Történt: 2008. november 29. szombat késő délután és este
Késésem próbáról
A mai próbán késtem. Az én hibámból történt. Próbára nem szoktam késni, de most valamiért elszámoltam magam. Ez az idő egy fránya dolog. Soha nem lehet beosztani. Bár olykor-olykor sikerül. Szerintem csak gyakorlás kérdése és az idő problémáját is elsajátíthatja az ember, ha van ideje rá (mosoly). Szegény Misi és K. Andris esett áldozatául a késés szörnyetegének. De legalább tanulta az új szövegét... Még mindig vannak kis szöveg változtatások. Huhh... hát ez nem lesz semmi. Nem írom le, hogy milyen szöveget tanul Misi a Hitler Komplexusban, mert akkor a Kedves Olvasó felháborodik és eljön... Hmmm... hát nem is tudom... nem, nem mondom el. Tessék eljönni és utánajárni (kapzsi mosoly marketing céllal fűszerezve, de most nem írom le a honlap címét újra, mert túlzás lenne...).
Réka és a Farkas és a többiek
A második felvonást Réka és a Farkas (Péter) kezdi az összekötő "versike" után, melyet a Fekete Lovag ad elő...
Péter beállt a kezdő pózba a második elején. A jelenléte nem volt üres, de nem a helyes irányba mutatott. Persze nehéz dolog, mert a várást kellett "létrehoznia". De ez nagyon nehéz. Ennél a résznél sok mindent kihúztam régebben és sok mindent átvariáltam. Az egyszerűség megoldotta a jelenetet. Péter pedig a mai próbán állapotba került a gondolatok "helyes" használata révén. A várásnál alapvető kérdés: Kit várunk? Hol várunk? És miért várjuk?
Ha ezek következetesen felépülnek egy adott irányban, helyesen elgondolva, akkor a sokszor a színészen múlik a Hogyan... A Hogyanokba nem szólok bele. A kit-hol-miértbe csak akkor, ha a színész tanácstalan. Szeretem, ha a színész maga jön rá a kulcsra.
Hogy ez miért jó és miért nem állítom be csak úgy egyszerűen?
Azért, mert...
a színésznek a saját bőrén kell megtapasztalnia a dolgokat, az érzelmei és az agya, a teste működését... Ha ezeket konkrét irányba viszem, akkor a színész nem fejlődik. A fejlődéshez pedig kell a szenvedés. Ha nem lenne szenvedés, akkor nem lenne ok a fejlődésre. Akkor ellustulva néznénk egymás édesen unott arckifejezését... Brrghh... Kiráz a hideg... maradok a szenvedő színháznál (mosoly). A színész szakmája abban különbözik a többi szakmától, hogy roppant rossz a színész számára, ha nem élvezi 100%-osan, amit csinál általában e két időpont között : 19:00 -22:00 a színpadon. A könyvelő morcosan és idegeskedve elrendezi a számlákat. Az autószerelő megjavítja a motort (jobb esetben). A pincér kiviszi a megrendelt báránnyal töltött disznót probléma nélkül... ha mégis problémázik, akkor a vendégek megjegyzik ezt vagy beírják a panaszkönyvbe. Milyen vicces lenne egy panaszkönyv a színész miatt... ahol a nézők beírnák a véleményeket, hogy kit miért kéne kirúgni vagy lecserélni. Pl.: C. Zoltán Béla nem élte át az este folyamán a szerepet... C. Zoltán Bélának lehet, hogy meghalt a fia egy héttel ezelőtt a vidámparkban és C. Zoltán Bélát köti a szerződés... Ez szörnyű, ugye? Tehát C. Zoltán Béla lehet, hogy nem foglalkozott eleget a fiával és nem volt ott a vidámparkban és máshol sem, mert a szerepe izgatta igazán. Szerintem egy színésznek törekednie kell az önmegismerésre (test, lélek) és az életben kialakítania azt a nyugodtan izgalmas világot, amelyben tud létezni és másoknak nem okozni fájdalmat a munkája miatt. Az olyan ember, aki nem ezzel foglalkozik sokszor nem tudja, hogy hova rakja a színészt, aki folyton csak a szakmáról beszél. A múltkor egy kávézóban az Oktogon környékén megfigyeltem egy párt az asztalnál. Egy csinos lány és fiatal srác (szerintem egyik korai) randevúját néztem végig. Két órán keresztül beszélt a lány. A fiú nem szólt, szinte semmit. A lány pedig nevetett és jól szórakozott önmagán. A fiú szemmelláthatóan annyira nem élvezte a találkozót. A lány színházról beszélt. A próbákról. Az "izgalmas" életéről a színház falai között. Nem tudott másról beszélni. Vagy nagyon nem akart. Mindegy. A fiú tekintetében nagyobb drámát láttam, valódi költészetet. A fiú nem tudta, hogy a színházat eszik-e vagy isszák. Halvány sejtelmem a "beszélgetés" alapján: a lányt megunom, a fiút pedig végighallgatom. A fiúban lakozó költészet jobban érdekel, mint a lányban rejlő "felszínes" lét. Ez csak akkor rosszabb, amikor fordított a helyzet... A színész és a lány esete. Tehát két színész jobban megérti egymást? Szerintem nem. Szerintem két ember között alakul ki valami, ami egyedülálló és páratlan. Egy közös belső világ, egy közös mozzanat, pillanat, egy furcsa erotikus tánc és ami ezen is túllép: az önmagunkban megszabott lelkiismereti, gyermeki határok. A gátlástalanság nem megoldás. Én sokszor esem bele a hibába. De megpróbálom megoldani.
Visszatérve: Péter állapotba került és Réka is belépett a sztoriba és a furcsa erotikus töltet alapja születőben lehet... A szerepek belső irányait helyrehoztuk. Sokat gyakoroltuk. A jelenetbe belekeveredett Andris és később Eszter is. Péter nagyot lépett a szerepben. Réka eddig is jól nyújtotta a helyzetet, a figurát, a lélektant. Nem instruáltam nagyon. Lehet, hogy többet kéne foglalkozni vele is... Andris egy hete van a próbán és szinte mindent megold instrukciók nélkül az adott szerepben. A jövőben nála másféle gyakorlatokat kell kipróbálni, egy másfajta iskolát kell kitanulnia és gyakorolnia. Eszter most már sokkal egyszerűbben kezelhető, mint egy hete még vagy korábban. Szerencsére. Ezzel a lazultabb koncentrációval sokkal nagyobbat léphetünk a neonácis jelenetekkel. Réka és Péter remekül játszik össze. Réka remekül érzékeli a teret és a szituációkat. Nincs vele gond. Ha felküldeném improvizálni egy kész darabba, akkor nagy valószínűséggel megoldaná úgy, hogy a darab menete ne akadjon. Nála másfajta iskolát kéne erősíteni a társulaton belül, de jó úton lehet majd...
Sajnos Misire és Emesére nem került sor a próba folyamán.
Betegség
Azt hiszem lefogok betegedni.
Majd meggyógyulok!
Szavamat adom!
Addig is vigyázz magadra Kedves Olvasó!
jóéjt
Abdullin Szárdár Tagirovics, a betegnek tűnő rendező
2008. november 30., vasárnap
2008. november 28., péntek
A tökéletes próba
Történt: 2008. november 27. csütörtök éjszaka
A tegnapi gondolatok - egy kis plusz előzmény a mához
Uralkodtak bennem a hatások. Az agyam pörögni kezdett. Leszedett magáról egy nagy adag hamisságot és "egészségesen sérült" rendezővé tett. Eszterrel való harcom és Misi józan esze és Luca tiszta gondolatai rávezettek ma a tökéletes próbára. A tegnapi estéhez tartozik hozzá az is, hogy Misi mondott sok okos és buta dolgot négyszemközt. Ezekkel a mondatokkal tértem az álmok birodalmába. Misivel megfogadtuk, hogy tovább megyünk ezen a durva úton, ahol még az egyesületi papírt is újra kell igényelni. Jajj Istenem! De keserves. Misivel elég hülyék vagyunk ahhoz, hogy megszerezzük azt, amit akarunk az "értelem" határain belül: színházat szeretnénk. De nem akármilyet. Ebben a színházban nemcsak rendezői ostobaságok lesznek, hanem a lényeg is helyet kap... Úgy döntöttünk, hogy szembeszállunk az akadályokkal és mindent megkockáztatunk, és ha nem sikerül, akkor addig fizetünk felesben, amíg tönkre nem megyünk. Én már most is tönkrementem (mosoly). Vagy addig fizetünk, amíg nem fizet a világ. Mondjuk 134 000 Ft jól jönne (mosoly). Elhatároztuk tegnap azt is, hogy egyszer megcsináljuk a Pornó Színház második részét kidolgozva. De ez még a jövő(év). Most pedig itt a jelenben, a próbán beszéltem egy-két szót az elején a színészekhez és láttam működni a különböző agyakat. Esztert és Pétert elküldtem próbálni Misi segítségével. Verát elküldtem új szöveget tanulni (mosoly). A terápiásokkal pedig a kopott parkettára tértem és Fru beállt a hiányzó Fekete Lovag (Dennis) helyére segíteni. A második felvonásból vettünk három jelenetet. A színészek koncentráltak és lazák voltak. Elmagyaráztam nekik a miérteket és ők tudták: hogyan. Kálmival neki láttam...
Kálmi VS. Sztanyiszlavszkij
Képzelje el Kedves Olvasó! Kálmi ma találkozott Sztanyiszlavszkijjal. És ezt mind elérte időgép nélkül. Nem hittem volna. Mindig azt hittem, hogy Kálminak ez az egyetlen esélye összefutni ezzel a legendával... Kálmi ma este (rávezetéssel) átszellemült és színészíleg megoldotta a végén a jeleneteket. Lucával is egész jól haladtam Mindig azt hittem, hogy nem tudom jobb irányba rendezni Lucát. Tévedtem. Még ő sem tökéletes (mosoly, ma ilyen mosolygós kedvemben vagyok). És az a legjobb, hogy ő ezt tudja és ezért jó. Vikinek próba közben kitaláltunk új dolgokat: a legyezővel, a kumisszal (szóban), az irányokkal. A mai próbán tisztán látták a színészek az irányokat és a megoldásokat is. Andris rengeteg jó ötletet mondott és tudta a szöveget. Kálmi az utolsó jelenetnél nem tudta jól a szöveget.
Kosárlabdás passzok
Kálmi példányában részletesen be volt írva a kosárlabdás-passzolós jelenet. A tegnapi próbán próbálták bizonyítani, hogy az még nem volt. Kálmi példányába mégis benne voltak a passzok a mondatok között, alatt. Ezért a példány szerint gyorsan beállítottuk újra. Szép munkát végeztek a színészek. Fru sokat segített, mert komolyan vette az alkalmi szerepet Dennis helyett. És ez a jó, amikor a társulat így működik. Egyszerűen és zseniálisan.
A tökéletes próba
A tökéletes próbában eddig soha nem hittem. Ez az volt. Szeretnék mostantól jobbakat, tökéletesebbeket! Andris az Ádámot (Dennis) leszúró jelenetnél is mondott jókat és átálította a jelenetet praktikusra. Azt hiszem ez a jó: amikor a színészek dolgoznak a gondolataim között és pedig nézem és nézem és nézem életem végéig.
Misi és a fajgyűlölő páros románca
Misi és Eszter és Farkas (Péter) szerint is jól sikerült az ő próbájuk is. Ez egy hasznos nap volt. Egyedül azt sajnálom, hogy a szék nem készült még el. Felbosszant. Mert megbeszéltük. Fűrész úr remélem megszerzi minél hamarabb, mert nem szeretném kihúzni. A kipróbálatlan kelléket kihúzom. Az extrákat sajnos nem tudjuk letesztelni a szék kapcsán, mert már nincs időnk új dolgokra.
Üresen
A próba végén sokan elrohantak. Néztem a színészeket, ahogy pakolnak. Minden lelassult és akkor üresen arra gondoltam, hogy mostantól minden jó lehet...
Abdullin Szárdár Tagirovics, aki kezd rendben lenni és látni
A tegnapi gondolatok - egy kis plusz előzmény a mához
Uralkodtak bennem a hatások. Az agyam pörögni kezdett. Leszedett magáról egy nagy adag hamisságot és "egészségesen sérült" rendezővé tett. Eszterrel való harcom és Misi józan esze és Luca tiszta gondolatai rávezettek ma a tökéletes próbára. A tegnapi estéhez tartozik hozzá az is, hogy Misi mondott sok okos és buta dolgot négyszemközt. Ezekkel a mondatokkal tértem az álmok birodalmába. Misivel megfogadtuk, hogy tovább megyünk ezen a durva úton, ahol még az egyesületi papírt is újra kell igényelni. Jajj Istenem! De keserves. Misivel elég hülyék vagyunk ahhoz, hogy megszerezzük azt, amit akarunk az "értelem" határain belül: színházat szeretnénk. De nem akármilyet. Ebben a színházban nemcsak rendezői ostobaságok lesznek, hanem a lényeg is helyet kap... Úgy döntöttünk, hogy szembeszállunk az akadályokkal és mindent megkockáztatunk, és ha nem sikerül, akkor addig fizetünk felesben, amíg tönkre nem megyünk. Én már most is tönkrementem (mosoly). Vagy addig fizetünk, amíg nem fizet a világ. Mondjuk 134 000 Ft jól jönne (mosoly). Elhatároztuk tegnap azt is, hogy egyszer megcsináljuk a Pornó Színház második részét kidolgozva. De ez még a jövő(év). Most pedig itt a jelenben, a próbán beszéltem egy-két szót az elején a színészekhez és láttam működni a különböző agyakat. Esztert és Pétert elküldtem próbálni Misi segítségével. Verát elküldtem új szöveget tanulni (mosoly). A terápiásokkal pedig a kopott parkettára tértem és Fru beállt a hiányzó Fekete Lovag (Dennis) helyére segíteni. A második felvonásból vettünk három jelenetet. A színészek koncentráltak és lazák voltak. Elmagyaráztam nekik a miérteket és ők tudták: hogyan. Kálmival neki láttam...
Kálmi VS. Sztanyiszlavszkij
Képzelje el Kedves Olvasó! Kálmi ma találkozott Sztanyiszlavszkijjal. És ezt mind elérte időgép nélkül. Nem hittem volna. Mindig azt hittem, hogy Kálminak ez az egyetlen esélye összefutni ezzel a legendával... Kálmi ma este (rávezetéssel) átszellemült és színészíleg megoldotta a végén a jeleneteket. Lucával is egész jól haladtam Mindig azt hittem, hogy nem tudom jobb irányba rendezni Lucát. Tévedtem. Még ő sem tökéletes (mosoly, ma ilyen mosolygós kedvemben vagyok). És az a legjobb, hogy ő ezt tudja és ezért jó. Vikinek próba közben kitaláltunk új dolgokat: a legyezővel, a kumisszal (szóban), az irányokkal. A mai próbán tisztán látták a színészek az irányokat és a megoldásokat is. Andris rengeteg jó ötletet mondott és tudta a szöveget. Kálmi az utolsó jelenetnél nem tudta jól a szöveget.
