Fordulat

Történt: 2008. november 26. szerda éjszaka



Tovább a második felvonásban... ?

Verát elengedtem, hogy megnézze a barátait a Táp Színházban. Ilyen ilyenkor nem kéne hagyni, de Vera keményen dolgozott, én meg olykor ember vagyok és amikor ez a két tényező találkozik, akkor minden ok. De a jövőben "sajnos" senkit nem engedhetek el a próbáról. Dennis az egyetlen, akivel úgy egyeztem meg, hogy heti háromszor-négyszer jön. Ma is jött. A második felvonást néztük tovább. Kicsit zavaros volt a próba. Eszter jobb volt ma. Péterrel együtt már tudtak dolgozni a négyes neonáci jeleneten belül. Péter nem tudta rendesen a szöveget. Kicsit bizonytalan volt. Réka kezdi megtalálni a szereplő igazságát, de még elemeznem kell vele. Emese lejárta a dolgokat, de egy kicsit dekoncentráltnak tűnt ma. A neonáci jelenetekkel részletesebben szombaton fogok foglalkozni a nyelviskolában. Fontos, hogy összeszedjék magukat, mint csapat. A terápiásokkal most valamiért könnyebb, pedig ott bonyolultabb a rendszer. A neonáciknál bonyolultabb a belső értelmezés, a nyilvános egyedüllét létrehozása. Ott megvan a veszélye annak, hogy amatőrnek tűnjön a dolog. Jobban kellene ellenpontozni nekem színpadilag és a színészeket rákell vezetnem, hogy ellene dolgozzanak a szövegnek, különben Barátok Közt találják magukat. A Barátok Közt pedig nagyon veszélyes. Ehhez jobban kéne koncentrálni és hinni nekem, mert nem akarok nekik rosszat. Mostantól feszesebben fogom kezelni őket. Máté készít nekik karszalagot, valami divatosat. Az picit segít, de az csak a külső, nem annyira fontos eleme az egésznek. Most már ott tartunk a terápiásokkal, hogy szinte bármilyen ruhában lehetnek. Lazább ruhákban. A neonáciknak a fétish felé kell haladnunk. Az elfojtott vágyak küső bizonygatása és a divat egy érdekes irányaba kell terelni a gondolatot.



A gondolat...

A gondolat most a legfontosabb számomra, a gondolat elvisz oda, ahol semmi más nem kaphat teret: a tudatalatti világba. Izgalmas, nemde? Ezért nem félek a technikától annyira... Persze a dolgokat gyakorolni kell, amíg nem épülnek be a zsigerekbe. A pálya elején lévő színésznél mindenképpen. Utána a színészi agy a döntő. Az ízlés kialakulása, a tér érzékekelése, a folytonos meglepődés megteremtése hiteles "formában", állapotban. Na ez az igazi színész feladata. A rendező ütemezze be. A színész pedig legyen olyan "buta", hogy elhiggyen mindent. Ezt a butaságot akkor éri el, ha eléggé okos az adott témában. A jó agy képes bármikor engedni a rendező gondolatának és megteremteni a színész számára az alázatot.



Nem sokra jutottunk/jutottam

A második felvonást még mindig nemfejeztük be. Valamit rosszul csináltam, csinálok. Persze a megállások is fontosak, ahol a elemezzük a cselekményt, de tempósabb is lehetnék. Holnap talán befejezem. Csak holnap meg Emese nem lesz, meg Réka, meg Dennis se... Hahh, az a baj, hogy mindenkinek igaza van, mert nem ok nélkül hiányoznak.



Fordulat


Bár a próbán kívül történt a dolog, de mégsem hanyagolható el, mert ez megváltoztatni látszik pár dolgot. Misi szülinapja alkalmából páran beültünk egy kocsmába és nevettünk, ahogy azt szokták... Én a szokásos melegszendvicset vártam és elhanyagoltam a gyomrom miatt a társaságot. Ez egy szönyű tulajdonság. Minden embernek van. És ezt nem mindenki nézi el vagy próbálja megérteni, na ekkor vannak az ütközések... Nincs konkrétan gonosz ember. Ezt gondolom a Kedves Olvasó is tudja. Emberek vannak, akik egy gonosz oldalra kerülnek a túlzott lelki védekezés révén. Tehát támadnak és nem ismerik be a hibákat és az indulat igazságában sodródnak, aztán később belátják, hogy milyen buták voltak... de akkor már két öregember néz egymás szemébe, mert az az egyetlen, ami nem változott a testükön és eszükbe jut a múlt...
Na mielőtt végleg elkalandoznék a fantáziám alkotta őrültségben, megpróbálom elmesélni, hogy mi is történt ezen az érdekes éjszakán.
Eszterrel összekaptam. Elmondtuk egymásnak a véleményünket. A Kedves Olvasó talán azt gondolhatja, hogy milyen ostobaság az előadás előtt két héttel összekapni. Ez igaz... de ezeket a szitukat a tavalyi harcos évem alatt megtapasztaltam... Mindenképpen jobban jár egy társaság, ha történik egy alázatos törés. Ez Misinek köszönhető, aki (miután én tönkretettem a "tönkretehetetlent") elmagyarázta Eszternek... most tessék megkapaszkodni: az alázatot. És ez működött. Misi megint megmentette az előadást és bennem is kihozott egy bizonyos fejlődést: még jobban kell megismernem a színészeim működését. Nagyon hasznos este volt. Eszter megtörni látszott, de még nem kiabálom el. Ez egy hosszabb idő után állapítható meg. Most már belátom, hogy nem lehetek ostoba makacs. Ezen az éjszakán Luca is elmagyarázta nekem, hogy nem teljesen jól kezelem a próbákat mostanában. A részletekre nem térek ki, a lényeg, hogy igaza van. Megváltoztatta az eddigi gondolkodásomat a próbának egy részéről, szerencsére jó irányba, legalábbis úgy érzem, hogy megoldjuk a darabot. Holnap kiderül.

Ezen az estén rájöttem arra, hogy a jó rendező nem attól jó, hogy mindent tud, hanem attól lehet jó, hogy tanulni akar mindig.



Abdullin Szárdár Tagirovics, aki megadja magát a sorsnak