A fekete lovagra várva és harc a királylánnyal a kopott parketta birodalmában

Történt: 2008. november 23. vasárnap Időpont: 14:00 - 22:00



Megunhatatlan késések

Ma megint késtek páran. Egyszer csak majd megunják. Mert én már unom. Nagy nehezen sikerült leszoknom, pontosabban: leszokóban vagyok a hétköznapi késésekről. A próbák 95 %-án ott vagyok időben. A késések valóban kedvtelenné teszik a többieket is. Így a próba nem fog jól működni. Dennist hívtuk, de a délután korai szakaszában lehetetlen volt elérni. Ekkor egy kicsit idegeskedtem. Ahogy szoktam. Sajnos. De még visszafogtam magam... Erről a próbáról hiányzott Eszter, mert saját kiállításra készül. Vera is hiányzott előre megbeszélt okok miatt. Andris már nem hiányzik... Furcsa, mert az egyik pillanatban még haragszom rá, a másikban pedig nem érdekel. A lényeg, hogy most nem érdekel, mert van egy megmentőnk, aki beáll a szerepbe és megtanulja a szöveget és az élet visszatér a kopott parketta sejtelmesen ragyogó felületére. A megmentőt Misi találta. Ezért hála néki... A hős neve: Korcsmáros András. Eltudjuk kezdeni a próbát...



András helyett András

Korcsmáros Andrással tegnap találkoztam először a "kegyetlen" próba után. Már akkor jól fogadta az elképzeléseket és a semmitmondó felesleges szavakat a részünkről. Főztem teát. A tea megnyugtat... (de erről majd mindjárt, ha el nem felejtem)
A vasárnapokat szeretem, mert van idő dolgozni a jeleneteken. András kapott szöveget és jegyzetelt egyszerűen, ahogy azt kell. Nem kérdezett vissza feleslegesen. Ha igen, akkor azt a próba előtt vagy végén tette. Egyszóval álomszínész! (Azért is vagyok ennyire lelkes, mert van szereplő végre, ezt bocsássa meg a Kedves Naplóm Kedves Olvasója)



Tea

Erre a szóra felépítem azt a gondolatot, azt a láncot, azt a világot, ami számomra a színház lesz majd egyszer a végleges társulattal. Itt még nem tartunk, de jó úton vagyunk...
A fizetős akadémia falain belül kezdődött az egész. Dávid Zsuzsa volt az osztályfőnököm, a mesterségtanárom. Sok relaxáló gyakorlatot végeztetett velünk és szép lassan bevezetett minket egy bűvös világba, ahol hitelt nyert az, ami addig elképzelhetetlen volt. Ez volt a színház világa. De ezt sokkal egyszerűbben kezelte, mert az élet felől közelített. Az élet pedig megmagyarázta az osztálynak, hogy mi a lényeg. És a lényeg nem a színház, hanem, ami mögötte van a piacon... Ez nem vicc. Gyakran sétált el Dávid Zsuzsa az iskolához közeli Garay piacra. Ott vett friss ételt: kenyeret, tejet, zöldséget és gyümölcsöt, vizet. Ez volt a reggelije. Kosarában elfért minden. Bicskájával vágta a friss termékeket. És a tea...
Dávid Zsuzsa imádja a zöld teát, akkor is szerette. Hozott mindig jókat. A zöld tea kezdett nyugtatni minket, amikor ültünk az üdítő mesterségórán. Az volt a jó, hogy beszélgetett velünk sokat és megpróbált megismerni minket. Nem gyakorlatok révén érte el ezt, hanem mindenkihez máshogy szólt. És szépen megismerkedtetett minket egymással is. Az osztály kezdett csiszolódni. Az elején még bizonytalan volt, hogy ki lesz színész vagy bármiféle színházi ember. Egy év alatt az osztály több, mint a fele kisodródott. Kb. 20 ember kezdte. És csak 8-an maradtunk. Így tudtunk dolgozni igazán, mert kezdtük megismerni egymást. Én a 8-10 fős osztályokban hiszek. Ott belső, minőségi munka folyik. Egy osztályfőnöknek pedig figyelmeztetnie kell a diákokat, hogy erre a pályára valók-e. Egy mesterségtanár olyan állapotot teremt, ahol senki sincs feleslegesen, mert mindenki figyel és tanul. Én link voltam elsőben. Eléggé. Hazudtam és nem készültem rendesen. Lógtam és inkább a hídon sétáltam a naplementében Gyöngyösi Tamás mozgásórája helyett. Egyszer elkísértem egy lányt Kaposvárra egy színészi felvételire, mert tetszett és emiatt nem mentem be egy főpróba előtti mesterségre. Ekkor Dávid Zsuzsa kiakadt, mert az osztálytársaim egy része bemártott (utólag gondolva - szerencse), hogy csajozok vidéken. Felhívott és elmondta, hogy kirúg. Behívja apámat és eltávolít az iskolából. Apámat felhívta. Én pedig könyörögtem, hogy ne. Szánalmas voltam. Nagyon. Visszajöttem Pestre, ahogy tudtam és rohantam a próba végére és ekkor Dávid Zsuzsával elmentem ebédelni és elmagyarázta fél óra alatt a lényeget... És ezt a lényeget még ma is hordozom magamban...
A megbocsájtás kemény munkát eredményezett a részemről és elkezdtem elemezni magam és rengeteget olvasni, bepótolni mindent...
És másodikban lenyugodtam és megtanultam próbálni és nem kérdezni vissza a próba alatt, hanem mindent elhinni az adott szerepről vagy helyzetről. L. Olivier írja, hogy a színész köteles megszeretni a szerepet és elhinni. Dávid Zsuzsa ráébresztett a teára. Megtanultam szeretni a teát. Megtanultam inni. A zöld tea ízesítés nélkül az igazi. Ahogy a szerelem is. Úgy jó, ahogy van.
Sokan nem tudják rendesen inni. Mert nem akarják. A teát lassan kortyolva kell fogyasztani úgy, hogy a test minden porcikája szabad. Az embernek pedig üresnek kell lennie és nem kéne agyalni. Az illatát megérezni és szépen hagyni, hogy lecsússzon az összes csepp a lélekbe. A lélek ott már tudja a dolgát, hogy mit akar. Tulajdonképpen nemcsak a teára vonatkozik ez, hanem mindenre. Mert valóban azok vagyunk, amit megeszünk vagy megiszunk? Részben igen. De mégsem... Inkább olyanok vagyunk, ahogy eszünk vagy iszunk. A hogyan fontosabb. Ez persze pszichológia, de inkább egyszerű végiggondolás. Ha nyugtalan vagyok és fogyasztok egy pohár vizet, akkor azt a szervezetem nem fogadja be rendesen, mert a szerveim nem működnek nyugodtan, mert görcsben vagyok és a testem rezgése gyatra és így tovább... Ha jó a kedvem, akkor a víz is egyszerűen csúszik le. Nem dobom szét feleslegesen az energiáimat. Ez nem a spirituális világ reklámozása. Ez kőkemény fizika és pszichológia. De számomra varázslat.