Kosárlabdás passzok
Kálmi példányában részletesen be volt írva a kosárlabdás-passzolós jelenet. A tegnapi próbán próbálták bizonyítani, hogy az még nem volt. Kálmi példányába mégis benne voltak a passzok a mondatok között, alatt. Ezért a példány szerint gyorsan beállítottuk újra. Szép munkát végeztek a színészek. Fru sokat segített, mert komolyan vette az alkalmi szerepet Dennis helyett. És ez a jó, amikor a társulat így működik. Egyszerűen és zseniálisan.
A tökéletes próba
A tökéletes próbában eddig soha nem hittem. Ez az volt. Szeretnék mostantól jobbakat, tökéletesebbeket! Andris az Ádámot (Dennis) leszúró jelenetnél is mondott jókat és átálította a jelenetet praktikusra. Azt hiszem ez a jó: amikor a színészek dolgoznak a gondolataim között és pedig nézem és nézem és nézem életem végéig.
Misi és a fajgyűlölő páros románca
Misi és Eszter és Farkas (Péter) szerint is jól sikerült az ő próbájuk is. Ez egy hasznos nap volt. Egyedül azt sajnálom, hogy a szék nem készült még el. Felbosszant. Mert megbeszéltük. Fűrész úr remélem megszerzi minél hamarabb, mert nem szeretném kihúzni. A kipróbálatlan kelléket kihúzom. Az extrákat sajnos nem tudjuk letesztelni a szék kapcsán, mert már nincs időnk új dolgokra.
Üresen
A próba végén sokan elrohantak. Néztem a színészeket, ahogy pakolnak. Minden lelassult és akkor üresen arra gondoltam, hogy mostantól minden jó lehet...
Abdullin Szárdár Tagirovics, aki kezd rendben lenni és látni
Fordulat
Történt: 2008. november 26. szerda éjszaka
Tovább a második felvonásban... ?
Verát elengedtem, hogy megnézze a barátait a Táp Színházban. Ilyen ilyenkor nem kéne hagyni, de Vera keményen dolgozott, én meg olykor ember vagyok és amikor ez a két tényező találkozik, akkor minden ok. De a jövőben "sajnos" senkit nem engedhetek el a próbáról. Dennis az egyetlen, akivel úgy egyeztem meg, hogy heti háromszor-négyszer jön. Ma is jött. A második felvonást néztük tovább. Kicsit zavaros volt a próba. Eszter jobb volt ma. Péterrel együtt már tudtak dolgozni a négyes neonáci jeleneten belül. Péter nem tudta rendesen a szöveget. Kicsit bizonytalan volt. Réka kezdi megtalálni a szereplő igazságát, de még elemeznem kell vele. Emese lejárta a dolgokat, de egy kicsit dekoncentráltnak tűnt ma. A neonáci jelenetekkel részletesebben szombaton fogok foglalkozni a nyelviskolában. Fontos, hogy összeszedjék magukat, mint csapat. A terápiásokkal most valamiért könnyebb, pedig ott bonyolultabb a rendszer. A neonáciknál bonyolultabb a belső értelmezés, a nyilvános egyedüllét létrehozása. Ott megvan a veszélye annak, hogy amatőrnek tűnjön a dolog. Jobban kellene ellenpontozni nekem színpadilag és a színészeket rákell vezetnem, hogy ellene dolgozzanak a szövegnek, különben Barátok Közt találják magukat. A Barátok Közt pedig nagyon veszélyes. Ehhez jobban kéne koncentrálni és hinni nekem, mert nem akarok nekik rosszat. Mostantól feszesebben fogom kezelni őket. Máté készít nekik karszalagot, valami divatosat. Az picit segít, de az csak a külső, nem annyira fontos eleme az egésznek. Most már ott tartunk a terápiásokkal, hogy szinte bármilyen ruhában lehetnek. Lazább ruhákban. A neonáciknak a fétish felé kell haladnunk. Az elfojtott vágyak küső bizonygatása és a divat egy érdekes irányaba kell terelni a gondolatot.
A gondolat...
A gondolat most a legfontosabb számomra, a gondolat elvisz oda, ahol semmi más nem kaphat teret: a tudatalatti világba. Izgalmas, nemde? Ezért nem félek a technikától annyira... Persze a dolgokat gyakorolni kell, amíg nem épülnek be a zsigerekbe. A pálya elején lévő színésznél mindenképpen. Utána a színészi agy a döntő. Az ízlés kialakulása, a tér érzékekelése, a folytonos meglepődés megteremtése hiteles "formában", állapotban. Na ez az igazi színész feladata. A rendező ütemezze be. A színész pedig legyen olyan "buta", hogy elhiggyen mindent. Ezt a butaságot akkor éri el, ha eléggé okos az adott témában. A jó agy képes bármikor engedni a rendező gondolatának és megteremteni a színész számára az alázatot.
Nem sokra jutottunk/jutottam
A második felvonást még mindig nemfejeztük be. Valamit rosszul csináltam, csinálok. Persze a megállások is fontosak, ahol a elemezzük a cselekményt, de tempósabb is lehetnék. Holnap talán befejezem. Csak holnap meg Emese nem lesz, meg Réka, meg Dennis se... Hahh, az a baj, hogy mindenkinek igaza van, mert nem ok nélkül hiányoznak.
Fordulat
Bár a próbán kívül történt a dolog, de mégsem hanyagolható el, mert ez megváltoztatni látszik pár dolgot. Misi szülinapja alkalmából páran beültünk egy kocsmába és nevettünk, ahogy azt szokták... Én a szokásos melegszendvicset vártam és elhanyagoltam a gyomrom miatt a társaságot. Ez egy szönyű tulajdonság. Minden embernek van. És ezt nem mindenki nézi el vagy próbálja megérteni, na ekkor vannak az ütközések... Nincs konkrétan gonosz ember. Ezt gondolom a Kedves Olvasó is tudja. Emberek vannak, akik egy gonosz oldalra kerülnek a túlzott lelki védekezés révén. Tehát támadnak és nem ismerik be a hibákat és az indulat igazságában sodródnak, aztán később belátják, hogy milyen buták voltak... de akkor már két öregember néz egymás szemébe, mert az az egyetlen, ami nem változott a testükön és eszükbe jut a múlt...
Na mielőtt végleg elkalandoznék a fantáziám alkotta őrültségben, megpróbálom elmesélni, hogy mi is történt ezen az érdekes éjszakán.
Eszterrel összekaptam. Elmondtuk egymásnak a véleményünket. A Kedves Olvasó talán azt gondolhatja, hogy milyen ostobaság az előadás előtt két héttel összekapni. Ez igaz... de ezeket a szitukat a tavalyi harcos évem alatt megtapasztaltam... Mindenképpen jobban jár egy társaság, ha történik egy alázatos törés. Ez Misinek köszönhető, aki (miután én tönkretettem a "tönkretehetetlent") elmagyarázta Eszternek... most tessék megkapaszkodni: az alázatot. És ez működött. Misi megint megmentette az előadást és bennem is kihozott egy bizonyos fejlődést: még jobban kell megismernem a színészeim működését. Nagyon hasznos este volt. Eszter megtörni látszott, de még nem kiabálom el. Ez egy hosszabb idő után állapítható meg. Most már belátom, hogy nem lehetek ostoba makacs. Ezen az éjszakán Luca is elmagyarázta nekem, hogy nem teljesen jól kezelem a próbákat mostanában. A részletekre nem térek ki, a lényeg, hogy igaza van. Megváltoztatta az eddigi gondolkodásomat a próbának egy részéről, szerencsére jó irányba, legalábbis úgy érzem, hogy megoldjuk a darabot. Holnap kiderül.
Ezen az estén rájöttem arra, hogy a jó rendező nem attól jó, hogy mindent tud, hanem attól lehet jó, hogy tanulni akar mindig.
Abdullin Szárdár Tagirovics, aki megadja magát a sorsnak
Tovább a második felvonásban... ?
Verát elengedtem, hogy megnézze a barátait a Táp Színházban. Ilyen ilyenkor nem kéne hagyni, de Vera keményen dolgozott, én meg olykor ember vagyok és amikor ez a két tényező találkozik, akkor minden ok. De a jövőben "sajnos" senkit nem engedhetek el a próbáról. Dennis az egyetlen, akivel úgy egyeztem meg, hogy heti háromszor-négyszer jön. Ma is jött. A második felvonást néztük tovább. Kicsit zavaros volt a próba. Eszter jobb volt ma. Péterrel együtt már tudtak dolgozni a négyes neonáci jeleneten belül. Péter nem tudta rendesen a szöveget. Kicsit bizonytalan volt. Réka kezdi megtalálni a szereplő igazságát, de még elemeznem kell vele. Emese lejárta a dolgokat, de egy kicsit dekoncentráltnak tűnt ma. A neonáci jelenetekkel részletesebben szombaton fogok foglalkozni a nyelviskolában. Fontos, hogy összeszedjék magukat, mint csapat. A terápiásokkal most valamiért könnyebb, pedig ott bonyolultabb a rendszer. A neonáciknál bonyolultabb a belső értelmezés, a nyilvános egyedüllét létrehozása. Ott megvan a veszélye annak, hogy amatőrnek tűnjön a dolog. Jobban kellene ellenpontozni nekem színpadilag és a színészeket rákell vezetnem, hogy ellene dolgozzanak a szövegnek, különben Barátok Közt találják magukat. A Barátok Közt pedig nagyon veszélyes. Ehhez jobban kéne koncentrálni és hinni nekem, mert nem akarok nekik rosszat. Mostantól feszesebben fogom kezelni őket. Máté készít nekik karszalagot, valami divatosat. Az picit segít, de az csak a külső, nem annyira fontos eleme az egésznek. Most már ott tartunk a terápiásokkal, hogy szinte bármilyen ruhában lehetnek. Lazább ruhákban. A neonáciknak a fétish felé kell haladnunk. Az elfojtott vágyak küső bizonygatása és a divat egy érdekes irányaba kell terelni a gondolatot.
A gondolat...
A gondolat most a legfontosabb számomra, a gondolat elvisz oda, ahol semmi más nem kaphat teret: a tudatalatti világba. Izgalmas, nemde? Ezért nem félek a technikától annyira... Persze a dolgokat gyakorolni kell, amíg nem épülnek be a zsigerekbe. A pálya elején lévő színésznél mindenképpen. Utána a színészi agy a döntő. Az ízlés kialakulása, a tér érzékekelése, a folytonos meglepődés megteremtése hiteles "formában", állapotban. Na ez az igazi színész feladata. A rendező ütemezze be. A színész pedig legyen olyan "buta", hogy elhiggyen mindent. Ezt a butaságot akkor éri el, ha eléggé okos az adott témában. A jó agy képes bármikor engedni a rendező gondolatának és megteremteni a színész számára az alázatot.
Nem sokra jutottunk/jutottam
A második felvonást még mindig nemfejeztük be. Valamit rosszul csináltam, csinálok. Persze a megállások is fontosak, ahol a elemezzük a cselekményt, de tempósabb is lehetnék. Holnap talán befejezem. Csak holnap meg Emese nem lesz, meg Réka, meg Dennis se... Hahh, az a baj, hogy mindenkinek igaza van, mert nem ok nélkül hiányoznak.
Fordulat
Bár a próbán kívül történt a dolog, de mégsem hanyagolható el, mert ez megváltoztatni látszik pár dolgot. Misi szülinapja alkalmából páran beültünk egy kocsmába és nevettünk, ahogy azt szokták... Én a szokásos melegszendvicset vártam és elhanyagoltam a gyomrom miatt a társaságot. Ez egy szönyű tulajdonság. Minden embernek van. És ezt nem mindenki nézi el vagy próbálja megérteni, na ekkor vannak az ütközések... Nincs konkrétan gonosz ember. Ezt gondolom a Kedves Olvasó is tudja. Emberek vannak, akik egy gonosz oldalra kerülnek a túlzott lelki védekezés révén. Tehát támadnak és nem ismerik be a hibákat és az indulat igazságában sodródnak, aztán később belátják, hogy milyen buták voltak... de akkor már két öregember néz egymás szemébe, mert az az egyetlen, ami nem változott a testükön és eszükbe jut a múlt...
Na mielőtt végleg elkalandoznék a fantáziám alkotta őrültségben, megpróbálom elmesélni, hogy mi is történt ezen az érdekes éjszakán.
Eszterrel összekaptam. Elmondtuk egymásnak a véleményünket. A Kedves Olvasó talán azt gondolhatja, hogy milyen ostobaság az előadás előtt két héttel összekapni. Ez igaz... de ezeket a szitukat a tavalyi harcos évem alatt megtapasztaltam... Mindenképpen jobban jár egy társaság, ha történik egy alázatos törés. Ez Misinek köszönhető, aki (miután én tönkretettem a "tönkretehetetlent") elmagyarázta Eszternek... most tessék megkapaszkodni: az alázatot. És ez működött. Misi megint megmentette az előadást és bennem is kihozott egy bizonyos fejlődést: még jobban kell megismernem a színészeim működését. Nagyon hasznos este volt. Eszter megtörni látszott, de még nem kiabálom el. Ez egy hosszabb idő után állapítható meg. Most már belátom, hogy nem lehetek ostoba makacs. Ezen az éjszakán Luca is elmagyarázta nekem, hogy nem teljesen jól kezelem a próbákat mostanában. A részletekre nem térek ki, a lényeg, hogy igaza van. Megváltoztatta az eddigi gondolkodásomat a próbának egy részéről, szerencsére jó irányba, legalábbis úgy érzem, hogy megoldjuk a darabot. Holnap kiderül.
Ezen az estén rájöttem arra, hogy a jó rendező nem attól jó, hogy mindent tud, hanem attól lehet jó, hogy tanulni akar mindig.
Abdullin Szárdár Tagirovics, aki megadja magát a sorsnak
Séta Európába
Történt: 2008. november 25. kedd éjszaka
Eszter kiállítja magát
Eszternek ma volt egy képzőművészeti kiállítása. Sajnos nem tudtam elmenni. A darabbal kellett foglalkoznom. Egyre több idő megy el a darabra. Amikor nincs próba, akkor van a legtöbb meló. Olyankor fejben dolgozok meg gépen. Szeretem ezt a keresgélést. És ez akkor a legszebb, amikor a színészek is kutatnak. Van, aki jobban, van, aki kevésbé, van, aki nem kutat. Ezt látom. Még régebben adtam a színészeknek egy feladatot, hogy írjanak naplót a szerepen belüli életről. Ezzel nem tudtam foglalkozni eleget, mert rengeteg dolog változott a próbák közben. Aki folytatta a naplót, az jól járt. Tudom, hogy volt, aki egy ideig követte a benne változó lélektant. Volt, aki egyszer-kétszer írt. Rengeteg megoldást adnak az ilyen kutatások és csak napi fél órát igényelnek. A jövőben (a következő daraboknál) még jobban belemerülünk ebbe a munkába. Önismeret. Út a Teljesség felé ( Weöres Sándor). Vannak könyvek, amelyeket bevezetnék a színészek "tankönyvei" közé. Vicces, hogy ma a színészek nem kapnak semmiféle elméleti támaszokat, megismeréseket. Rengeteg energia megy el arra, hogy a színész ismeretlenül küzd meg egy egyszerűbb úton, miközben sokkal bonyolultabb síkon haladhatna az egyszerűsítés felé. A színész folyton sérülhetne... Erről régebben írtam. A címe: Egészséges Sérülés. Nem olyan bonyolult. Azt hiszem a honlapon rajta kell lennie: www.labanim.com. Sőt biztos. Ezek nem okoskodások. Ezek megfigyelések. Szerintem tanulhatunk egymástól. A kultúra érdekében a "művészek" egyszer összefoghatnának és lerombolhatnák a "színház maffiák" jól álcázott (oktatási, művészi, gyakorlati) intézményeit. És egy csodálatosabb valamit helyezhetnénk a nézők elé.
