Zenék

Történt: 2008. november 20. csütörtök éjszaka


Vicc

Annyira nem is vicc. Szomorú tény. Andris nincs. Sajnos Lovas Dániel se tudja vállalni, mert előadása van a Stúdió K-ban a Premier napján. Pedig ő megbízható. A bábpróbákra rendesen jár, melyről szintén naplót vezetek: http://www.blogger.com/home?pli=1 . Érdekes. Legalábbis számunkra a próbafolyamat izgalmas. Piroska és a Farkas jól ismert történetét állítjuk színpadra. Abban a történetben sokkal több van, mint hinnénk. És itt a "baj": nem hinnénk, nem hisszük. Csak abban hiszünk, amit látunk (a két szemünkkel). Nem nézünk a dolgok mögé rendesen. Olyan ez, mint a nagyi háza. Ahol nem ismerjük a padlást vagy a pincét. Pedig ott sok érdekes "kacat" hever. Mindegyiknek múltja van. Mindegyik valamiért odakerült. De mindegyiknek lehet jövője. Csak tőlünk függ. Ami másnak kacat, az számomra kincs szokott lenni. A színházban is. De ahhoz sem ragaszkodom igazán. Visszateszem gondolataim padlásába. Majd előveszem, ha kell. És előveszem olykor a bugyuta zenéket.


Zenék

Sokszor leszólnak a zenék miatt. Igaz: gyakran használtam zenéket tavaly. Néhányszor feleslegesen. De sokszor nem. Ezek a zenei anyagok tanítanak. A próbák alatt jövök rá. Pl. hallok egy zenét és megfog benne valami, valami furcsa érzés, de nem pontosan az, amiről a zene szól, hanem valami jelenet, ami a zene ellen-mellett színpadra állítva létrehoz egy filmszerű feszültséget és a mai fiataloknak létrehozok egy darabot, ami esetleg elgondolkodtatja őket. Az érzéseik révén tudom, hogy mi kell nekik: Szerelem. Lehet, hogy tényleg ez mozgatja a világot vagy ennek az érzésnek a hiánya. Pár napja még a szexet említettem volna. Most valamiért nem. A szex tényleg befolyásolja az embereket. De akárhogyis vesszük a szex is csak érzelemmel szeretkezés. Tehát egy ösztönszerű (mondhatni állati) cselekedetet befolyásol egy érzés, ami az állatok rendszerében nem működik. Ez az érzés kémiailag leírható, megmagyarázható, de minek?! Attól szép, ha nem magyarázzuk meg a szerelmet. Az csak úgy van. Ahogy a darabban is sor kerül a szerelemre vagy valami hasonlóra és Nárcisz (Hajagos Mihály) elveszti a fejét. Ezeknél a jeleneteknél nem használok zenét. Remélem itt a szerelem fog zenélni... Fúj, de nyálas voltam. Sebaj. Majd lesz jobb is. Leszokóban vagyok. És persze leszokom a zenékről is egyszer, de még függő vagyok és élvezem...


Terápiások szövegelnek

Megint csoportokra osztottam a "Majdnem" Társulatot. Eleinte Misit Emesével osztottam párba. Pétert és Rékát egy másikba. A terápiásokkal és Verával pedig a próbateremben maradtam a kopott parkettán. Vera segített és beolvasta a hiányzó szereplőket: Dennist és a már nem szereplő Andrist, aki még mindig nem kért bocsánatot. A szöveget egész jól darálták a színészek a gyakorlat alatt, miközben összemondták lazán és egyszerűen és persze koncentráltan. Kálmi a végét nem tudta megtanulni. Megérkezett egy idő után Eszter és Fru a Nemzeti Színház Oresztész Főpróbájáról egy órás késéssel, aminek nem örültem. Ezért megszakítottam a szövegmondást és behívtam Verát és Fru-t a képzelt színpadra. A tegnapi jelenetet próbálták újra. Most Verát instruáltam (n)agyon. Jól vette. Vera remek színésznő lehet. Ezt az eltúlzott anyát képes próbáról próbára visszaidézni. Ráadásul anya még alkoholista is a darab szerint. Fru pedig EMO-s. Fru az életben is nagyon érzékeny, emocionális lény. Szerintem egy színész érzékeny kell, hogy legyen (ez kicsit sablonos szöveg, de folytatom). Bezerédi Zoltán azt mondta az egyik órán, hogy az jó, hogy érzékenyen veszi az instrukciókat. Szeretem az érzékeny embereket. Őket szeretném megerősíteni, mint színészeket a társulatban. Ezért fontos az, hogy a színész nyitott legyen felém és bízzon bennem, mert a munka, amit végzünk: ezt kívánja. Ha valaki nyílegyenesen makacs és ragaszkodik folyton valamihez, amit nem lát kívülről, akkor nem tudok vele együtt dolgozni. A lehetőséget egy ideig megadom a színésznek, de a türelmem elfogy egyszer és búcsú veszek tőle. Fru visszaidézte a tegnapi próbát és továbblépett. Fru nyitott színésznővé kezd válni. Kezd keményedni. Eddig sokszor úgy láttam, mintha puha lenne. Nem volt plasztikus. Tehetséges volt, csak nem plasztikus. Most már új fázisba lépett. Pillanatok alatt kihozza az érzelmeit a gondolatai révén. Állapotba kerül. A próba végén kiderült, hogy az Oresztész c. előadást új szemmel nézte, ahogy egyszer említettem neki és a társulatnak, hogy miként nézten a színműn egy előadást. Lazán és koncentráltan és egy-két érdekességet megfigyelve. Ezzel nagyot lépett a próbán. Ennek nagyon örülök, mert megtanul tanulni. Verával és Fruva továbbléptünk a következő jelenetre. Azt is összeraktuk alapjaiban. A ritmusa jó. A tempója remek. A színészek a maguk rendszerében hitelesek voltak. A flaskás részt még kikell gyakorolnia az anyának. Az érzelmeket tagadó részt is próbálni kell, de ez jó irány lesz. Úgy érzem, hogy kifutunk az időből. Most már igykezni kell. Még kb. 10 próba. Ezért kénytelen vagyok a próbák egy részét hajnalig tartani. Ez most kegyetlen időszak lesz mindnyájunk számára. A zenéket még nem próbáltuk el az egészben. De tudom, hogy bemutatjuk jelentősebb hibák nélkül a darabot és lesz, ami lesz...

Kosárlabda

A próba végére megérkezett Benyovszky Máté, Fűrész úr szakmai rokona az én értékrendemben, tehát jelmezes-díszletes és hozott kínai pálcikát Vikinek és kosárlabdát Dennisnek, aki kezd hiányozni...