Kálmi sírt!

Ma új szintre lépett a "Majdnem" Társulat. Remek dolgok születtek. Élveztem a mai próbát. Szerintem egy páran így voltak ezzel.
Kálmi sírt! Ez a kedves olvasónak furcsa lehet, hogy én arról írok, hogy valaki sírt. Valóban: a sírás önmagában semmi. Na jó, elárulom: Kálmival kb. egy éve kezdtem el dolgozni a Zöld Macskában. Akkoriban volt egy felháborító előadás: Pornó Színház I-II.
Nem igazi pornó volt, de a frappáns cím, a marketing és a társadalmi kritika miatt fontos lett. Szerintem nagyon fontos egy jó cím. A lényeg, hogy Kálmi egy nagyon karakteres figura. 2 dimenziós rajzfilmben hamarabb eltudom képzelni, mint az életben. A színházban pedig egy érdekes színfolt. Vicces és szórakoztató és "őrült", mintha nem lennének nehézségei a magánélet terén. Pedig vannak. De még mennyire vannak. Mindenkinek vannak problémái. De ettől szép. Kálmi kicsit stílusos, kicsit laza macsó volt eddig, akinek mindenhez volt szoftvere (ebben az esetben: megoldása), és mindent értett Sztanyiszlavszkijról. Kálmi egészen a mai napig tévedett. Jó, persze ezek után is fog, de már teljesen új minőségben...
És ez a lényeg. Egy magánéleti problémáról mesélt, ami a lelkét nyomja, zavarja... vagyis zavarta a mai napig. Most hajnal van. A csoda éjfél környékén történt. Kálmi úgy sírt, mint egy kisfiú és folyton védekezett maga ellen, de hiába. Önmaga előtt nem rejtőzhetett el. Ezt belátta. Ez jelentős lépés a jövőre nézve, ami még elég távol van... Vera segített Kálminak, mint partner, holnap szeretném, ha ő is sorra kerülne...

Sírás és nevetés

Szeretném, ha a színészeim kivétel nélkül tudnának a jövőben sírni és nevetni. Ez a két dolog nálam nagyon fontos. A kettő között nagyon kicsi a határ, egy energiából, egy fájdalomból fakad a kettő. Az önfeledt nevetés is fájdalomból fakad: felszabadított fájdalomból és egyszerű lélekből. Mindig úgy hittem, hogy a gondolatok súlyától függ a lélek tartalma. Vajon melyik gondolatot, ingert nem bírja el az egónk? Mindig más. Ha egy színész tud nevetni és sírni bármikor és nem hamisan, akkor megszerzi a belépőt egy jobb minőség felé, a színház valódi ereje felé. A többi dolog is számít, de ez az első. Nem véletlen a nevetés és sírás, mint jelző, ha színházra gondolunk. Ha valaki őszinte és érdekes és nyerő, akkor még nem edződött meg a lelke arra, hogy érzékeny legyen és jobban átlássa a figurák, szereplők, karakterek, emberek közötti különbséget. Ezért fontos, hogy a színész bár indulatos, mint ember pl. a magáéletben, de soha ne feledje el rögzíteni és felidézni ezeket a pillanatokat. Sok színész teljesen érzéketlen vagy nem annyira érzékeny egy jelenetben, mint az életben, de ezt könnyen túllépheti, ha olyan emberi hatások érik, melyek felrázzák. A szenvedés sokat segít. Ezt a mai napon Gosztonyitól hallottam, aki a Budapest Bábszínházban tanít művész beszédet. Én is ezt hiszem. Ez az örök szenvedés képes az alkotásra. A színésznek persze lazának és koncentráltnak kell lennie, így könnyebben letud ásni olyan szintekre a lelkében, melyeket csak ő ért. Azt hiszem Benkő Gyula mondta egyszer valahol, hogy minden embernek van egy kis titka és ezt a kis titkot kell a színésznek felkutatnia. Tehát több mint 6 milliárd titok van a földön. Ez rengeteg lehetőség a színpadon és a művészetben vagy akár az életben.
Frunak (Fruzsi) van képessége ehhez. Leás egy igazán elképesztő szintre. Nem az a lényeg, hogy sír, hanem az, hogy hogyan teszi. Csodálatosan. A tekintete és a rezgése mindent elárul. Fejét kezébe temette, összeszedte a gondolatait és előhozta magából a kislányt, az ártatlan lelket. Elkápráztatott. Este felkerestem, hogy tanuljon meg egy verset és egy monológot. Jól fog állni neki. Ilyenkor megtelik a lelkem és látom, hogy van értelme ezt csinálni. Fru eleinte megkapta partnernek Pétert, de később beleszóltam a jelenetbe és másfelé instruáltam. Péter nem tudta, hogy mit tegyen. Holnap szeretnék vele is foglalkozni ezen a szinten, vagyis már ma, mert most reggel 5:43 van. Még szerencse, hogy nem vagyok álmos. Írni fogok mindjárt a darabba az új részeket és alakítgatni fogom ezt a végtelen hibájú szövegkönyvet. Remélem felkelek reggel rendesen. Szeretném egyszer látni a hajnali péksütemény illatot. Na visszatérve a tárgyra...