Bocsásson meg a Kedves Olvasó! Ezek egy kicsit agresszív gondolatok... és nem fogom törölni őket. Az ember nem akkor lesz valaki, ha átlép mindenen, hanem akkor, amikor belelép a hibákba és megoldja azokat. Mostanában folyton azon vagyok, hogy újra és újra leszedjem magamról az álságos lélekteni salakot és megpróbáljak nem eltévedni ott, ahol az alternatív és az amatőr színjátszók egyesülnek. A lényeg folytonos keresése. A kutatás. Ha a színész nem elégszik meg teljesen, akkor nincs baj. A színész érzi a fejlődést és ahhoz igazodva megpróbál újszerű dolgokat alkotni. Ezt csak akkor tudja, ha az önismeret birodalmába jutott. az önsimeret birodalma pedig megerősíti a színészt abban, hogy érzékenynek lenni jó. (Érzékenység alatt nem könnyeket és mély érzelmeket értek) A színész érzékenyen közelíti meg a módszereket és sajátítja el. A színész nyújtja a lelkét és tornázza az agyát és a testét... A gondolatok nagy részét Kovács Gábor Dénes színháztörténeti óráinak anyagára építettem. A megfogalmazásban és a rendszerezésben sokat tanultam tőle. Tavaly az emberekkel sokat improvizáltunk. Rengeteg jelenetet készítettünk a Pornó Színház (nem igazi pornó, ez "csak" színház) első része előtt. Ezek a jelenetek megerősítettek négy embert a félszázból: Fru-t, Rékát, Kálmit és Misit. Bennük most van egy olyan szellemiség, amit együtt hoztunk létre. Ez nagy önbizalmat ad. Hogy szinte bármire vevők, amit szeretnék velük alkotni. Ehhez kellő betegség kell. Rengeteget harcoltam tavaly Misivel és Rékával és olykor Kálmival is. Ma már csak néha-néha bukkannak ki ezek a harcok egy-két embernél. Az új emberekkel szerencsém volt. A szerencse meg mindig akkor jön, amikor kemény munka van és gyötrődés. Nem sorolom a neveket, de most valamilyen szinten OK a dolog.
A fejezet címére visszatérve: Eszter a kiállítása után nem tudott jönni. Ezt jelezte. Elnéztem neki. Megígérte, hogy mostantól mindig ott lesz a próbákon. A második felvonással jól haladtunk. Kb. az első harmadáig jutottunk. Addig, amíg színre nem lépett Emese és Fru az egymással harcoló jelenetben. Misi most már jobb, mint eddig volt. Folyton fejlődik. A terápiások is jól haladnak, de azért bekéne pörögni a jövőben még jobban. Andris már egész jól tudja a szövegét így a harmadik napon. Ez mérhetetlenül jól esik. A színészek egy része bizonytalan, hogy összeáll-e a darab. Az én nagy hibám az, hogy tudom, hogy igen. Nem tudom, hogy ezt miért tudom, de eddig még nem tévedtem - nagyot. Itt most nagy meló van a sorok mögött, az elemzés jól működött, a ritmusok élnek, a szöveg nagy része is használható (a húzások ellenére), a dramaturgiai íve értelmes, követhető. Egyszóval támadhatatlan darab lesz, amit folytan támadni próbálnak majd. Hű nagyképű volt a kijelentés. Nem bánom. Előfordul. A harcokból és a támadásokból, meg a pletykákból elegem van. Nem akarok harcolni. Most már csak nevetni szeretnék és előre sétálni a jövő felé...
Séta Európába
Kéne valami támogató, aki megfigyelné a próbákat. Tudom, hogy később lesz, mert a minőség nem elhanyagolható, de most kéne igazán. Hogy fizetni tudjuk a szíbházak bérlését. Reklám kell. A youtube és az iwiw nem elég. A plakát se elég. A szórólap se teljesen ok. Most új stratégia kell. Szépen kidolgozzuk... és mindenképpen célom az, hogy pár színésszel, akik velem tartanának, kimenjek egy erdei házikóba, üres térbe próbálni... valahol külföldön, valahol Európában. (mosoly) Számításaim szerint ez az álom legalább két év. Rövidnek tűnik az idő. De most így látom, optimistán. Ehhez kepcsolódóan két darabot fogok rendezni a Hitler Komplexus után: Mogyorócskák (ez egy kortárs, olasz darab, remek anyag) és persze a Szentivánéji Álom a Lándzsarázótól. Ez a kettő bőven kimerít majd, főleg, hogy még van a bábos darab. De ott gyorsan haladunk, mert nincs sok színész és könnyű velük együtt dolgozni. Szerencse. A szereposztás most fogalmazódik meg. Az elképzelés működőképes lehet, ha nem rontom el a szerepek kiosztását. Meglátjuk.
Elmarad az egyik előadás
Elmarad: 2008. december 12. - na ez nem lesz sajnos...
A premier így: 2008. december 17. szerda 20:00 (FONTOS: ESTE NYOLCKOR lesz a bemutató)
Helyszín: Duna Palota (Zrínyi u. 5)
Kb. 2 órás lesz szünettel. Gyenge idegzetűeknek nem ajánlom. Valószínűleg én a függöny mögött fogok várni a taxira 21:45 körül, a nemlétező tapsvihar előtt. Izzadva egy hawai inget fogok szorongatni és egy törött kerekű bőrönd lesz a passzívabb kacsómban, a hawai ing zsebében pedig ott fog virítani két repülőjegy Párizsba... Na jó, ez csak vicc. Azt hiszem az lesz, hogy jól berúgok a színészekkel, partizunk egy nagyot és dicsérni fogjuk a nemlétező zsenialitásunkat.
Azt hiszem...
A mai próba nem sikerült annyira jól. Hmmm... lehet, hogy nem kéne mégegyszer lerendelkezni a darabot az új szereplő számára... Kérdések és kérdések és kérdések... egy kicsit fáradt vagyok...
Szép éjt mindenkinek!
Abdullin Szárdár Tagirovics, az örök sétáló
Eszter kiállítja magát
Eszternek ma volt egy képzőművészeti kiállítása. Sajnos nem tudtam elmenni. A darabbal kellett foglalkoznom. Egyre több idő megy el a darabra. Amikor nincs próba, akkor van a legtöbb meló. Olyankor fejben dolgozok meg gépen. Szeretem ezt a keresgélést. És ez akkor a legszebb, amikor a színészek is kutatnak. Van, aki jobban, van, aki kevésbé, van, aki nem kutat. Ezt látom. Még régebben adtam a színészeknek egy feladatot, hogy írjanak naplót a szerepen belüli életről. Ezzel nem tudtam foglalkozni eleget, mert rengeteg dolog változott a próbák közben. Aki folytatta a naplót, az jól járt. Tudom, hogy volt, aki egy ideig követte a benne változó lélektant. Volt, aki egyszer-kétszer írt. Rengeteg megoldást adnak az ilyen kutatások és csak napi fél órát igényelnek. A jövőben (a következő daraboknál) még jobban belemerülünk ebbe a munkába. Önismeret. Út a Teljesség felé ( Weöres Sándor). Vannak könyvek, amelyeket bevezetnék a színészek "tankönyvei" közé. Vicces, hogy ma a színészek nem kapnak semmiféle elméleti támaszokat, megismeréseket. Rengeteg energia megy el arra, hogy a színész ismeretlenül küzd meg egy egyszerűbb úton, miközben sokkal bonyolultabb síkon haladhatna az egyszerűsítés felé. A színész folyton sérülhetne... Erről régebben írtam. A címe: Egészséges Sérülés. Nem olyan bonyolult. Azt hiszem a honlapon rajta kell lennie: www.labanim.com. Sőt biztos. Ezek nem okoskodások. Ezek megfigyelések. Szerintem tanulhatunk egymástól. A kultúra érdekében a "művészek" egyszer összefoghatnának és lerombolhatnák a "színház maffiák" jól álcázott (oktatási, művészi, gyakorlati) intézményeit. És egy csodálatosabb valamit helyezhetnénk a nézők elé.
Bocsásson meg a Kedves Olvasó! Ezek egy kicsit agresszív gondolatok... és nem fogom törölni őket. Az ember nem akkor lesz valaki, ha átlép mindenen, hanem akkor, amikor belelép a hibákba és megoldja azokat. Mostanában folyton azon vagyok, hogy újra és újra leszedjem magamról az álságos lélekteni salakot és megpróbáljak nem eltévedni ott, ahol az alternatív és az amatőr színjátszók egyesülnek. A lényeg folytonos keresése. A kutatás. Ha a színész nem elégszik meg teljesen, akkor nincs baj. A színész érzi a fejlődést és ahhoz igazodva megpróbál újszerű dolgokat alkotni. Ezt csak akkor tudja, ha az önismeret birodalmába jutott. az önsimeret birodalma pedig megerősíti a színészt abban, hogy érzékenynek lenni jó. (Érzékenység alatt nem könnyeket és mély érzelmeket értek) A színész érzékenyen közelíti meg a módszereket és sajátítja el. A színész nyújtja a lelkét és tornázza az agyát és a testét... A gondolatok nagy részét Kovács Gábor Dénes színháztörténeti óráinak anyagára építettem. A megfogalmazásban és a rendszerezésben sokat tanultam tőle. Tavaly az emberekkel sokat improvizáltunk. Rengeteg jelenetet készítettünk a Pornó Színház (nem igazi pornó, ez "csak" színház) első része előtt. Ezek a jelenetek megerősítettek négy embert a félszázból: Fru-t, Rékát, Kálmit és Misit. Bennük most van egy olyan szellemiség, amit együtt hoztunk létre. Ez nagy önbizalmat ad. Hogy szinte bármire vevők, amit szeretnék velük alkotni. Ehhez kellő betegség kell. Rengeteget harcoltam tavaly Misivel és Rékával és olykor Kálmival is. Ma már csak néha-néha bukkannak ki ezek a harcok egy-két embernél. Az új emberekkel szerencsém volt. A szerencse meg mindig akkor jön, amikor kemény munka van és gyötrődés. Nem sorolom a neveket, de most valamilyen szinten OK a dolog.
A fejezet címére visszatérve: Eszter a kiállítása után nem tudott jönni. Ezt jelezte. Elnéztem neki. Megígérte, hogy mostantól mindig ott lesz a próbákon. A második felvonással jól haladtunk. Kb. az első harmadáig jutottunk. Addig, amíg színre nem lépett Emese és Fru az egymással harcoló jelenetben. Misi most már jobb, mint eddig volt. Folyton fejlődik. A terápiások is jól haladnak, de azért bekéne pörögni a jövőben még jobban. Andris már egész jól tudja a szövegét így a harmadik napon. Ez mérhetetlenül jól esik. A színészek egy része bizonytalan, hogy összeáll-e a darab. Az én nagy hibám az, hogy tudom, hogy igen. Nem tudom, hogy ezt miért tudom, de eddig még nem tévedtem - nagyot. Itt most nagy meló van a sorok mögött, az elemzés jól működött, a ritmusok élnek, a szöveg nagy része is használható (a húzások ellenére), a dramaturgiai íve értelmes, követhető. Egyszóval támadhatatlan darab lesz, amit folytan támadni próbálnak majd. Hű nagyképű volt a kijelentés. Nem bánom. Előfordul. A harcokból és a támadásokból, meg a pletykákból elegem van. Nem akarok harcolni. Most már csak nevetni szeretnék és előre sétálni a jövő felé...
Séta Európába
Kéne valami támogató, aki megfigyelné a próbákat. Tudom, hogy később lesz, mert a minőség nem elhanyagolható, de most kéne igazán. Hogy fizetni tudjuk a szíbházak bérlését. Reklám kell. A youtube és az iwiw nem elég. A plakát se elég. A szórólap se teljesen ok. Most új stratégia kell. Szépen kidolgozzuk... és mindenképpen célom az, hogy pár színésszel, akik velem tartanának, kimenjek egy erdei házikóba, üres térbe próbálni... valahol külföldön, valahol Európában. (mosoly) Számításaim szerint ez az álom legalább két év. Rövidnek tűnik az idő. De most így látom, optimistán. Ehhez kepcsolódóan két darabot fogok rendezni a Hitler Komplexus után: Mogyorócskák (ez egy kortárs, olasz darab, remek anyag) és persze a Szentivánéji Álom a Lándzsarázótól. Ez a kettő bőven kimerít majd, főleg, hogy még van a bábos darab. De ott gyorsan haladunk, mert nincs sok színész és könnyű velük együtt dolgozni. Szerencse. A szereposztás most fogalmazódik meg. Az elképzelés működőképes lehet, ha nem rontom el a szerepek kiosztását. Meglátjuk.
Elmarad az egyik előadás
Elmarad: 2008. december 12. - na ez nem lesz sajnos...
A premier így: 2008. december 17. szerda 20:00 (FONTOS: ESTE NYOLCKOR lesz a bemutató)
Helyszín: Duna Palota (Zrínyi u. 5)
Kb. 2 órás lesz szünettel. Gyenge idegzetűeknek nem ajánlom. Valószínűleg én a függöny mögött fogok várni a taxira 21:45 körül, a nemlétező tapsvihar előtt. Izzadva egy hawai inget fogok szorongatni és egy törött kerekű bőrönd lesz a passzívabb kacsómban, a hawai ing zsebében pedig ott fog virítani két repülőjegy Párizsba... Na jó, ez csak vicc. Azt hiszem az lesz, hogy jól berúgok a színészekkel, partizunk egy nagyot és dicsérni fogjuk a nemlétező zsenialitásunkat.
Azt hiszem...
A mai próba nem sikerült annyira jól. Hmmm... lehet, hogy nem kéne mégegyszer lerendelkezni a darabot az új szereplő számára... Kérdések és kérdések és kérdések... egy kicsit fáradt vagyok...
Szép éjt mindenkinek!
Abdullin Szárdár Tagirovics, az örök sétáló
2008. november 27., csütörtök
A fekete lovag válaszolt a királylány levelére
Történt: 2008. november 24. hétfő éjszaka
A fekete lovag válaszolt a királylány levelére
Dennis (a fekete lovag) elektronikusan válaszolt Misi (a királylány) üzenetére. Öröm és öröm... hahh... fellélegeztem... és akkor lettem igazán jól, amikor Dennis bejött a nyelviskola falai közé próbálni és elkezdtük az első felvonást...
