Búcsú Andristól

Történt: 2008. november 19. szerda éjszaka

Meglepetés

A próbára késtem tíz percet. Megérte. Mert belépésem pillanatában rengeteg összefüggéstelen hangot észleltem. Ezek a hangok próbálkozások voltak a magyar nyelv helyes kiejtésére. Misi vezényelt és a csapat bebeszélt. Zene füleimnek. Remélem sláger lesz belőle.
Főztem egy zöld teát és élveztem a hangok tengerében úszkáló színésznek készülő emberek rezgéseit, akik fizetnek azért, hogy hetente legalább ötször pofázzak és a befizetett pénzből reklámozzuk a világ egyik legbetegebb darabját (ami soha nincs kész teljesen, mert most már a színészek írják), amelynek megvan a lehetősége, hogy még a premier előtt bukni fog, mert nem lesz a ház tele...
Felébredek. Hiszem azt, hogy ez egy rémálom lenne... A valóság legyen szebb! Kedves Olvasó! Ha szeretnéd szebbé tenni a valóságot, akkor kérlek told be azt az intelligens... fejecskédet a kibérelt színház falai közé és adj egy esélyt... Na jó! Ez csak vicc. Vagy nem? Majd kiderítheted az előadás szünetében a premieren.
Meglepetés az, amikor a színészek felkészülve várnak a próbára. Még lenyomnak pár fekvőtámaszt és kezdődik...

A próba

Fru és Vera (Rózsa és Anya) jelenete volt az első. A hét elején még azt kértem Fru-tól, hogy pakolja a könyveket és a mappákat két oszlopba. Akkor egészen jól szólalt meg. Utána elengedte az oszlopokat és csak magába kapaszkodott. Eleinte még hamis volt, de utána megtalálta magában az állapothoz vezető gondolatokat. Ezek a gondolatok elvezetik oda, ahol bárki lehet. Ezek a gondolatok megadják a lehetőséget a lazasághoz (nem olyan régen még nagyon görcsös voltam én is) és a koncentrációhoz. Régebben Fru nem jött a egy-két próbára, mert a lelke sírt. Most megtanulta átváltoztatni magát. Fru átél. Ismeri a receptet hozzá és én is könnyen tudom kezelni. De nem az a fontos, hogy átéljen csak, hanem sokkal fontosabb (szerintem) a színész nyújthatósága. A színész nemcsak a testét, de a lelkét is tudja nyújtani mindenfelé. Ezért hiszem azt, hogy több megoldás létezik. Ezért nem kínzom a színészeimet az elején az átélés gyötrő folyamatával. Először fontos, hogy a színész elkezdje kiismerni önmagát: pl. hogy mire kíváncsi: hogy a teste és a lelke miként reagál erre vagy arra a tettére az életben (mert honnan máshonnan), a színésznek tudnia kell, hogy mi okoz számára örömöt vagy fájdalmat, a színésznek tudnia kell, hogy az életben nevezett öröm valóban olyan szintű-e, mint amiből ténylegesen meríthet néhanapján. Színészeimmel az elején sokat beszélgetek. Pofázok és magyarázom nekik, hogy mennyi megoldás lehet erre vagy arra a helyzetre. A megoldások száma szinte végtelen. Lehet ilyen stílusban játszani, lehet olyan stílusban létezni. Lehet ripacskodni és persze lehet tragédiázni önsajnálatban fürödve. Mindegy, hogy melyik. A lényeg, hogy legyen jó. A Hitler Komplexust nagy részben a színészekre írtam. A szereposztás ebből kifolyólag működni fog. És a későbbiekben is használható darab lehet a színházak és a társulatok számára, mert a színészek a próbák alatt bátran javítottak és én rábólintottam, hogy akkor mostantól ez a szövegkönyv. A szövegkönyv sokszor változott eddig. A próbák istenei írják, bár nem hiszek bennük, én a kemény próbákban hiszek. És a nyitott színésszel tudok igazán dolgozni, aki nem akar teljesíteni, csak próbálni akar és élvezi a hibákat is, mert kutathat valami új megoldás után... Ez így jó. De még így sem kényelmes. Szerencsére. Ott, ahol kényelmessé válik a világ, ott gyakran pusztul az alkotás vágya, az ötletek palotája. Jelenleg örülök a Duna Palotának is. Remélem tudok több próbát nyerni a helyszínen, mint amennyit kapunk eredetileg. Megpróbálom megszerezni.