Eszter és Réka

Hmmm... érdekes volt... mintha két ősi erő találkozna egy majdnem színházi társulatban a küzdelem miatt. Réka tavalyról maradt (lásd az előzményben), Eszter az idei évadban jött. Rékával tavaly volt gond: nagyon görcsös volt. Olykor mostanában is, de dolgozunk ellene. Eszterrel csak idén lehet gond, mert tavaly nem ismertem még. Az ő gondja az, hogy nem hisz nekem eléggé. Ez részben az én hibám, részben az övé. Ha tavaly kerültem volna vele össze, akkor biztos, hogy az első héten elválnak útjaink, de most az idei évadban már vele is megtalálom a közös nevezőt. Mindkét esetben védekezést észlelek, ami valamilyen menekülésből fakad. Mindkét menekülés gyermeki világra vezethető vissza, mint általában mindig. Réka mostanában jobban teljesít, mert szenvedett. És még szenvednie is kell. Ez ilyenkor normális. Eszter válasza az volt, hogy ő mindig megoldja a problémákat. Ezt nem hittem el. Szerintem nem oldja meg és ezért jönnek ki sokszor ennél vagy annál az embernél hasonlóak vagy ugyanazok. Eszter és Réka hasonlítanak egymásra, mert indulaotosan vitatkoznak és nem gondolják át sokszor az érzelmi kitöréseket. Ebben van a varázsuk, de ennél többet is tudnának. Együtt nagyon jól tudnak játszani, ezért többször lesznek párban a jövőben. Eszter rengeteget fejlődött 2 és fél hónap alatt. Remélem továbbra is ilyen ütemben tudunk haladni. Réka sokszor kérdez feleslegesen. De inkább kérdezzen, mint bizonytalan legyen. Eszter sokszor mondja nagyon biztosan a dolgokat, inkább legyen bizonytalan, hagyja, hogy átjárja testét és lelkét a veszély, az üres lét. Szeretném, ha szenvedésből dolgozna. Rékának az a baja, hogy szerinte nem tud sírni színpadon. Szerintem tud. Eddig sikerült már. Ha egyszer sikerült, akkor többször is fog. Csak nem kéne görcsösen belekapaszkodnia a sírniakarásba. Mindkét lánynak remek agya van, csak nem használják (legalábbis nálam) az érzelmi felszabadításokat a színpadon. Eszternek megmondtam, hogy az ő érdekében kínozni fogom. És Rékát is. A közös jelenet jól sikerült, mert egymást kellett leoltani és egymással kellett "nagyon" vitatkozniuk. Az életből merítették az alapanyagot, és utána sok dolog működött. Réka nem vette észre, de pirulni kezdett, aminek én örültem, mert Eszter jól támadta. Eszter pedig nem találta a negatív jelzőket Rékára, mert furcsa helyzetbe került. Bizonytalan lett. A gyakorlat hasznos volt, remélem tíz év múlva ők is belátják...

Azt hiszem

Azt hiszem megértettem a mai napon valami nagyon fontosat: szeretnék Csehovot rendezni...

Abdullin Sardar Tagirovich