Séta Európába

Történt: 2008. november 25. kedd éjszaka


Eszter kiállítja magát

Eszternek ma volt egy képzőművészeti kiállítása. Sajnos nem tudtam elmenni. A darabbal kellett foglalkoznom. Egyre több idő megy el a darabra. Amikor nincs próba, akkor van a legtöbb meló. Olyankor fejben dolgozok meg gépen. Szeretem ezt a keresgélést. És ez akkor a legszebb, amikor a színészek is kutatnak. Van, aki jobban, van, aki kevésbé, van, aki nem kutat. Ezt látom. Még régebben adtam a színészeknek egy feladatot, hogy írjanak naplót a szerepen belüli életről. Ezzel nem tudtam foglalkozni eleget, mert rengeteg dolog változott a próbák közben. Aki folytatta a naplót, az jól járt. Tudom, hogy volt, aki egy ideig követte a benne változó lélektant. Volt, aki egyszer-kétszer írt. Rengeteg megoldást adnak az ilyen kutatások és csak napi fél órát igényelnek. A jövőben (a következő daraboknál) még jobban belemerülünk ebbe a munkába. Önismeret. Út a Teljesség felé ( Weöres Sándor). Vannak könyvek, amelyeket bevezetnék a színészek "tankönyvei" közé. Vicces, hogy ma a színészek nem kapnak semmiféle elméleti támaszokat, megismeréseket. Rengeteg energia megy el arra, hogy a színész ismeretlenül küzd meg egy egyszerűbb úton, miközben sokkal bonyolultabb síkon haladhatna az egyszerűsítés felé. A színész folyton sérülhetne... Erről régebben írtam. A címe: Egészséges Sérülés. Nem olyan bonyolult. Azt hiszem a honlapon rajta kell lennie: www.labanim.com. Sőt biztos. Ezek nem okoskodások. Ezek megfigyelések. Szerintem tanulhatunk egymástól. A kultúra érdekében a "művészek" egyszer összefoghatnának és lerombolhatnák a "színház maffiák" jól álcázott (oktatási, művészi, gyakorlati) intézményeit. És egy csodálatosabb valamit helyezhetnénk a nézők elé.
Bocsásson meg a Kedves Olvasó! Ezek egy kicsit agresszív gondolatok... és nem fogom törölni őket. Az ember nem akkor lesz valaki, ha átlép mindenen, hanem akkor, amikor belelép a hibákba és megoldja azokat. Mostanában folyton azon vagyok, hogy újra és újra leszedjem magamról az álságos lélekteni salakot és megpróbáljak nem eltévedni ott, ahol az alternatív és az amatőr színjátszók egyesülnek. A lényeg folytonos keresése. A kutatás. Ha a színész nem elégszik meg teljesen, akkor nincs baj. A színész érzi a fejlődést és ahhoz igazodva megpróbál újszerű dolgokat alkotni. Ezt csak akkor tudja, ha az önismeret birodalmába jutott. az önsimeret birodalma pedig megerősíti a színészt abban, hogy érzékenynek lenni jó. (Érzékenység alatt nem könnyeket és mély érzelmeket értek) A színész érzékenyen közelíti meg a módszereket és sajátítja el. A színész nyújtja a lelkét és tornázza az agyát és a testét... A gondolatok nagy részét Kovács Gábor Dénes színháztörténeti óráinak anyagára építettem. A megfogalmazásban és a rendszerezésben sokat tanultam tőle. Tavaly az emberekkel sokat improvizáltunk. Rengeteg jelenetet készítettünk a Pornó Színház (nem igazi pornó, ez "csak" színház) első része előtt. Ezek a jelenetek megerősítettek négy embert a félszázból: Fru-t, Rékát, Kálmit és Misit. Bennük most van egy olyan szellemiség, amit együtt hoztunk létre. Ez nagy önbizalmat ad. Hogy szinte bármire vevők, amit szeretnék velük alkotni. Ehhez kellő betegség kell. Rengeteget harcoltam tavaly Misivel és Rékával és olykor Kálmival is. Ma már csak néha-néha bukkannak ki ezek a harcok egy-két embernél. Az új emberekkel szerencsém volt. A szerencse meg mindig akkor jön, amikor kemény munka van és gyötrődés. Nem sorolom a neveket, de most valamilyen szinten OK a dolog.
A fejezet címére visszatérve: Eszter a kiállítása után nem tudott jönni. Ezt jelezte. Elnéztem neki. Megígérte, hogy mostantól mindig ott lesz a próbákon. A második felvonással jól haladtunk. Kb. az első harmadáig jutottunk. Addig, amíg színre nem lépett Emese és Fru az egymással harcoló jelenetben. Misi most már jobb, mint eddig volt. Folyton fejlődik. A terápiások is jól haladnak, de azért bekéne pörögni a jövőben még jobban. Andris már egész jól tudja a szövegét így a harmadik napon. Ez mérhetetlenül jól esik. A színészek egy része bizonytalan, hogy összeáll-e a darab. Az én nagy hibám az, hogy tudom, hogy igen. Nem tudom, hogy ezt miért tudom, de eddig még nem tévedtem - nagyot. Itt most nagy meló van a sorok mögött, az elemzés jól működött, a ritmusok élnek, a szöveg nagy része is használható (a húzások ellenére), a dramaturgiai íve értelmes, követhető. Egyszóval támadhatatlan darab lesz, amit folytan támadni próbálnak majd. Hű nagyképű volt a kijelentés. Nem bánom. Előfordul. A harcokból és a támadásokból, meg a pletykákból elegem van. Nem akarok harcolni. Most már csak nevetni szeretnék és előre sétálni a jövő felé...