Az első felvonás
Elkezdtük újra ezt a végtelennek tűnő próbát. Az első felvonás igazán jól haladt. Tényleg csak a szereplők hiányoztak. A terápiások sokat fejlődtek Korcsmáros Andrisnak és Debrah Dennis jelenlétének köszönhetően. A jelenet kezd a méltó helyére kerülni. A járásokat és a technikai részeket újra kellett vizsgálni. Ezek működni fognak. Dennis a nagy monológnál új színt hozott. Dennis ösztönszerűen érzi a menetét a darabnak. Andris pedig tudja kezelni az új helyzetet, méghozzá elég ügyesen. A GNM-ben végzett és ügyesebb, mint sok más színiiskolás. Nem az iskola számít, hanem a befogadó diák. Az ember képes bármiből tanulni, ha ismeri önmagát. A mai világban persze kellenek a kapcsolatok és a papír. Kezdem ezeket a kapcsolatokat nem használni. Megpróbálok egy durva stratégiával és egy újszerű darabbal új divatot indítani. A papírral eddig nem jelentkeztem színházakhoz. Az egyetemre többször is próbálkoztam (színész, rendező, dramaturg, filmdramaturg), de nem sikerült. Eddig már vagy tizenötször felvételiztem a különböző szakokra (Kaposvári színészképzéssel együtt). Vicces. Egy kicsit elkeserítő. Olykor azzal mentem magam, hogy a castingokon mindig elhalásztam a felsőfokú képzésben résztvevő diákok elől a munkákat. De erre nem lehet építeni. Az olvasó szemében (főleg, ha szakmai) csökkenhet az új gondolatok miatt a bizalom, esetleg az olvasó most azt érzi, hogy egy amatőr önsajnáltatja magát... aligha. Ebben most téved a kedves olvasó. Amiről most írok, az befolyásolni fogja a jövőt és a gondolatokat. Megváltoztatom a színház világát. Nem viccelek. Sajnos nem. Hogy miért vagyok ennyire biztos az egészben? Mert valamiért látom, hogy most egy új látás fog születni a színpadon. A mára már elavult rendezői próbálkozások, "új" megjelenítések, és a darabot nem képviselő gondolatok elsüllyednek szégyenükben és akkor egy olyan színház kerül a központba, ami nemcsak a rendező gondolatát veszi fókuszba, hanem az író is jelen lesz. Ezt fontosnak tartom. A nézők többsége ma nem kapja vissza az igazi Shakespeare-t, Moliére-t, Csehovot, Ionesco-t stb... Helyette kapnak egy érdekesen gondolkodó rendezőt, ami önmagában nem is baj, de a mai világban, ahol az emberek a valóságshow-ban élnek, ott igazán számítana ez az új reneszánsz. Ezt az évet nevezik reneszánsznak. Ez furcsa. Semmit nem tapasztalok. Csak egy-két fesztivált, ahol elbaszott előadások tengernyi mennyisége zúdul rá a sznobokra és a kávéházi gondolkodókra.
Hmmm... belekezdje ebbe? Lehet, hogy rontani fogom ezzel a státuszom, de nem érdekel... Na jó elárulom. Szeretnék új gondolkodást vinni a színpadra. A divat az, ami sokat segít nekem. Mindig követem. Az újságokban, a neten. Amikor beszélgetek a velem egykorúakkal vagy a fiatalabbakkal. Vagy szimplán a villamoson megfigyelem, hogy mit olvasnak az emberek. És nem nehéz rájönni, hogy mi a baj. A szerelem hiánya. Ez egy új betegség ma. Régebben is létezett, de tudták kezelni, mert az emberek a gondolkodásuk révén és a helyes ráérzés segítségével kialakítottak egy izgalmas belső életet. Ma már sokfajta inger éri az embert és ahelyett, hogy megoldanák az életüket a fiatalok vagy az idősek... ahelyett csak elválnak vagy szakítanak. A statisztikák bizonyítják az elméletemet. Ma az emberek unatkoznak. Ritkán találkozom olyanokkal, akikben ott él a szikra és lángra lobban a gondolat. Tényleg ritka. Hogy ez miért jött létre így? Nagy mértékben az alternatív művészi világ keletkezése óta. Ahol a művészet helyét átvették a művészetek és most már a média... Az újságok és a TV azt sugallja, hogy próbálj ki mindent az életed alatt.
"Legyél ilyen meg olyan! Felelj meg ennek vagy annak! Fogyj le! Diétázz! Operáltasd át a fél testedet! Szeresd ezt vagy azt! Próbálj meg így vagy úgy szeretkezni ilyennel is meg olyannal is! Legyél szingli! Vagy legyél sokszor házasodó! Vagy sok kapcsolatot létrehozó valaki!"
Ezért van az, hogy az emberek többsége ebben a világban él és "hétköznapi", felszínes témájuk van... Nem ismerik önmagukat. Nem tudják, hogy mit akarnak, de a legrosszabb, hogy már nem is érzik. A villamoson ezért olyan boldogtalanok. Majdnem mindenkinek ilyen baja van. Megzavarodnak a média birodalmában és bizonytalanok lesznek, nem tudnak dönteni és a szerelem érzetéhez ragaszkodnak, de sokáig nem találnak semmit... talán sohasem.
Na ez az igazi kihívás nekem, mint amatőr társulatban lévő amatőr rendezőnek. Ez a gyötrelmes világ annyi lehetőséget rejt. Azt tudom, hogy a mai világból kell kiindítanom, a divat világa szerint, ahogy azt Shakespeare tette és Moliére is és persze Csehov... hmmm... Csehov pl. nagyon pimasz volt. Behozta a polgári színjátszást a polgárok közé. Zseniális találmány. Nemde? Ma a legtöbb drámaíró nem képes ilyen hatású darabot kidolgozni. Mindegyik nagyot akar mutatni rendezői látomások kíséretében. Ez vicces. Pedig a nézők arra vágynak, hogy valami inger és provokáció érje őket. A rasszizmus. Az pl. egész érdekes provokáció. A rasszizmus-ellenes gondolat szintén. Főleg itt Közép-Kelet Európában. Ahol még emiatt is támadnak. (mosoly, szünet)
Szerintem a szerelem is provokáció. Mármint az igazi. Mármint az életben.
Ezeket a gondolatok még folytatni fogom, csak most fáradt vagyok egy kicsit...
Huhh...
Azt hiszem ez a nap már jobb volt, mint a múlthetiek. A ritmusok az első felvonásban egész jól működnek. Misi is egész pofás kezd lenni. Mármint nem pofázik, de ügyes. Vera, az anya is nagyon korrekt meg még egypáran. És ez jó. A miérteket még jobban átkéne beszélnünk. A járások belső, lélektani irányát. Páran egyáltalán nem tudják, vagy nem gondolták végig stb. Ez bosszant, mert látom, hogy ki az, aki nem vesz komolyan. Sajnos erről én is tehetek. Ott baj van, ahol a rendező nincs. Sokszor ott is, ahol van, de nem annyira.
Dennis monológja és András etikája
Marhajó, hogy ennyire jól áll neki minden játék. Ez isteni szerencse. Ez tényleg az. Remélem mostantól rendesen fog járni próbára.
A másik nagy mázli: András. Itt van második napja és már tudja a szöveg egy részét és a járásokat is egyszerűen megoldja. A játéka pedig remek. András már a színészet felé vezető úton van. Most könny szökne a szemembe, ha túl nyálas lennék, de nem...
Most keményen kell nyomni. Most már tudom, hogy mit fogunk holnap csinálni: a második felvonást!
Hurrá!
A fekete lovag válaszolt a királylány levelére
Dennis (a fekete lovag) elektronikusan válaszolt Misi (a királylány) üzenetére. Öröm és öröm... hahh... fellélegeztem... és akkor lettem igazán jól, amikor Dennis bejött a nyelviskola falai közé próbálni és elkezdtük az első felvonást...
Az első felvonás
Elkezdtük újra ezt a végtelennek tűnő próbát. Az első felvonás igazán jól haladt. Tényleg csak a szereplők hiányoztak. A terápiások sokat fejlődtek Korcsmáros Andrisnak és Debrah Dennis jelenlétének köszönhetően. A jelenet kezd a méltó helyére kerülni. A járásokat és a technikai részeket újra kellett vizsgálni. Ezek működni fognak. Dennis a nagy monológnál új színt hozott. Dennis ösztönszerűen érzi a menetét a darabnak. Andris pedig tudja kezelni az új helyzetet, méghozzá elég ügyesen. A GNM-ben végzett és ügyesebb, mint sok más színiiskolás. Nem az iskola számít, hanem a befogadó diák. Az ember képes bármiből tanulni, ha ismeri önmagát. A mai világban persze kellenek a kapcsolatok és a papír. Kezdem ezeket a kapcsolatokat nem használni. Megpróbálok egy durva stratégiával és egy újszerű darabbal új divatot indítani. A papírral eddig nem jelentkeztem színházakhoz. Az egyetemre többször is próbálkoztam (színész, rendező, dramaturg, filmdramaturg), de nem sikerült. Eddig már vagy tizenötször felvételiztem a különböző szakokra (Kaposvári színészképzéssel együtt). Vicces. Egy kicsit elkeserítő. Olykor azzal mentem magam, hogy a castingokon mindig elhalásztam a felsőfokú képzésben résztvevő diákok elől a munkákat. De erre nem lehet építeni. Az olvasó szemében (főleg, ha szakmai) csökkenhet az új gondolatok miatt a bizalom, esetleg az olvasó most azt érzi, hogy egy amatőr önsajnáltatja magát... aligha. Ebben most téved a kedves olvasó. Amiről most írok, az befolyásolni fogja a jövőt és a gondolatokat. Megváltoztatom a színház világát. Nem viccelek. Sajnos nem. Hogy miért vagyok ennyire biztos az egészben? Mert valamiért látom, hogy most egy új látás fog születni a színpadon. A mára már elavult rendezői próbálkozások, "új" megjelenítések, és a darabot nem képviselő gondolatok elsüllyednek szégyenükben és akkor egy olyan színház kerül a központba, ami nemcsak a rendező gondolatát veszi fókuszba, hanem az író is jelen lesz. Ezt fontosnak tartom. A nézők többsége ma nem kapja vissza az igazi Shakespeare-t, Moliére-t, Csehovot, Ionesco-t stb... Helyette kapnak egy érdekesen gondolkodó rendezőt, ami önmagában nem is baj, de a mai világban, ahol az emberek a valóságshow-ban élnek, ott igazán számítana ez az új reneszánsz. Ezt az évet nevezik reneszánsznak. Ez furcsa. Semmit nem tapasztalok. Csak egy-két fesztivált, ahol elbaszott előadások tengernyi mennyisége zúdul rá a sznobokra és a kávéházi gondolkodókra.
Hmmm... belekezdje ebbe? Lehet, hogy rontani fogom ezzel a státuszom, de nem érdekel... Na jó elárulom. Szeretnék új gondolkodást vinni a színpadra. A divat az, ami sokat segít nekem. Mindig követem. Az újságokban, a neten. Amikor beszélgetek a velem egykorúakkal vagy a fiatalabbakkal. Vagy szimplán a villamoson megfigyelem, hogy mit olvasnak az emberek. És nem nehéz rájönni, hogy mi a baj. A szerelem hiánya. Ez egy új betegség ma. Régebben is létezett, de tudták kezelni, mert az emberek a gondolkodásuk révén és a helyes ráérzés segítségével kialakítottak egy izgalmas belső életet. Ma már sokfajta inger éri az embert és ahelyett, hogy megoldanák az életüket a fiatalok vagy az idősek... ahelyett csak elválnak vagy szakítanak. A statisztikák bizonyítják az elméletemet. Ma az emberek unatkoznak. Ritkán találkozom olyanokkal, akikben ott él a szikra és lángra lobban a gondolat. Tényleg ritka. Hogy ez miért jött létre így? Nagy mértékben az alternatív művészi világ keletkezése óta. Ahol a művészet helyét átvették a művészetek és most már a média... Az újságok és a TV azt sugallja, hogy próbálj ki mindent az életed alatt.
"Legyél ilyen meg olyan! Felelj meg ennek vagy annak! Fogyj le! Diétázz! Operáltasd át a fél testedet! Szeresd ezt vagy azt! Próbálj meg így vagy úgy szeretkezni ilyennel is meg olyannal is! Legyél szingli! Vagy legyél sokszor házasodó! Vagy sok kapcsolatot létrehozó valaki!"
Ezért van az, hogy az emberek többsége ebben a világban él és "hétköznapi", felszínes témájuk van... Nem ismerik önmagukat. Nem tudják, hogy mit akarnak, de a legrosszabb, hogy már nem is érzik. A villamoson ezért olyan boldogtalanok. Majdnem mindenkinek ilyen baja van. Megzavarodnak a média birodalmában és bizonytalanok lesznek, nem tudnak dönteni és a szerelem érzetéhez ragaszkodnak, de sokáig nem találnak semmit... talán sohasem.
Na ez az igazi kihívás nekem, mint amatőr társulatban lévő amatőr rendezőnek. Ez a gyötrelmes világ annyi lehetőséget rejt. Azt tudom, hogy a mai világból kell kiindítanom, a divat világa szerint, ahogy azt Shakespeare tette és Moliére is és persze Csehov... hmmm... Csehov pl. nagyon pimasz volt. Behozta a polgári színjátszást a polgárok közé. Zseniális találmány. Nemde? Ma a legtöbb drámaíró nem képes ilyen hatású darabot kidolgozni. Mindegyik nagyot akar mutatni rendezői látomások kíséretében. Ez vicces. Pedig a nézők arra vágynak, hogy valami inger és provokáció érje őket. A rasszizmus. Az pl. egész érdekes provokáció. A rasszizmus-ellenes gondolat szintén. Főleg itt Közép-Kelet Európában. Ahol még emiatt is támadnak. (mosoly, szünet)
Szerintem a szerelem is provokáció. Mármint az igazi. Mármint az életben.
Ezeket a gondolatok még folytatni fogom, csak most fáradt vagyok egy kicsit...
Huhh...
Azt hiszem ez a nap már jobb volt, mint a múlthetiek. A ritmusok az első felvonásban egész jól működnek. Misi is egész pofás kezd lenni. Mármint nem pofázik, de ügyes. Vera, az anya is nagyon korrekt meg még egypáran. És ez jó. A miérteket még jobban átkéne beszélnünk. A járások belső, lélektani irányát. Páran egyáltalán nem tudják, vagy nem gondolták végig stb. Ez bosszant, mert látom, hogy ki az, aki nem vesz komolyan. Sajnos erről én is tehetek. Ott baj van, ahol a rendező nincs. Sokszor ott is, ahol van, de nem annyira.