Varázslat

Szeretnék a jövőben a társulattal sok relaxáló gyakorlatot csinálni. Megnyugtatni a csapatot. Ahhoz pedig először a hitet kell megerősíteni a darab felé és felém. Akiben nincs színészi lét (szerintem), még abban az emberben is hinni szeretnék, ha a darabomban játszik és megtisztel azzal, hogy elfogadja a gondolataimat és elhiszi a szerep minden pontját. Ha nem teszi, akkor kezdő. Ha a hit megvan, akkor kezdődik azoknak a gyakorlatoknak a sora, amelyek megnyugtatják és ellazítják a színészt. Ezért fontos az, hogy a társulatban ne legyenek felesleges csaták, energia-pazarlások. Csupán a befogadó, nyitott, laza, koncentrált színész legyen. Ennyi kell. Ennél többet nem akarok a színésztől. A csodát könnyebben hozza ki önmagából, ha már van alapja. Alapja akkor lesz, amikor szavak nélkül is megértjük egymást. Ez a szint még távol van. Az egyszerű és tiszta gondolat csak akkor alakul ki, ha már nem akarjuk önmagunkat megmutatni a világnak. A színész persze szeretné, ha középpontban lenne. Ezzel nincs baj. De nem ez jelenti a színészt. A színész több lesz, ha nem akar sokat...
Ezeket a gondolatokat fontosnak tartottam, hogy megosszam, mert ezekre a gondolatokra fogom építeni a társulatot.