Vera is próbált a szereppel kibékülni. Sikeresen. Jobb szinten tart, mint amit elképzeltem eddig. És az már jó. Mert eredetileg 50 éves anyára írtam a szerepet. Így pedig egy friss huszonéves lány merül el a szerepben: kiválóan. Az ízlés és a ripacséria határán mozog. Bátran. Sokat megfejtett a szerep fájdalmából eddig, a szerep sérelmeiből indul ki és alkot. A különböző tényezők hatására őt rajzfilmes dimenzióba rendezem, amelyet éppenhogy ellehet hinni és élvezni. Nehéz munka, de bízom benne. Fru pedig ellenpontozza a szituációt, mert igazi megszólalásai feszültséget teremtenek anya és lánya között.

Búcsú Andristól

Eszterrel tegnap megbeszéltem, hogy felkeresi Andrist újra, hogy jöjjön végre egy próbára. Megadtam a lehetőséget Andrisnak. Andris azt mondta Eszternek, hogy jön, de egész éjszaka nem jött. Megváltam tőle. Írtam egy sms-t, hogy legközelebb bánjon kíméletesen a következő társulattal. Nem írt vissza. Sőt egy hívásunk után kikapcsolva létezett a valóság falai között. Andris remek színész. Hiteles. Ügyes. Átélő. Komikus. De megbízhatatlan. Számomra örökké. Egy színész ne csak a színpadon legyen színész, hanem legyen etikus azokkal szemben, akikkel alkot. Ha ez nincs meg a színészben, akkor csak tehetséges, de nem színész. A szakma ott kezdődik, ahol a sérelmek és csalódások véget érnek. Andrisra nem haragszom. Nem tudom, hogy miért. Pedig jelentősen megnehezítette az egész csapat munkáját. Valamiért mégis bízom, hogy most megtaláljuk a kellő embert a szerepre és kevesebb, mint három hét alatt betudom állítani a darabba. Én betudnék állni a szerepbe, de akkor (úgy érzem) rengeteg energiám menne el a rendezés rovására...

Neonácik sikere

A fasisztákat játszó szereplők szintén hatalmasat ugrottak a próba alatt. Emesének feladtam egy rávezető, izmait korlátozó feladatot jelenete közben. A hamis megszólalások ellen szolgáló gyakorlat rávezeti az ízlés világába. Az ízlés valóban fontos. Emese nem volt sok. Csupán az irányokat szeretném tisztázni vele, és megteremteni a fejében a küzdelmet különböző érvek között. Egy kicsit felpörgetem.

Eszter pl. sokat pörög, nála az irányokat még erősebben kell megjeleníteni. A koncentrációját pedig leszűkíteni bizonyos pontokra (testileg, lelkileg). Ezek a pontok fogják előre vinni. A próba végére teljesen jól működött.

Péter is, vagyis Farkas úr is jól kezdett működni a végére. A miértekkel kínoztam egy kicsit és kezdett megszületni a színház egyik alapja nála is. Egy-két rásegítő szöveget adtam a szájába és egy idő után feloldódni látszott. Neki is nagy görcse van. Segíteni szeretnék neki, csak ahhoz neki is küzdenie kell.

Rékát alig instruáltam, mert nem vettem észre semmiféle nagy bajt, azt hiszem ő kezdi kiismerni a gondolkodásomat, mert már több előadásban együtt dolgoztunk. Ennek örülök, de azért valahogy belefogok kötni én is... (viccből vagy komolyan)

A neonácik tovább fejlődtek. Ez már új állomáshoz vezet.

Terápiások terápiája

A terápia ma is elmaradt, mert Andris nem volt. Dennis se tudott jönni, mert most van fontosabb dolga. Luca, Viki és Misi a próbán voltak. Ezért egy rávezető bulit tartottam nekik Armaganjan Ájk zenei válogatásából. Érdekes volt megfigyelni őket tánc közben, amit csukott szemmekkel követtek el. Fru is beállt. Mert ő is részese a bulinak. A buli gyakorlatát fokoztuk olyan gyakorlattal, ahol a két színész egymás előtt áll és egymás szemébe néznek bizonytalanul. Fru Lucával volt párban. Misi Vikivel. Az utóbbi esetében vicces volt a magasság különbsége. Luca és Fru pedig sokat nevettek, mert egymás tekintetében feloldódtak. Ellazultak testileg és lelkileg. A bulit felpörgetjük vasárnap. Gőzerővel. Remélem lesz új Kohn a darabra. És remélem Dennis is jön végre, mert hiányzik a csapatba.

Ahogy a Fűrész úr is hiányozna. De hogy miért van ez, azt nem tudom. Valószínűleg azért, mert ha kell Fűrész megbízható tud lenni ebben a megbízhatatlan világban.