Dennis monológja és András etikája
Marhajó, hogy ennyire jól áll neki minden játék. Ez isteni szerencse. Ez tényleg az. Remélem mostantól rendesen fog járni próbára.
A másik nagy mázli: András. Itt van második napja és már tudja a szöveg egy részét és a járásokat is egyszerűen megoldja. A játéka pedig remek. András már a színészet felé vezető úton van. Most könny szökne a szemembe, ha túl nyálas lennék, de nem...
Most keményen kell nyomni. Most már tudom, hogy mit fogunk holnap csinálni: a második felvonást!
Hurrá!
2008. november 24., hétfő
A fekete lovagra várva és harc a királylánnyal a kopott parketta birodalmában
Történt: 2008. november 23. vasárnap Időpont: 14:00 - 22:00
Megunhatatlan késések
Ma megint késtek páran. Egyszer csak majd megunják. Mert én már unom. Nagy nehezen sikerült leszoknom, pontosabban: leszokóban vagyok a hétköznapi késésekről. A próbák 95 %-án ott vagyok időben. A késések valóban kedvtelenné teszik a többieket is. Így a próba nem fog jól működni. Dennist hívtuk, de a délután korai szakaszában lehetetlen volt elérni. Ekkor egy kicsit idegeskedtem. Ahogy szoktam. Sajnos. De még visszafogtam magam... Erről a próbáról hiányzott Eszter, mert saját kiállításra készül. Vera is hiányzott előre megbeszélt okok miatt. Andris már nem hiányzik... Furcsa, mert az egyik pillanatban még haragszom rá, a másikban pedig nem érdekel. A lényeg, hogy most nem érdekel, mert van egy megmentőnk, aki beáll a szerepbe és megtanulja a szöveget és az élet visszatér a kopott parketta sejtelmesen ragyogó felületére. A megmentőt Misi találta. Ezért hála néki... A hős neve: Korcsmáros András. Eltudjuk kezdeni a próbát...
András helyett András
Korcsmáros Andrással tegnap találkoztam először a "kegyetlen" próba után. Már akkor jól fogadta az elképzeléseket és a semmitmondó felesleges szavakat a részünkről. Főztem teát. A tea megnyugtat... (de erről majd mindjárt, ha el nem felejtem)
A vasárnapokat szeretem, mert van idő dolgozni a jeleneteken. András kapott szöveget és jegyzetelt egyszerűen, ahogy azt kell. Nem kérdezett vissza feleslegesen. Ha igen, akkor azt a próba előtt vagy végén tette. Egyszóval álomszínész! (Azért is vagyok ennyire lelkes, mert van szereplő végre, ezt bocsássa meg a Kedves Naplóm Kedves Olvasója)
Tea
Erre a szóra felépítem azt a gondolatot, azt a láncot, azt a világot, ami számomra a színház lesz majd egyszer a végleges társulattal. Itt még nem tartunk, de jó úton vagyunk...
A fizetős akadémia falain belül kezdődött az egész. Dávid Zsuzsa volt az osztályfőnököm, a mesterségtanárom. Sok relaxáló gyakorlatot végeztetett velünk és szép lassan bevezetett minket egy bűvös világba, ahol hitelt nyert az, ami addig elképzelhetetlen volt. Ez volt a színház világa. De ezt sokkal egyszerűbben kezelte, mert az élet felől közelített. Az élet pedig megmagyarázta az osztálynak, hogy mi a lényeg. És a lényeg nem a színház, hanem, ami mögötte van a piacon... Ez nem vicc. Gyakran sétált el Dávid Zsuzsa az iskolához közeli Garay piacra. Ott vett friss ételt: kenyeret, tejet, zöldséget és gyümölcsöt, vizet. Ez volt a reggelije. Kosarában elfért minden. Bicskájával vágta a friss termékeket. És a tea...
Dávid Zsuzsa imádja a zöld teát, akkor is szerette. Hozott mindig jókat. A zöld tea kezdett nyugtatni minket, amikor ültünk az üdítő mesterségórán. Az volt a jó, hogy beszélgetett velünk sokat és megpróbált megismerni minket. Nem gyakorlatok révén érte el ezt, hanem mindenkihez máshogy szólt. És szépen megismerkedtetett minket egymással is. Az osztály kezdett csiszolódni. Az elején még bizonytalan volt, hogy ki lesz színész vagy bármiféle színházi ember. Egy év alatt az osztály több, mint a fele kisodródott. Kb. 20 ember kezdte. És csak 8-an maradtunk. Így tudtunk dolgozni igazán, mert kezdtük megismerni egymást. Én a 8-10 fős osztályokban hiszek. Ott belső, minőségi munka folyik. Egy osztályfőnöknek pedig figyelmeztetnie kell a diákokat, hogy erre a pályára valók-e. Egy mesterségtanár olyan állapotot teremt, ahol senki sincs feleslegesen, mert mindenki figyel és tanul. Én link voltam elsőben. Eléggé. Hazudtam és nem készültem rendesen. Lógtam és inkább a hídon sétáltam a naplementében Gyöngyösi Tamás mozgásórája helyett. Egyszer elkísértem egy lányt Kaposvárra egy színészi felvételire, mert tetszett és emiatt nem mentem be egy főpróba előtti mesterségre. Ekkor Dávid Zsuzsa kiakadt, mert az osztálytársaim egy része bemártott (utólag gondolva - szerencse), hogy csajozok vidéken. Felhívott és elmondta, hogy kirúg. Behívja apámat és eltávolít az iskolából. Apámat felhívta. Én pedig könyörögtem, hogy ne. Szánalmas voltam. Nagyon. Visszajöttem Pestre, ahogy tudtam és rohantam a próba végére és ekkor Dávid Zsuzsával elmentem ebédelni és elmagyarázta fél óra alatt a lényeget... És ezt a lényeget még ma is hordozom magamban...
A megbocsájtás kemény munkát eredményezett a részemről és elkezdtem elemezni magam és rengeteget olvasni, bepótolni mindent...
És másodikban lenyugodtam és megtanultam próbálni és nem kérdezni vissza a próba alatt, hanem mindent elhinni az adott szerepről vagy helyzetről. L. Olivier írja, hogy a színész köteles megszeretni a szerepet és elhinni. Dávid Zsuzsa ráébresztett a teára. Megtanultam szeretni a teát. Megtanultam inni. A zöld tea ízesítés nélkül az igazi. Ahogy a szerelem is. Úgy jó, ahogy van.
Sokan nem tudják rendesen inni. Mert nem akarják. A teát lassan kortyolva kell fogyasztani úgy, hogy a test minden porcikája szabad. Az embernek pedig üresnek kell lennie és nem kéne agyalni. Az illatát megérezni és szépen hagyni, hogy lecsússzon az összes csepp a lélekbe. A lélek ott már tudja a dolgát, hogy mit akar. Tulajdonképpen nemcsak a teára vonatkozik ez, hanem mindenre. Mert valóban azok vagyunk, amit megeszünk vagy megiszunk? Részben igen. De mégsem... Inkább olyanok vagyunk, ahogy eszünk vagy iszunk. A hogyan fontosabb. Ez persze pszichológia, de inkább egyszerű végiggondolás. Ha nyugtalan vagyok és fogyasztok egy pohár vizet, akkor azt a szervezetem nem fogadja be rendesen, mert a szerveim nem működnek nyugodtan, mert görcsben vagyok és a testem rezgése gyatra és így tovább... Ha jó a kedvem, akkor a víz is egyszerűen csúszik le. Nem dobom szét feleslegesen az energiáimat. Ez nem a spirituális világ reklámozása. Ez kőkemény fizika és pszichológia. De számomra varázslat.
Varázslat
Szeretnék a jövőben a társulattal sok relaxáló gyakorlatot csinálni. Megnyugtatni a csapatot. Ahhoz pedig először a hitet kell megerősíteni a darab felé és felém. Akiben nincs színészi lét (szerintem), még abban az emberben is hinni szeretnék, ha a darabomban játszik és megtisztel azzal, hogy elfogadja a gondolataimat és elhiszi a szerep minden pontját. Ha nem teszi, akkor kezdő. Ha a hit megvan, akkor kezdődik azoknak a gyakorlatoknak a sora, amelyek megnyugtatják és ellazítják a színészt. Ezért fontos az, hogy a társulatban ne legyenek felesleges csaták, energia-pazarlások. Csupán a befogadó, nyitott, laza, koncentrált színész legyen. Ennyi kell. Ennél többet nem akarok a színésztől. A csodát könnyebben hozza ki önmagából, ha már van alapja. Alapja akkor lesz, amikor szavak nélkül is megértjük egymást. Ez a szint még távol van. Az egyszerű és tiszta gondolat csak akkor alakul ki, ha már nem akarjuk önmagunkat megmutatni a világnak. A színész persze szeretné, ha középpontban lenne. Ezzel nincs baj. De nem ez jelenti a színészt. A színész több lesz, ha nem akar sokat...
Ezeket a gondolatokat fontosnak tartottam, hogy megosszam, mert ezekre a gondolatokra fogom építeni a társulatot.
A fekete lovagra várva és harc a királylánnyal a kopott parketta birodalmában
Dennist hívtuk. Azt mondta, hogy estére jön. Kicsit ideges voltam. Az első felvonás kezdett egész jónak tűnni, a buli jelenet működni látszott. Csak szegény Lucának nem volt párja. De ő nyomta. Luca is álomszínésznő. Csak úgy van és alkot és jól dolgozik. A lányok kezdenek egy magas szintre jutni. Fru minden próbán legyőzi önmagát. Réka már nem kérdez olyan sokat. Megcsinálja. Viki pedig elképesztő energiákat hoz és bátrabb. Esztert még lazítani kell, bár ő is sokat ledobott a felesleges egóból, mégis hullámokban tér vissza a lilaköd. Emese kezd egyre jobban koncentrálni, rendesen dolgozik. Vera pedig megjegyez mindent az egyik próbán és a következőre hoz egy jobb figurát. Látszik, hogy dolgozik és gondolkodik a szerepén. Minden próbán meglep. És a szerep szerint egy ripacs, mégis hamarabb elhiszem neki ezt a karaktert, mint más esetben a színészeknek az egyszerűbb természetes játékot. A fiúk gyengébbek, de sokat fejlődtek etikailag. Kálmi már nem parázik be és nem akar annyit teljesíteni, mint régen. Most már jól kezd próbálni. Farkas (Mitre Péter) ott van rendesen a próbán, koncentrál, de nem 100 %-osan. Mégis ügyes és jegyezget. Dennis egyszerű, mert nincs rajta színészi manír meg sokféle hamis réteg. Dennis tisztán és jól játszik. És csapatjátékos a színpadon. Valószínűleg ez abból fakad, hogy sportol. Ettől laza és nyitott és koncentrált. Hmmm... lehet, hogy a színészeket edzeni kéne? Hmmm... Mondjuk Misire ráférne. Mostanában puhány lett. De jó színész. A mai próbán egy makacs, nehéznapos, puhány királylány volt. Egy monológ miatt volt ma ilyen. Meg a feszültség miatt. Meg persze a hosszú próba is lehet az oka... de ezt nem hagyhatom. A vita tárgya a temetőben szülős monológ (Hitler Komplexus) volt. Nem akarta végrehajtani az instrukciókat. Amikor megkértem, hogy dolgozzunk rajta, akkor meg begörcsölt és hisztizett. Emiatt rengeteg idő ment el, mert nem akartam továbbmenni a darabbal. Azt akartam, hogy engedje el magát és csinálja meg úgy a monológot, ahogy eddig is dolgoztunk az egyiken és a feszültség ellenére létrejött, mert elhitte. Ezt a monológot nem akarta elhinni. Ez látszott. Instruáltam, de nem vette és nem is akarta venni az instrukciókat. Kihagyott részeket és azt mondta, hogy reméli, hogy nem veszem észre. Nem mondta pontosan a szöveget. Ezért nem tudtam jobb vitát folytatni vele. Aki vitázni akar a darabbal kapcsolatban, az mindig készüljön úgy, hogy hoz valami jobb tervet, gondolatot. Arra nem tudok mit mondani, hogy nem tetszik ez vagy az a szövegrész. Mindig megpróbáltam elhinni a szerepek minden megszólalását vagy megkeresni a jó megoldást. Ha Misi felkészülve jönne és nem idulatokkal hozna fel ellenérveket a próba drága idejében, akkor szívesen beszélnék vele a szerepről... A gondolatra gondolattal válaszolnék. Rengeteg minden csak a képzeleten múlik. A képzelet nagysága megerősíti a hitet és a darab összeáll.
Szünet
Tartottam egy szünetet, mert nem tudtam elviselni Misit és önmagamat. A szünetben ideges voltam. Beszéltem Misivel és sikerült egyezségre jutnunk. Megkértem, hogy ne akadályozza a munkát. A vitatott monológot szeretem eléggé és nem szeretném kihúzni a fantázia részleges hiánya miatt. Tudom, hogy mit akarok a monológgal. Célom van vele. A másik dolog pedig az, hogy eddig is kihúztam bátran azt, amire azt mondta valaki, hogy az nem ok. Hozott érveket. Elgondolkodtatott. Ekkor vagy átírtam a szöveget vagy kihúztam. Főleg a darab végén vannak ilyen tettek, mert gyorsan írtam a szövegkönyv második részét. De most nekiültem és újraírom ezt a darabot a javításokkal együtt. A próbafolyamat újraírja a szöveget. A szöveg életre kell. A szünetnek vége lett és megnyugodtam, de...
Nem teljesen
Nyugtalan voltam Dennis miatt, aki töbszörös hívás után nem volt elérhető vagy azt mondta, hogy nemsokára jön. Misi viszont elmondta jól a monológot. Jól, de csak ennyi. Nem töltötte meg magával. Megúszta. Persze nehéz dolog belemerülni bármibe is. a képzelet erejével a színész bármilyen szöveget képes csodává tenni. Rengeteg gyakorlat van erre. Pl. a számolás: számolni kell a jeleneten belül és tilos bármilyen szöveget használni. Csak növekvő sorrendben számolni kell...
A zenei rész
Sikerült összerakni a zene alatti részt. Minden pontosan és következetesen lesz felépítve... A sokat lecsiszoljuk és egyszerűbb megoldást keresünk. A pót székkel próbáltunk. A többfunkciós szék (erről korábbi bejegyzéseknél írtam) szép lassan megtalálta méltó helyét a színpadon is. Remélem napokon belül színre vihetjük. Kálmi és az új András egész jól haladtak a próbán. Viki is kezdte megtalálni az üres járatoknál a kitöltést és az indokolt játékot. Luca természetesen játszik és elhiszem neki a bulit. Bármit csinál: elhiszem. A terápiások kezdenek nyomulni a jobb jelenet reményében.
Az első felvonás alatt...
Meglett az első felvonás. Kezd már a színészek számára is működni a dolog. Szép lassan felfedezik a képeket és a világot, amit megálmodtam. Az első felvonás alatt Dennis nem érkezett meg. Vártuk. Hívtuk. Vitatkoztunk. Én már indulatosan támadtam a gondolatotokat a nyolcadik órában. A feszültség nőtt. Ostobán kezeltem a helyzetet. Undorító voltam. Nem voltam abban a pillanatban rendező...