Séta Európába

Kéne valami támogató, aki megfigyelné a próbákat. Tudom, hogy később lesz, mert a minőség nem elhanyagolható, de most kéne igazán. Hogy fizetni tudjuk a szíbházak bérlését. Reklám kell. A youtube és az iwiw nem elég. A plakát se elég. A szórólap se teljesen ok. Most új stratégia kell. Szépen kidolgozzuk... és mindenképpen célom az, hogy pár színésszel, akik velem tartanának, kimenjek egy erdei házikóba, üres térbe próbálni... valahol külföldön, valahol Európában. (mosoly) Számításaim szerint ez az álom legalább két év. Rövidnek tűnik az idő. De most így látom, optimistán. Ehhez kepcsolódóan két darabot fogok rendezni a Hitler Komplexus után: Mogyorócskák (ez egy kortárs, olasz darab, remek anyag) és persze a Szentivánéji Álom a Lándzsarázótól. Ez a kettő bőven kimerít majd, főleg, hogy még van a bábos darab. De ott gyorsan haladunk, mert nincs sok színész és könnyű velük együtt dolgozni. Szerencse. A szereposztás most fogalmazódik meg. Az elképzelés működőképes lehet, ha nem rontom el a szerepek kiosztását. Meglátjuk.



Elmarad az egyik előadás

Elmarad: 2008. december 12. - na ez nem lesz sajnos...
A premier így: 2008. december 17. szerda 20:00 (FONTOS: ESTE NYOLCKOR lesz a bemutató)
Helyszín: Duna Palota (Zrínyi u. 5)
Kb. 2 órás lesz szünettel. Gyenge idegzetűeknek nem ajánlom. Valószínűleg én a függöny mögött fogok várni a taxira 21:45 körül, a nemlétező tapsvihar előtt. Izzadva egy hawai inget fogok szorongatni és egy törött kerekű bőrönd lesz a passzívabb kacsómban, a hawai ing zsebében pedig ott fog virítani két repülőjegy Párizsba... Na jó, ez csak vicc. Azt hiszem az lesz, hogy jól berúgok a színészekkel, partizunk egy nagyot és dicsérni fogjuk a nemlétező zsenialitásunkat.



Azt hiszem...

A mai próba nem sikerült annyira jól. Hmmm... lehet, hogy nem kéne mégegyszer lerendelkezni a darabot az új szereplő számára... Kérdések és kérdések és kérdések... egy kicsit fáradt vagyok...


Szép éjt mindenkinek!

Abdullin Szárdár Tagirovics, az örök sétáló