Küzdelem a színésszel a színészért.

Félreértés

8 percnyi késéssel érkeztem és azt láttam, hogy a színésznők a bejáratnál fagyoskodnak szöveggel a kezükben. Szép látvány... de hirtelen felbosszantottam magam, mert pár színészt nem láttam és Misi se volt sehol. Misi nyitja a termet elméletileg, gyakorlatban nem mindig. Mint egy fehér bohóc kezdtem el viselkedni. Eszterre vitatkoztam. A vita alapja az volt, hogy a késésben "szenvedő" színészek végignézik az időben érkezett színészek jogtalan büntetését büntetésként. Eszter azt mondta, hogy a darabbal haladjunk. Én ragasztottam a fél órás "kínzáshoz" egy fordított pszichológia reményében. Magyaráztunk egymásnak ezerrel... és ekkor Fűrész úr érkezett le a földszintre, éppen kikísért valakit a komor lakóházból. Fűrész úr állítása szerint a többiek már rég fent voltak. És ez így volt. A kaputelefonban jött át rosszul az információ. Félreértés történt. 23 perc veszteség. De még ebből is tanultam/tanultunk. Mostantól mindig megbizonyosodom arról, hogy a teremben vannak a színészek... és megpróbálok nyugodtabban viselkedni, az állítólag jobban áll.

21 óra és 5 perc
A próbát megkezdtük. Hiányzott Dennis(magánélet), Andris (magánélet) és Péter(forgatás-statiszta).
A jelenlévő társulatot három felé osztottam:
1. Terápiások (Luca, Viki, Misi, Kálmi)
2. Neonácik (Eszter, Emese, Réka, Fűrész úr pedig segített Péter helyett)
3. Anya és Rózsa (Vera és Fru)

Terápia

A bulival kezdtem a próbát, mármint a terápiásokkal, addig a másik két csapat külön gyakorolt. Az eddig beállított jelenetbe próbáltam beépíteni a zenéket, de a hiányzók miatt nehéznek bizonyult a próba. Azért mégis ragaszkodtam ahhoz, hogy próbáljuk a buli részt. Főleg Kálmi miatt: megpróbáltam rávezetni arra, hogy a saját elképzelésein keresztül szülje meg a gondolatokat egy belső építkezés által és ne külsőleg legyen jelen még a túlzott karakter esetében is. Itt szintén hatalmas ugrást hajtottunk végre. A gondolatok megmozgatták a lelkét. Olyan ez, mint amikor a gondolatok súlya alatt összeroppan a lélek és a mélységekben felfedezi az üdvözítő magasságot... na jó ez egy kicsit sok. De nem bánom. Nagy ugrás volt Viki jelenléte is. Mongol szöveggel együtt létezett és életre kelt. Ez is dobott a próbán. Lucával most nem tudtam annyit foglalkozni, kellett a Dennis, mint a Férfi a Nő mellé. Misi beállt és segített, mint Kohn és mint a Férfi is. Most nem volt vele se baj. Rendesen dolgozott és csak egyszer menekült el szünetelni a szervei által keltett füst büdös birodalmába (cigarettázott). A nagy ugrást jelentette: a jelenetben kevesebb zenét fogok használni, mert a zene megölte a jelenetet. Csak egy későbbi pontnál építem be, indokoltan. A ritmust és a belső intenzitást gyakoroltuk. Kálmira ráférne egy beszédtanár, mert remek jelenség, egyedülálló.

Neonáci csapat

A neonácikat behívtam, a terápiásokat kiküldtem gyakorolni a másik terembe. Emesével és Eszterrel gyakoroltam az első 4-5 megszólalásukat a közös jelenetükben. Rékára nem jutott sor. Fűrész úrra se - hála az égnek. Na jó ez csak vicc. Fűrész úr összeszedte magát, segített. Emese alapállapotát és Eszter irányát próbáltuk megtalálni. Hasznos volt, mert mindkét lány bizonytalan, küsődleges megszólalását gondolatok segítségével egészen hasznos szintre varázsoltunk. Eszter "túlzott" külső aktivitását megpróbáltam belső figyelemmé, koncentrációvá változtatni. A megszólalások csupán már attól élővé váltak, hogy Eszternek nem volt szabad levennie a tekintetét Emeséről. Ez adott egy plusz feszültséget. Emese külső arcjátékait is sikerült egy érdekesebb gondolat felé terelni. Haladtunk. Réka figyelmesen nézte a jelenetet. Fűrész úr pedig segített a zenei anyag hirtelen megírásában és a csapattal való munkában.
Ezt a szintet szeretném továbbra próbálni.

Anya és Rózsa

Vera és Fru. Vera ivott, mármint a szerepben. Mint egy idősebb alkoholista nő. Úgy próbált inni. Nehéz dolga volt/van. A meg nem élt múltat kell részletesen elképzelnie. Jó úton jár, de tudom, hogy kifog hozni magából egy érdekes tragikus szálat a meglévő kötelező komikus, groteszk mellé. Vera a kopott parkettán térdelt és ivott az elképzelt flaskából (alkoholt). Ekkor belépett Rózsa, mármint Fru, avagy Vera elképzelt lánya és nem tudta, hogy hova jött be. Ettől nem hittem el neki. Frunak szerepe szerint egy érdekes emós lányt kell alakítania a "lakatlan" kisvárosban. Izgalmas szerep. Fru hamis volt. Egészen addig, amíg nem kapott egy feladatot, hogy pakoljon mappákat és könyveket, válogassa szét őket két oszlopba. Ez elvonta a figyelmét és megszólalt természetesen. Megint átváltozott és varázsolt. Egyszerűen és finoman. És Vera is jobb lett. A későbbi megszólalások egy része emiatt megoldódott egy időre.

Műtét

Mintha boncolnám a színészek lelkét. Veszélyes játék. Mert helyesen kell őket operálni. Egy műtéti hiba elég ahhoz, hogy meghaljon a színész/színésznő lelke. Erre odafigyelek. Figyelem a színészek jelenlétét próba előtt. Aki egy kicsit vitába száll, vagy beleköt szinte minden gondolatomba, azzal rendszerint nehezebb dolgoznom. Ezt érzik a színészek és én is tudom. Az alázat nem megaláztatást jelent. Ezt sok színész félreérti. Kínossá válik olyankor a színész számára a létezés a színen. Telejesít, de nem jut el a várva várt varászlatokhoz, megoldásokhoz. A (tudatos, nem tudatos) görcsöt kell feloldani egy-két színészből. Ez most fontos lépés lesz a következő próbákon, mert így sokkal nyitottabb lesz a színész. Az a legrosszabb, amikor görcsösen sietünk a darabbal. A színészben megmarad a premieren is a görcs. Elveszti a lába alól a talajt. És ezt most is látom, csak néhány "színész" nem ismerné be... de mostanában már ők is hisznek... és ez tovább erősíti a Társulatot... "Majdnem"