Csak egy mentségem van: tanultam. Ebből az esetből is tanultam és az este folyamán a próba után beszéltem a Misivel, aki bocsánatot kért a próbáért és küldött egy sms-t Dennisnek...
A remény hal meg utoljára... közvetlen utána a színházunk...
2008. november 22., szombat
Tea Délután
Történt: 2008. november 22. szombat délelőtt és délután
Tea Délután
Eszterrel és Emesével megbeszéltünk egy szombati részpróbát nálam. Nagy nehezen elkezdtük, de a viták levitték az egészet egy amatőr szintre. Eszter felajánlotta, hogy beszél Andrissal (megint). Ez felbosszantott. Eszter szerint hibás vagyok abban, hogy nem beszéltem meg Andrissal. Én megbeszéltem volna, ha Andris eljön. Elég nehéz egy olyan emberrel beszélgetni, aki nincs jelen a kommunikációs-tett helyén. A próba elkezdődött. Volt még egy pár vitánk az állapottal kapcsolatban. Ragaszkodtam ahhoz, hogy ne lazán próbáljunk, mint egy teadélután szertartása alatt. Ebben én is hibás voltam: főztem teát. Az első kettős jelenetet vettük át. Fejlődött, de még mindig bizonytalan. Esztert lazító gyakorlatokkal kell kínoznom. Emesének nyitott koncentráció szükséges. Ez azt jelenti, hogy befogadja az információt és figyel és figyel és szinte nem is játszik.
Hibáim
Nem készültem el az utolsó közös Emese-Eszter jelenet javított változatával, így nem tudtunk ezzel foglalkozni. A jelenetet csak bővíteni kell legalább egy fél oldallal. A lányoktól megkérdeztem a próbán, hogy írnának-e valamit és utána kijavítva talán felhasználnánk, mint utolsó közös jelenetüket. Az írás nem tetszett. Ezért is vitáztunk. Ez kétség kívül az én hibám, mármint a jelenet meg nem írása. Ezt pótolni fogom. Elfáradtam ebbe az egész próbába, mármint a maiba.
Engedély nélkül
Egy nagyobb újság/szerkesztőség lapjai közé nem kerültünk be. Tavaly párszor sikerült a Pornó Színház kísérlettel. Most pedig nem jött össze még az alapvető ajánló rész sem. Azzal az okkal nem fogadták el a darabot, merthogy a címben nem szerepeljen a Hitler szó, merthogy ezzel fájdalmat okozok pár munkatársnak. Ez jogos. Megértem. De a darab címe: Hitler Komplexus. Ez a cím egy betegséget jelez, akár az Oidipusz Komplexus vagy a Napóleon Komplexus. Még mintid azt hiszik egypáran, hogy a darab fajgyűlölő. Elég vicces lenne, hogy egy színes társulat (ahol szerepel mongol lány, roma fiú, zsidó fiú, fekete srác, a zeneszerző örmény, a rendező orosz-tatár stb.) rasszista darabot rendezzen... Magyarországon igenis aktuális a téma. Sőt Európában. Nyugaton most Obama van az elnöki székben. Átrendeződnek a morális viszonyok. De a gyűlölet sajnos ettől még nem fog lankadni. Márpedig a gyűlölet, a fajgyűlölet ellen fellépni nem bűn. A cél szentesíti az eszközt. Valahogy kapcsolatot kell teremteni az emberekkel. Megpróbálom a média világát a szolgálatomba helyezni. Javasolták azt, hogy írjam át a címet pl. Magyar Komplexusra vagy Társadalmi Komplexusra. Ezt nem fogom megtenni. Tudom azt, hogyha egy jó cél mellett állok, azt senki sem akadályozhatja meg. A jónak az a dolga, hogy legyőzze a rosszat. A jónak győznie kell a végén, mint a mesékben és az imákban és a dalokban és a legtöbb hollywood-i filmben és az utcán és a szerelemben és mindenhol. Mert ez a dolga. Ezért inkább bukni fogok és tűröm, hogy nem engednek érvényesülni páran, de az emberek többsége remélem segítségre talál a darabban, a gondolkodásban és ezzel támogatva segíteni fogja a társulat létét. Ez fontos. A darabban fontos a humor. A humor egy hatalmas fegyver. Lerombolható ezzel a fegyverrel a közöny birodalma.
Holnap, vagyis vasárnap egésznapos próba...
Fincsi.
Abdullin Szárdár Tagirovics, az értelmetlen lázadozó
Tea Délután
Eszterrel és Emesével megbeszéltünk egy szombati részpróbát nálam. Nagy nehezen elkezdtük, de a viták levitték az egészet egy amatőr szintre. Eszter felajánlotta, hogy beszél Andrissal (megint). Ez felbosszantott. Eszter szerint hibás vagyok abban, hogy nem beszéltem meg Andrissal. Én megbeszéltem volna, ha Andris eljön. Elég nehéz egy olyan emberrel beszélgetni, aki nincs jelen a kommunikációs-tett helyén. A próba elkezdődött. Volt még egy pár vitánk az állapottal kapcsolatban. Ragaszkodtam ahhoz, hogy ne lazán próbáljunk, mint egy teadélután szertartása alatt. Ebben én is hibás voltam: főztem teát. Az első kettős jelenetet vettük át. Fejlődött, de még mindig bizonytalan. Esztert lazító gyakorlatokkal kell kínoznom. Emesének nyitott koncentráció szükséges. Ez azt jelenti, hogy befogadja az információt és figyel és figyel és szinte nem is játszik.
Hibáim
Nem készültem el az utolsó közös Emese-Eszter jelenet javított változatával, így nem tudtunk ezzel foglalkozni. A jelenetet csak bővíteni kell legalább egy fél oldallal. A lányoktól megkérdeztem a próbán, hogy írnának-e valamit és utána kijavítva talán felhasználnánk, mint utolsó közös jelenetüket. Az írás nem tetszett. Ezért is vitáztunk. Ez kétség kívül az én hibám, mármint a jelenet meg nem írása. Ezt pótolni fogom. Elfáradtam ebbe az egész próbába, mármint a maiba.
Engedély nélkül
Egy nagyobb újság/szerkesztőség lapjai közé nem kerültünk be. Tavaly párszor sikerült a Pornó Színház kísérlettel. Most pedig nem jött össze még az alapvető ajánló rész sem. Azzal az okkal nem fogadták el a darabot, merthogy a címben nem szerepeljen a Hitler szó, merthogy ezzel fájdalmat okozok pár munkatársnak. Ez jogos. Megértem. De a darab címe: Hitler Komplexus. Ez a cím egy betegséget jelez, akár az Oidipusz Komplexus vagy a Napóleon Komplexus. Még mintid azt hiszik egypáran, hogy a darab fajgyűlölő. Elég vicces lenne, hogy egy színes társulat (ahol szerepel mongol lány, roma fiú, zsidó fiú, fekete srác, a zeneszerző örmény, a rendező orosz-tatár stb.) rasszista darabot rendezzen... Magyarországon igenis aktuális a téma. Sőt Európában. Nyugaton most Obama van az elnöki székben. Átrendeződnek a morális viszonyok. De a gyűlölet sajnos ettől még nem fog lankadni. Márpedig a gyűlölet, a fajgyűlölet ellen fellépni nem bűn. A cél szentesíti az eszközt. Valahogy kapcsolatot kell teremteni az emberekkel. Megpróbálom a média világát a szolgálatomba helyezni. Javasolták azt, hogy írjam át a címet pl. Magyar Komplexusra vagy Társadalmi Komplexusra. Ezt nem fogom megtenni. Tudom azt, hogyha egy jó cél mellett állok, azt senki sem akadályozhatja meg. A jónak az a dolga, hogy legyőzze a rosszat. A jónak győznie kell a végén, mint a mesékben és az imákban és a dalokban és a legtöbb hollywood-i filmben és az utcán és a szerelemben és mindenhol. Mert ez a dolga. Ezért inkább bukni fogok és tűröm, hogy nem engednek érvényesülni páran, de az emberek többsége remélem segítségre talál a darabban, a gondolkodásban és ezzel támogatva segíteni fogja a társulat létét. Ez fontos. A darabban fontos a humor. A humor egy hatalmas fegyver. Lerombolható ezzel a fegyverrel a közöny birodalma.
Holnap, vagyis vasárnap egésznapos próba...
Fincsi.
Abdullin Szárdár Tagirovics, az értelmetlen lázadozó
Zenék
Történt: 2008. november 20. csütörtök éjszaka
Vicc
Annyira nem is vicc. Szomorú tény. Andris nincs. Sajnos Lovas Dániel se tudja vállalni, mert előadása van a Stúdió K-ban a Premier napján. Pedig ő megbízható. A bábpróbákra rendesen jár, melyről szintén naplót vezetek: http://www.blogger.com/home?pli=1 . Érdekes. Legalábbis számunkra a próbafolyamat izgalmas. Piroska és a Farkas jól ismert történetét állítjuk színpadra. Abban a történetben sokkal több van, mint hinnénk. És itt a "baj": nem hinnénk, nem hisszük. Csak abban hiszünk, amit látunk (a két szemünkkel). Nem nézünk a dolgok mögé rendesen. Olyan ez, mint a nagyi háza. Ahol nem ismerjük a padlást vagy a pincét. Pedig ott sok érdekes "kacat" hever. Mindegyiknek múltja van. Mindegyik valamiért odakerült. De mindegyiknek lehet jövője. Csak tőlünk függ. Ami másnak kacat, az számomra kincs szokott lenni. A színházban is. De ahhoz sem ragaszkodom igazán. Visszateszem gondolataim padlásába. Majd előveszem, ha kell. És előveszem olykor a bugyuta zenéket.
Zenék
Sokszor leszólnak a zenék miatt. Igaz: gyakran használtam zenéket tavaly. Néhányszor feleslegesen. De sokszor nem. Ezek a zenei anyagok tanítanak. A próbák alatt jövök rá. Pl. hallok egy zenét és megfog benne valami, valami furcsa érzés, de nem pontosan az, amiről a zene szól, hanem valami jelenet, ami a zene ellen-mellett színpadra állítva létrehoz egy filmszerű feszültséget és a mai fiataloknak létrehozok egy darabot, ami esetleg elgondolkodtatja őket. Az érzéseik révén tudom, hogy mi kell nekik: Szerelem. Lehet, hogy tényleg ez mozgatja a világot vagy ennek az érzésnek a hiánya. Pár napja még a szexet említettem volna. Most valamiért nem. A szex tényleg befolyásolja az embereket. De akárhogyis vesszük a szex is csak érzelemmel szeretkezés. Tehát egy ösztönszerű (mondhatni állati) cselekedetet befolyásol egy érzés, ami az állatok rendszerében nem működik. Ez az érzés kémiailag leírható, megmagyarázható, de minek?! Attól szép, ha nem magyarázzuk meg a szerelmet. Az csak úgy van. Ahogy a darabban is sor kerül a szerelemre vagy valami hasonlóra és Nárcisz (Hajagos Mihály) elveszti a fejét. Ezeknél a jeleneteknél nem használok zenét. Remélem itt a szerelem fog zenélni... Fúj, de nyálas voltam. Sebaj. Majd lesz jobb is. Leszokóban vagyok. És persze leszokom a zenékről is egyszer, de még függő vagyok és élvezem...
Terápiások szövegelnek
Megint csoportokra osztottam a "Majdnem" Társulatot. Eleinte Misit Emesével osztottam párba. Pétert és Rékát egy másikba. A terápiásokkal és Verával pedig a próbateremben maradtam a kopott parkettán. Vera segített és beolvasta a hiányzó szereplőket: Dennist és a már nem szereplő Andrist, aki még mindig nem kért bocsánatot. A szöveget egész jól darálták a színészek a gyakorlat alatt, miközben összemondták lazán és egyszerűen és persze koncentráltan. Kálmi a végét nem tudta megtanulni. Megérkezett egy idő után Eszter és Fru a Nemzeti Színház Oresztész Főpróbájáról egy órás késéssel, aminek nem örültem. Ezért megszakítottam a szövegmondást és behívtam Verát és Fru-t a képzelt színpadra. A tegnapi jelenetet próbálták újra. Most Verát instruáltam (n)agyon. Jól vette. Vera remek színésznő lehet. Ezt az eltúlzott anyát képes próbáról próbára visszaidézni. Ráadásul anya még alkoholista is a darab szerint. Fru pedig EMO-s. Fru az életben is nagyon érzékeny, emocionális lény. Szerintem egy színész érzékeny kell, hogy legyen (ez kicsit sablonos szöveg, de folytatom). Bezerédi Zoltán azt mondta az egyik órán, hogy az jó, hogy érzékenyen veszi az instrukciókat. Szeretem az érzékeny embereket. Őket szeretném megerősíteni, mint színészeket a társulatban. Ezért fontos az, hogy a színész nyitott legyen felém és bízzon bennem, mert a munka, amit végzünk: ezt kívánja. Ha valaki nyílegyenesen makacs és ragaszkodik folyton valamihez, amit nem lát kívülről, akkor nem tudok vele együtt dolgozni. A lehetőséget egy ideig megadom a színésznek, de a türelmem elfogy egyszer és búcsú veszek tőle. Fru visszaidézte a tegnapi próbát és továbblépett. Fru nyitott színésznővé kezd válni. Kezd keményedni. Eddig sokszor úgy láttam, mintha puha lenne. Nem volt plasztikus. Tehetséges volt, csak nem plasztikus. Most már új fázisba lépett. Pillanatok alatt kihozza az érzelmeit a gondolatai révén. Állapotba kerül. A próba végén kiderült, hogy az Oresztész c. előadást új szemmel nézte, ahogy egyszer említettem neki és a társulatnak, hogy miként nézten a színműn egy előadást. Lazán és koncentráltan és egy-két érdekességet megfigyelve. Ezzel nagyot lépett a próbán. Ennek nagyon örülök, mert megtanul tanulni. Verával és Fruva továbbléptünk a következő jelenetre. Azt is összeraktuk alapjaiban. A ritmusa jó. A tempója remek. A színészek a maguk rendszerében hitelesek voltak. A flaskás részt még kikell gyakorolnia az anyának. Az érzelmeket tagadó részt is próbálni kell, de ez jó irány lesz. Úgy érzem, hogy kifutunk az időből. Most már igykezni kell. Még kb. 10 próba. Ezért kénytelen vagyok a próbák egy részét hajnalig tartani. Ez most kegyetlen időszak lesz mindnyájunk számára. A zenéket még nem próbáltuk el az egészben. De tudom, hogy bemutatjuk jelentősebb hibák nélkül a darabot és lesz, ami lesz...
Kosárlabda
A próba végére megérkezett Benyovszky Máté, Fűrész úr szakmai rokona az én értékrendemben, tehát jelmezes-díszletes és hozott kínai pálcikát Vikinek és kosárlabdát Dennisnek, aki kezd hiányozni...
