy már nem is érzik. A villamoson ezért olyan boldogtalanok. Majdnem mindenkinek ilyen baja van. Megzavarodnak a média birodalmában és bizonytalanok lesznek, nem tudnak dönteni és a szerelem érzetéhez ragaszkodnak, de sokáig nem találnak semmit... talán sohasem.
Na ez az igazi kihívás nekem, mint amatőr társulatban lévő amatőr rendezőnek. Ez a gyötrelmes világ annyi lehetőséget rejt. Azt tudom, hogy a mai világból kell kiindítanom, a divat világa szerint, ahogy azt Shakespeare tette és Moliére is és persze Csehov... hmmm... Csehov pl. nagyon pimasz volt. Behozta a polgári színjátszást a polgárok közé. Zseniális találmány. Nemde? Ma a legtöbb drámaíró nem képes ilyen hatású darabot kidolgozni. Mindegyik nagyot akar mutatni rendezői látomások kíséretében. Ez vicces. Pedig a nézők arra vágynak, hogy valami inger és provokáció érje őket. A rasszizmus. Az pl. egész érdekes provokáció. A rasszizmus-ellenes gondolat szintén. Főleg itt Közép-Kelet Európában. Ahol még emiatt is támadnak. (mosoly, szünet)
Szerintem a szerelem is provokáció. Mármint az igazi. Mármint az életben.
Ezeket a gondolatok még folytatni fogom, csak most fáradt vagyok egy kicsit...


Huhh...

Azt hiszem ez a nap már jobb volt, mint a múlthetiek. A ritmusok az első felvonásban egész jól működnek. Misi is egész pofás kezd lenni. Mármint nem pofázik, de ügyes. Vera, az anya is nagyon korrekt meg még egypáran. És ez jó. A miérteket még jobban átkéne beszélnünk. A járások belső, lélektani irányát. Páran egyáltalán nem tudják, vagy nem gondolták végig stb. Ez bosszant, mert látom, hogy ki az, aki nem vesz komolyan. Sajnos erről én is tehetek. Ott baj van, ahol a rendező nincs. Sokszor ott is, ahol van, de nem annyira.


Dennis monológja és András etikája

Marhajó, hogy ennyire jól áll neki minden játék. Ez isteni szerencse. Ez tényleg az. Remélem mostantól rendesen fog járni próbára.
A másik nagy mázli: András. Itt van második napja és már tudja a szöveg egy részét és a járásokat is egyszerűen megoldja. A játéka pedig remek. András már a színészet felé vezető úton van. Most könny szökne a szemembe, ha túl nyálas lennék, de nem...
Most keményen kell nyomni. Most már tudom, hogy mit fogunk holnap csinálni: a második felvonást!

Hurrá!