A fekete lovagra várva és harc a királylánnyal a kopott parketta birodalmában


Dennist hívtuk. Azt mondta, hogy estére jön. Kicsit ideges voltam. Az első felvonás kezdett egész jónak tűnni, a buli jelenet működni látszott. Csak szegény Lucának nem volt párja. De ő nyomta. Luca is álomszínésznő. Csak úgy van és alkot és jól dolgozik. A lányok kezdenek egy magas szintre jutni. Fru minden próbán legyőzi önmagát. Réka már nem kérdez olyan sokat. Megcsinálja. Viki pedig elképesztő energiákat hoz és bátrabb. Esztert még lazítani kell, bár ő is sokat ledobott a felesleges egóból, mégis hullámokban tér vissza a lilaköd. Emese kezd egyre jobban koncentrálni, rendesen dolgozik. Vera pedig megjegyez mindent az egyik próbán és a következőre hoz egy jobb figurát. Látszik, hogy dolgozik és gondolkodik a szerepén. Minden próbán meglep. És a szerep szerint egy ripacs, mégis hamarabb elhiszem neki ezt a karaktert, mint más esetben a színészeknek az egyszerűbb természetes játékot. A fiúk gyengébbek, de sokat fejlődtek etikailag. Kálmi már nem parázik be és nem akar annyit teljesíteni, mint régen. Most már jól kezd próbálni. Farkas (Mitre Péter) ott van rendesen a próbán, koncentrál, de nem 100 %-osan. Mégis ügyes és jegyezget. Dennis egyszerű, mert nincs rajta színészi manír meg sokféle hamis réteg. Dennis tisztán és jól játszik. És csapatjátékos a színpadon. Valószínűleg ez abból fakad, hogy sportol. Ettől laza és nyitott és koncentrált. Hmmm... lehet, hogy a színészeket edzeni kéne? Hmmm... Mondjuk Misire ráférne. Mostanában puhány lett. De jó színész. A mai próbán egy makacs, nehéznapos, puhány királylány volt. Egy monológ miatt volt ma ilyen. Meg a feszültség miatt. Meg persze a hosszú próba is lehet az oka... de ezt nem hagyhatom. A vita tárgya a temetőben szülős monológ (Hitler Komplexus) volt. Nem akarta végrehajtani az instrukciókat. Amikor megkértem, hogy dolgozzunk rajta, akkor meg begörcsölt és hisztizett. Emiatt rengeteg idő ment el, mert nem akartam továbbmenni a darabbal. Azt akartam, hogy engedje el magát és csinálja meg úgy a monológot, ahogy eddig is dolgoztunk az egyiken és a feszültség ellenére létrejött, mert elhitte. Ezt a monológot nem akarta elhinni. Ez látszott. Instruáltam, de nem vette és nem is akarta venni az instrukciókat. Kihagyott részeket és azt mondta, hogy reméli, hogy nem veszem észre. Nem mondta pontosan a szöveget. Ezért nem tudtam jobb vitát folytatni vele. Aki vitázni akar a darabbal kapcsolatban, az mindig készüljön úgy, hogy hoz valami jobb tervet, gondolatot. Arra nem tudok mit mondani, hogy nem tetszik ez vagy az a szövegrész. Mindig megpróbáltam elhinni a szerepek minden megszólalását vagy megkeresni a jó megoldást. Ha Misi felkészülve jönne és nem idulatokkal hozna fel ellenérveket a próba drága idejében, akkor szívesen beszélnék vele a szerepről... A gondolatra gondolattal válaszolnék. Rengeteg minden csak a képzeleten múlik. A képzelet nagysága megerősíti a hitet és a darab összeáll.



Szünet

Tartottam egy szünetet, mert nem tudtam elviselni Misit és önmagamat. A szünetben ideges voltam. Beszéltem Misivel és sikerült egyezségre jutnunk. Megkértem, hogy ne akadályozza a munkát. A vitatott monológot szeretem eléggé és nem szeretném kihúzni a fantázia részleges hiánya miatt. Tudom, hogy mit akarok a monológgal. Célom van vele. A másik dolog pedig az, hogy eddig is kihúztam bátran azt, amire azt mondta valaki, hogy az nem ok. Hozott érveket. Elgondolkodtatott. Ekkor vagy átírtam a szöveget vagy kihúztam. Főleg a darab végén vannak ilyen tettek, mert gyorsan írtam a szövegkönyv második részét. De most nekiültem és újraírom ezt a darabot a javításokkal együtt. A próbafolyamat újraírja a szöveget. A szöveg életre kell. A szünetnek vége lett és megnyugodtam, de...



Nem teljesen

Nyugtalan voltam Dennis miatt, aki töbszörös hívás után nem volt elérhető vagy azt mondta, hogy nemsokára jön. Misi viszont elmondta jól a monológot. Jól, de csak ennyi. Nem töltötte meg magával. Megúszta. Persze nehéz dolog belemerülni bármibe is. a képzelet erejével a színész bármilyen szöveget képes csodává tenni. Rengeteg gyakorlat van erre. Pl. a számolás: számolni kell a jeleneten belül és tilos bármilyen szöveget használni. Csak növekvő sorrendben számolni kell...



A zenei rész

Sikerült összerakni a zene alatti részt. Minden pontosan és következetesen lesz felépítve... A sokat lecsiszoljuk és egyszerűbb megoldást keresünk. A pót székkel próbáltunk. A többfunkciós szék (erről korábbi bejegyzéseknél írtam) szép lassan megtalálta méltó helyét a színpadon is. Remélem napokon belül színre vihetjük. Kálmi és az új András egész jól haladtak a próbán. Viki is kezdte megtalálni az üres járatoknál a kitöltést és az indokolt játékot. Luca természetesen játszik és elhiszem neki a bulit. Bármit csinál: elhiszem. A terápiások kezdenek nyomulni a jobb jelenet reményében.



Az első felvonás alatt...

Meglett az első felvonás. Kezd már a színészek számára is működni a dolog. Szép lassan felfedezik a képeket és a világot, amit megálmodtam. Az első felvonás alatt Dennis nem érkezett meg. Vártuk. Hívtuk. Vitatkoztunk. Én már indulatosan támadtam a gondolatotokat a nyolcadik órában. A feszültség nőtt. Ostobán kezeltem a helyzetet. Undorító voltam. Nem voltam abban a pillanatban rendező...
Csak egy mentségem van: tanultam. Ebből az esetből is tanultam és az este folyamán a próba után beszéltem a Misivel, aki bocsánatot kért a próbáért és küldött egy sms-t Dennisnek...

A remény hal meg utoljára... közvetlen utána a színházunk...