Vicc
Annyira nem is vicc. Szomorú tény. Andris nincs. Sajnos Lovas Dániel se tudja vállalni, mert előadása van a Stúdió K-ban a Premier napján. Pedig ő megbízható. A bábpróbákra rendesen jár, melyről szintén naplót vezetek: http://www.blogger.com/home?pli=1 . Érdekes. Legalábbis számunkra a próbafolyamat izgalmas. Piroska és a Farkas jól ismert történetét állítjuk színpadra. Abban a történetben sokkal több van, mint hinnénk. És itt a "baj": nem hinnénk, nem hisszük. Csak abban hiszünk, amit látunk (a két szemünkkel). Nem nézünk a dolgok mögé rendesen. Olyan ez, mint a nagyi háza. Ahol nem ismerjük a padlást vagy a pincét. Pedig ott sok érdekes "kacat" hever. Mindegyiknek múltja van. Mindegyik valamiért odakerült. De mindegyiknek lehet jövője. Csak tőlünk függ. Ami másnak kacat, az számomra kincs szokott lenni. A színházban is. De ahhoz sem ragaszkodom igazán. Visszateszem gondolataim padlásába. Majd előveszem, ha kell. És előveszem olykor a bugyuta zenéket.
Zenék
Sokszor leszólnak a zenék miatt. Igaz: gyakran használtam zenéket tavaly. Néhányszor feleslegesen. De sokszor nem. Ezek a zenei anyagok tanítanak. A próbák alatt jövök rá. Pl. hallok egy zenét és megfog benne valami, valami furcsa érzés, de nem pontosan az, amiről a zene szól, hanem valami jelenet, ami a zene ellen-mellett színpadra állítva létrehoz egy filmszerű feszültséget és a mai fiataloknak létrehozok egy darabot, ami esetleg elgondolkodtatja őket. Az érzéseik révén tudom, hogy mi kell nekik: Szerelem. Lehet, hogy tényleg ez mozgatja a világot vagy ennek az érzésnek a hiánya. Pár napja még a szexet említettem volna. Most valamiért nem. A szex tényleg befolyásolja az embereket. De akárhogyis vesszük a szex is csak érzelemmel szeretkezés. Tehát egy ösztönszerű (mondhatni állati) cselekedetet befolyásol egy érzés, ami az állatok rendszerében nem működik. Ez az érzés kémiailag leírható, megmagyarázható, de minek?! Attól szép, ha nem magyarázzuk meg a szerelmet. Az csak úgy van. Ahogy a darabban is sor kerül a szerelemre vagy valami hasonlóra és Nárcisz (Hajagos Mihály) elveszti a fejét. Ezeknél a jeleneteknél nem használok zenét. Remélem itt a szerelem fog zenélni... Fúj, de nyálas voltam. Sebaj. Majd lesz jobb is. Leszokóban vagyok. És persze leszokom a zenékről is egyszer, de még függő vagyok és élvezem...
Terápiások szövegelnek
Megint csoportokra osztottam a "Majdnem" Társulatot. Eleinte Misit Emesével osztottam párba. Pétert és Rékát egy másikba. A terápiásokkal és Verával pedig a próbateremben maradtam a kopott parkettán. Vera segített és beolvasta a hiányzó szereplőket: Dennist és a már nem szereplő Andrist, aki még mindig nem kért bocsánatot. A szöveget egész jól darálták a színészek a gyakorlat alatt, miközben összemondták lazán és egyszerűen és persze koncentráltan. Kálmi a végét nem tudta megtanulni. Megérkezett egy idő után Eszter és Fru a Nemzeti Színház Oresztész Főpróbájáról egy órás késéssel, aminek nem örültem. Ezért megszakítottam a szövegmondást és behívtam Verát és Fru-t a képzelt színpadra. A tegnapi jelenetet próbálták újra. Most Verát instruáltam (n)agyon. Jól vette. Vera remek színésznő lehet. Ezt az eltúlzott anyát képes próbáról próbára visszaidézni. Ráadásul anya még alkoholista is a darab szerint. Fru pedig EMO-s. Fru az életben is nagyon érzékeny, emocionális lény. Szerintem egy színész érzékeny kell, hogy legyen (ez kicsit sablonos szöveg, de folytatom). Bezerédi Zoltán azt mondta az egyik órán, hogy az jó, hogy érzékenyen veszi az instrukciókat. Szeretem az érzékeny embereket. Őket szeretném megerősíteni, mint színészeket a társulatban. Ezért fontos az, hogy a színész nyitott legyen felém és bízzon bennem, mert a munka, amit végzünk: ezt kívánja. Ha valaki nyílegyenesen makacs és ragaszkodik folyton valamihez, amit nem lát kívülről, akkor nem tudok vele együtt dolgozni. A lehetőséget egy ideig megadom a színésznek, de a türelmem elfogy egyszer és búcsú veszek tőle. Fru visszaidézte a tegnapi próbát és továbblépett. Fru nyitott színésznővé kezd válni. Kezd keményedni. Eddig sokszor úgy láttam, mintha puha lenne. Nem volt plasztikus. Tehetséges volt, csak nem plasztikus. Most már új fázisba lépett. Pillanatok alatt kihozza az érzelmeit a gondolatai révén. Állapotba kerül. A próba végén kiderült, hogy az Oresztész c. előadást új szemmel nézte, ahogy egyszer említettem neki és a társulatnak, hogy miként nézten a színműn egy előadást. Lazán és koncentráltan és egy-két érdekességet megfigyelve. Ezzel nagyot lépett a próbán. Ennek nagyon örülök, mert megtanul tanulni. Verával és Fruva továbbléptünk a következő jelenetre. Azt is összeraktuk alapjaiban. A ritmusa jó. A tempója remek. A színészek a maguk rendszerében hitelesek voltak. A flaskás részt még kikell gyakorolnia az anyának. Az érzelmeket tagadó részt is próbálni kell, de ez jó irány lesz. Úgy érzem, hogy kifutunk az időből. Most már igykezni kell. Még kb. 10 próba. Ezért kénytelen vagyok a próbák egy részét hajnalig tartani. Ez most kegyetlen időszak lesz mindnyájunk számára. A zenéket még nem próbáltuk el az egészben. De tudom, hogy bemutatjuk jelentősebb hibák nélkül a darabot és lesz, ami lesz...
Kosárlabda
A próba végére megérkezett Benyovszky Máté, Fűrész úr szakmai rokona az én értékrendemben, tehát jelmezes-díszletes és hozott kínai pálcikát Vikinek és kosárlabdát Dennisnek, aki kezd hiányozni...
2008. november 20., csütörtök
Búcsú Andristól
Történt: 2008. november 19. szerda éjszaka
Meglepetés
A próbára késtem tíz percet. Megérte. Mert belépésem pillanatában rengeteg összefüggéstelen hangot észleltem. Ezek a hangok próbálkozások voltak a magyar nyelv helyes kiejtésére. Misi vezényelt és a csapat bebeszélt. Zene füleimnek. Remélem sláger lesz belőle.
Főztem egy zöld teát és élveztem a hangok tengerében úszkáló színésznek készülő emberek rezgéseit, akik fizetnek azért, hogy hetente legalább ötször pofázzak és a befizetett pénzből reklámozzuk a világ egyik legbetegebb darabját (ami soha nincs kész teljesen, mert most már a színészek írják), amelynek megvan a lehetősége, hogy még a premier előtt bukni fog, mert nem lesz a ház tele...
Felébredek. Hiszem azt, hogy ez egy rémálom lenne... A valóság legyen szebb! Kedves Olvasó! Ha szeretnéd szebbé tenni a valóságot, akkor kérlek told be azt az intelligens... fejecskédet a kibérelt színház falai közé és adj egy esélyt... Na jó! Ez csak vicc. Vagy nem? Majd kiderítheted az előadás szünetében a premieren.
Meglepetés az, amikor a színészek felkészülve várnak a próbára. Még lenyomnak pár fekvőtámaszt és kezdődik...
A próba
Fru és Vera (Rózsa és Anya) jelenete volt az első. A hét elején még azt kértem Fru-tól, hogy pakolja a könyveket és a mappákat két oszlopba. Akkor egészen jól szólalt meg. Utána elengedte az oszlopokat és csak magába kapaszkodott. Eleinte még hamis volt, de utána megtalálta magában az állapothoz vezető gondolatokat. Ezek a gondolatok elvezetik oda, ahol bárki lehet. Ezek a gondolatok megadják a lehetőséget a lazasághoz (nem olyan régen még nagyon görcsös voltam én is) és a koncentrációhoz. Régebben Fru nem jött a egy-két próbára, mert a lelke sírt. Most megtanulta átváltoztatni magát. Fru átél. Ismeri a receptet hozzá és én is könnyen tudom kezelni. De nem az a fontos, hogy átéljen csak, hanem sokkal fontosabb (szerintem) a színész nyújthatósága. A színész nemcsak a testét, de a lelkét is tudja nyújtani mindenfelé. Ezért hiszem azt, hogy több megoldás létezik. Ezért nem kínzom a színészeimet az elején az átélés gyötrő folyamatával. Először fontos, hogy a színész elkezdje kiismerni önmagát: pl. hogy mire kíváncsi: hogy a teste és a lelke miként reagál erre vagy arra a tettére az életben (mert honnan máshonnan), a színésznek tudnia kell, hogy mi okoz számára örömöt vagy fájdalmat, a színésznek tudnia kell, hogy az életben nevezett öröm valóban olyan szintű-e, mint amiből ténylegesen meríthet néhanapján. Színészeimmel az elején sokat beszélgetek. Pofázok és magyarázom nekik, hogy mennyi megoldás lehet erre vagy arra a helyzetre. A megoldások száma szinte végtelen. Lehet ilyen stílusban játszani, lehet olyan stílusban létezni. Lehet ripacskodni és persze lehet tragédiázni önsajnálatban fürödve. Mindegy, hogy melyik. A lényeg, hogy legyen jó. A Hitler Komplexust nagy részben a színészekre írtam. A szereposztás ebből kifolyólag működni fog. És a későbbiekben is használható darab lehet a színházak és a társulatok számára, mert a színészek a próbák alatt bátran javítottak és én rábólintottam, hogy akkor mostantól ez a szövegkönyv. A szövegkönyv sokszor változott eddig. A próbák istenei írják, bár nem hiszek bennük, én a kemény próbákban hiszek. És a nyitott színésszel tudok igazán dolgozni, aki nem akar teljesíteni, csak próbálni akar és élvezi a hibákat is, mert kutathat valami új megoldás után... Ez így jó. De még így sem kényelmes. Szerencsére. Ott, ahol kényelmessé válik a világ, ott gyakran pusztul az alkotás vágya, az ötletek palotája. Jelenleg örülök a Duna Palotának is. Remélem tudok több próbát nyerni a helyszínen, mint amennyit kapunk eredetileg. Megpróbálom megszerezni.
Vera is próbált a szereppel kibékülni. Sikeresen. Jobb szinten tart, mint amit elképzeltem eddig. És az már jó. Mert eredetileg 50 éves anyára írtam a szerepet. Így pedig egy friss huszonéves lány merül el a szerepben: kiválóan. Az ízlés és a ripacséria határán mozog. Bátran. Sokat megfejtett a szerep fájdalmából eddig, a szerep sérelmeiből indul ki és alkot. A különböző tényezők hatására őt rajzfilmes dimenzióba rendezem, amelyet éppenhogy ellehet hinni és élvezni. Nehéz munka, de bízom benne. Fru pedig ellenpontozza a szituációt, mert igazi megszólalásai feszültséget teremtenek anya és lánya között.
Búcsú Andristól
Eszterrel tegnap megbeszéltem, hogy felkeresi Andrist újra, hogy jöjjön végre egy próbára. Megadtam a lehetőséget Andrisnak. Andris azt mondta Eszternek, hogy jön, de egész éjszaka nem jött. Megváltam tőle. Írtam egy sms-t, hogy legközelebb bánjon kíméletesen a következő társulattal. Nem írt vissza. Sőt egy hívásunk után kikapcsolva létezett a valóság falai között. Andris remek színész. Hiteles. Ügyes. Átélő. Komikus. De megbízhatatlan. Számomra örökké. Egy színész ne csak a színpadon legyen színész, hanem legyen etikus azokkal szemben, akikkel alkot. Ha ez nincs meg a színészben, akkor csak tehetséges, de nem színész. A szakma ott kezdődik, ahol a sérelmek és csalódások véget érnek. Andrisra nem haragszom. Nem tudom, hogy miért. Pedig jelentősen megnehezítette az egész csapat munkáját. Valamiért mégis bízom, hogy most megtaláljuk a kellő embert a szerepre és kevesebb, mint három hét alatt betudom állítani a darabba. Én betudnék állni a szerepbe, de akkor (úgy érzem) rengeteg energiám menne el a rendezés rovására...
Neonácik sikere
A fasisztákat játszó szereplők szintén hatalmasat ugrottak a próba alatt. Emesének feladtam egy rávezető, izmait korlátozó feladatot jelenete közben. A hamis megszólalások ellen szolgáló gyakorlat rávezeti az ízlés világába. Az ízlés valóban fontos. Emese nem volt sok. Csupán az irányokat szeretném tisztázni vele, és megteremteni a fejében a küzdelmet különböző érvek között. Egy kicsit felpörgetem.
Eszter pl. sokat pörög, nála az irányokat még erősebben kell megjeleníteni. A koncentrációját pedig leszűkíteni bizonyos pontokra (testileg, lelkileg). Ezek a pontok fogják előre vinni. A próba végére teljesen jól működött.
Péter is, vagyis Farkas úr is jól kezdett működni a végére. A miértekkel kínoztam egy kicsit és kezdett megszületni a színház egyik alapja nála is. Egy-két rásegítő szöveget adtam a szájába és egy idő után feloldódni látszott. Neki is nagy görcse van. Segíteni szeretnék neki, csak ahhoz neki is küzdenie kell.
Rékát alig instruáltam, mert nem vettem észre semmiféle nagy bajt, azt hiszem ő kezdi kiismerni a gondolkodásomat, mert már több előadásban együtt dolgoztunk. Ennek örülök, de azért valahogy belefogok kötni én is... (viccből vagy komolyan)
A neonácik tovább fejlődtek. Ez már új állomáshoz vezet.
Terápiások terápiája
A terápia ma is elmaradt, mert Andris nem volt. Dennis se tudott jönni, mert most van fontosabb dolga. Luca, Viki és Misi a próbán voltak. Ezért egy rávezető bulit tartottam nekik Armaganjan Ájk zenei válogatásából. Érdekes volt megfigyelni őket tánc közben, amit csukott szemmekkel követtek el. Fru is beállt. Mert ő is részese a bulinak. A buli gyakorlatát fokoztuk olyan gyakorlattal, ahol a két színész egymás előtt áll és egymás szemébe néznek bizonytalanul. Fru Lucával volt párban. Misi Vikivel. Az utóbbi esetében vicces volt a magasság különbsége. Luca és Fru pedig sokat nevettek, mert egymás tekintetében feloldódtak. Ellazultak testileg és lelkileg. A bulit felpörgetjük vasárnap. Gőzerővel. Remélem lesz új Kohn a darabra. És remélem Dennis is jön végre, mert hiányzik a csapatba.
Ahogy a Fűrész úr is hiányozna. De hogy miért van ez, azt nem tudom. Valószínűleg azért, mert ha kell Fűrész megbízható tud lenni ebben a megbízhatatlan világban.
2008. november 19., szerda
Dávid Zsuzsa véleménye
Történt: 2008. november 18. kedd éjszaka...
Késős-bánatos
Ma megint késtek páran. Ez így nem lesz jó. Andris megint nem jött. Azt írta, hogy színházi előadás-nézés miatt nem tud jönni. Ezért úgy döntöttem: közös utunk véget ér. Vége. Kirúgtam. Megérkezett Páder Petra. Neki ritkábban kell jönnie. Ő az énekesnőnk a darabban. Őt ma akartam beállítani a jelenetbe, de ez a vágyam meghiúsult a hiányzó emberek miatt. Petra ritkán tud próbálni, mert a Nemzeti Színházban és a Budaörsi Játékszínben dolgozik. Ezért haragszom a hiányzó színészekre. Mitre Péter magánéleti okokból kénytelen volt elvállalni Fóton a Robin Hood sorozatban statiszta melót. Szenved miatta és alig fizetik meg. Régebben sokat statisztáltam. Más világ. Nagyon más. Kálmi (Burai Kálmán) rengeteget statisztált és szerepelt ilyen helyeken. Remélem Péter összeszedi magát... Dennis se tudott jönni próbára. A terápiások jelenete meghalt a próbán. Megérkezett a hegedűs lány, ő figyelt. És mellettem ült az az ember, aki rengeteg dologra megtanított három év alatt a fizetős akadémián. Mellettem ült Dávid Zsuzsa, a Hitler Komplexus dramaturgja. Ő jelenleg a színműn tanít. 31 éve van a pályán. Sokat harcolt ő is a szakmában és sokan harcoltak ellene is... nem szeretem ezt a mai színházi társadalmat: kettészakadnak. Politikától függ a színész és a rendező és az író és a portás és a dramaturg és a néző és a jegyszedő néni... stb. Tudom, hogy a színház aktualitásából fakadóan a politikáról kell, hogy szóljon - sokszor. Ez teljesen ok. De az nem ok, hogy két ember nem tud együtt dolgozni emiatt. Én szeretnék a jövőben ilyennel is meg olyannal is dolgozni. Sőt egyszerre a kettővel. Másrészt a színház aktualitása ebben a kérdésben kimerülhetne abban is, hogy a kettészakadást rendbe hozzuk, egyszóval nem szakad ketté a színház, se a világ...
Na jó, ehhez én nem értek. Csupán azt látom, hogy a társadalomban mik a hibák, milyenek a bajok mindkét részről és nagyjából azt is látom, hogy mivel kell foglalkozni a színházban, hogy az elgondolkodtasson és lelki-orgazmust végezzen a nézőben... de ezek még csak szavak. Nemsokára tettel fogjuk bizonyítani a lehetetlent: színpadra lépünk valami új köntösben, valami divatos és hasznos szerelésben, a színház megfoghatatlan jelmezében: a premier fényében. Remélem eléggé világos lesz. Mármint maga a darab is. Olykor vannak félelmeim, de leküzdöm őket és elrontok valamit. Mint ahogy most is: kevésnek bizonyult eddig a majdnem három hónap a próbákra. Ez azért lehet így, mert páran elmenekültek vagy nem tudtak jönni próbára vagy megváltam tőlük... Így sokszor az alapokkal kezdtem. Érdekes. Ez most látszódott a próbán, ahol bent ült Dávid Zsuzsa. Figyelt csendesen és nyugodtan. A próba alatt Misi helyettesített pár szereplőt, így elég vicces volt nézni a szerencsétlen helyzeteket. Misi egész jó volt a szereplők bőrében és a sajátjában is. Látszik, hogy érdekli a szerep, izgatja a figura lelke az agyát. Az első felvonást vettük végig a szereplőkkel. A díszlet csak jövő hétre lesz kész: egy szürke kocka támlával, mint valami szobor-szék. Ez a szék egy bűvös szék, mert a tervek szerint bármivé átvariálható a darabban. Így lesz belőle majd... Na jó, nem adok ötleteket... Majd a premieren kiderül vagy a kritikákból. Remélem. A kellékek: kosárlabda, két tompaélű lapát, kettő legyező, kettő kínai pálcika, egy tompaélű bicska, egy flaska, egy alma, egy szemüveg, négy napszemüveg... hmm nem is olyan kevés, de a legtöbb dolog szükséges. Ez most nem pantomim lesz. Ahhoz nem értek eléggé. Sőt még béna is vagyok sok gyakorlatban a Bábszínházban is.
Fél évtől szeretnék a csapatnak egy pantomim mestert. Megbeszéltem vele. Lesz. És jól jönne egy beszédtanár is. Van ötletem, hogy ki legyen, de megkérdezem, hogy elvállal-e minket. A csapatnak nem ártana, meg nekem se... A legutóbbi próba sokat segített a main. Eszter jobb lett. Emese is gyorsabban dolgozott és erősebben, bár felejtések voltak azért. Kálmi nem felejtette a járást, de a hogyanokon nem dolgozott. Hogy miért? Gondolom a miértek miatt... Viki nagyon bepörgött. Remek volt. Luca is hozta a szerepet, de Dennis nélkül nehézkes... Réka pontos és szép munkát végzett, amikor bent volt. Fru sok mindent kihozott a szerepből, egy kicsit szomorkásnak tűnt Verával együtt, aki az anyját alakítja a darabban, Misi pedig a testvérét. Vera rajzfilmes, különálló figurája remek kontraszt a többi "elemre", színészre a színpadon. Nehéz a dolga, de izgalmas. Misi pedig igazi színész volt az este folyamán és nem nyilvánult meg királylány-énje sem. Szóval jól haladt a reménytelen hajó a remény tengerén... Huhh, de költői, mi? Na mindegy. Szünetet tartottunk és a szünet után Dávid Zsuzsa elmondta a véleményét...
Szünet Dávid Zsuzsa véleménye előtt
Hosszú szünet lett belőle. Sirkó Eszterrel megbeszéltem, hogy hegedűlni fog a darabban. Érkezett még egy lány, aki önszántából segíteni fog a szervezésben. Hálás vagyok az ilyen segítségért. Szerevezés terén egy kicsit elbíztuk magunkat. Nehéz az iskolákkal kapcsolatot teremteni a mai világban. Remélem jelentkeznek. Addig pedig minden lehetőséget megragadok, ami csak létezik... Sikerült beszervezni még egy újságot és még kettő másikat. Most már csak az eredményre várunk.
Dávid Zsuzsa véleménye
Elmondta a pozitív dolgokat. Pl. azt, hogy természetesen játszanak a színészek. A próbák alatt nehezen vehető észre a változás, mert sokat vagyunk együtt. De ha visszagondolok... akkor tényleg az vehető észre, hogy lejött egy-két maszk az emberről. A színészek koncentráltak voltak. Ebben nagy érdeme van Zalánnak. A koncentráció nagyon fontos. Az is pozitív, hogy Dávid Zsuzsa senkiben nem talált nagyon üres formát és áljátékot. Legalább nem volt haszontlan az elmúlt három hónap. Sőt... A negatív is építőjellegű kritika volt. A színész elhelyezkedése és érzékelése a térben nem lehet passzív és akármilyen.
Emese félelmét is sikerült csökkenteni. A végén kérdéseket lehetett feltenni. Emese azt kérdezte, hogy a Duna Palotában történő kevés próba után hogyan fogják hallani a nézőtérről a színészeket. Dávid Zsuzsa elmondta, hogy olyankor mit kell tenni: Az egyik színész a nézőtér legtávolabbi pontjába megy, a másik pedig a színpadról mond egy egyszerű mondatot alaphangon. Ezt az alaphangot figyeli a nézőtéren lévő színész és segít a színpadon levőnek. Gyönyörű. Szeretem az ilyen dolgokat. Egyszerűek és logikusak. Dávid Zsuzsa azt is mondta, hogy a színházterem nem olyan nagy... Számomra hatalmas. Jó, lehet, hogy csak 310 néző fér el, de akkor is... Elvégre a 19. század végén épült. És, és eszméletlen. Kedves Olvasó! Kérem értse meg, de eddig csupa pincében és szobányi méretű szobákban léteztünk... Ez most valami új lesz.
Dávid Zsuzsa mondott nekem is tanácsot, hogy legyek nyugodtabb és ne legyek ideges. Megpróbálom megfogadni, csak hát beleivódott az intenzív lét a rendezésembe. Szerintem a kor majd leszedi rólam ezt is. Ha nem, akkor meneküljön, ki merre lát...!
Andris új reménye
Szinte biztos voltam benne, hogy kirúgom Andrist, de ekkor Eszter megemlítette, hogy megpróbálja megkeresni újra. Majd meglátjuk, hogy mi lesz holnap, hogy jön-e Lukács András, mert semmi kedvem beállni ebbe a darabba. Szeretném végigülni. Kényelmesen. Izgulva. Remélve. Ahogy azt elképzeltem.
De valószínűleg a technikai pultba fogok menekülni/kapaszkodni, ahogy eddig is tettem.
Jóéjt/reggelt!
Abdullin Szárdár Tagirovics, a reménykedő rendező
Késős-bánatos
Ma megint késtek páran. Ez így nem lesz jó. Andris megint nem jött. Azt írta, hogy színházi előadás-nézés miatt nem tud jönni. Ezért úgy döntöttem: közös utunk véget ér. Vége. Kirúgtam. Megérkezett Páder Petra. Neki ritkábban kell jönnie. Ő az énekesnőnk a darabban. Őt ma akartam beállítani a jelenetbe, de ez a vágyam meghiúsult a hiányzó emberek miatt. Petra ritkán tud próbálni, mert a Nemzeti Színházban és a Budaörsi Játékszínben dolgozik. Ezért haragszom a hiányzó színészekre. Mitre Péter magánéleti okokból kénytelen volt elvállalni Fóton a Robin Hood sorozatban statiszta melót. Szenved miatta és alig fizetik meg. Régebben sokat statisztáltam. Más világ. Nagyon más. Kálmi (Burai Kálmán) rengeteget statisztált és szerepelt ilyen helyeken. Remélem Péter összeszedi magát... Dennis se tudott jönni próbára. A terápiások jelenete meghalt a próbán. Megérkezett a hegedűs lány, ő figyelt. És mellettem ült az az ember, aki rengeteg dologra megtanított három év alatt a fizetős akadémián. Mellettem ült Dávid Zsuzsa, a Hitler Komplexus dramaturgja. Ő jelenleg a színműn tanít. 31 éve van a pályán. Sokat harcolt ő is a szakmában és sokan harcoltak ellene is... nem szeretem ezt a mai színházi társadalmat: kettészakadnak. Politikától függ a színész és a rendező és az író és a portás és a dramaturg és a néző és a jegyszedő néni... stb. Tudom, hogy a színház aktualitásából fakadóan a politikáról kell, hogy szóljon - sokszor. Ez teljesen ok. De az nem ok, hogy két ember nem tud együtt dolgozni emiatt. Én szeretnék a jövőben ilyennel is meg olyannal is dolgozni. Sőt egyszerre a kettővel. Másrészt a színház aktualitása ebben a kérdésben kimerülhetne abban is, hogy a kettészakadást rendbe hozzuk, egyszóval nem szakad ketté a színház, se a világ...
Na jó, ehhez én nem értek. Csupán azt látom, hogy a társadalomban mik a hibák, milyenek a bajok mindkét részről és nagyjából azt is látom, hogy mivel kell foglalkozni a színházban, hogy az elgondolkodtasson és lelki-orgazmust végezzen a nézőben... de ezek még csak szavak. Nemsokára tettel fogjuk bizonyítani a lehetetlent: színpadra lépünk valami új köntösben, valami divatos és hasznos szerelésben, a színház megfoghatatlan jelmezében: a premier fényében. Remélem eléggé világos lesz. Mármint maga a darab is. Olykor vannak félelmeim, de leküzdöm őket és elrontok valamit. Mint ahogy most is: kevésnek bizonyult eddig a majdnem három hónap a próbákra. Ez azért lehet így, mert páran elmenekültek vagy nem tudtak jönni próbára vagy megváltam tőlük... Így sokszor az alapokkal kezdtem. Érdekes. Ez most látszódott a próbán, ahol bent ült Dávid Zsuzsa. Figyelt csendesen és nyugodtan. A próba alatt Misi helyettesített pár szereplőt, így elég vicces volt nézni a szerencsétlen helyzeteket. Misi egész jó volt a szereplők bőrében és a sajátjában is. Látszik, hogy érdekli a szerep, izgatja a figura lelke az agyát. Az első felvonást vettük végig a szereplőkkel. A díszlet csak jövő hétre lesz kész: egy szürke kocka támlával, mint valami szobor-szék. Ez a szék egy bűvös szék, mert a tervek szerint bármivé átvariálható a darabban. Így lesz belőle majd... Na jó, nem adok ötleteket... Majd a premieren kiderül vagy a kritikákból. Remélem. A kellékek: kosárlabda, két tompaélű lapát, kettő legyező, kettő kínai pálcika, egy tompaélű bicska, egy flaska, egy alma, egy szemüveg, négy napszemüveg... hmm nem is olyan kevés, de a legtöbb dolog szükséges. Ez most nem pantomim lesz. Ahhoz nem értek eléggé. Sőt még béna is vagyok sok gyakorlatban a Bábszínházban is.
Fél évtől szeretnék a csapatnak egy pantomim mestert. Megbeszéltem vele. Lesz. És jól jönne egy beszédtanár is. Van ötletem, hogy ki legyen, de megkérdezem, hogy elvállal-e minket. A csapatnak nem ártana, meg nekem se... A legutóbbi próba sokat segített a main. Eszter jobb lett. Emese is gyorsabban dolgozott és erősebben, bár felejtések voltak azért. Kálmi nem felejtette a járást, de a hogyanokon nem dolgozott. Hogy miért? Gondolom a miértek miatt... Viki nagyon bepörgött. Remek volt. Luca is hozta a szerepet, de Dennis nélkül nehézkes... Réka pontos és szép munkát végzett, amikor bent volt. Fru sok mindent kihozott a szerepből, egy kicsit szomorkásnak tűnt Verával együtt, aki az anyját alakítja a darabban, Misi pedig a testvérét. Vera rajzfilmes, különálló figurája remek kontraszt a többi "elemre", színészre a színpadon. Nehéz a dolga, de izgalmas. Misi pedig igazi színész volt az este folyamán és nem nyilvánult meg királylány-énje sem. Szóval jól haladt a reménytelen hajó a remény tengerén... Huhh, de költői, mi? Na mindegy. Szünetet tartottunk és a szünet után Dávid Zsuzsa elmondta a véleményét...
Szünet Dávid Zsuzsa véleménye előtt
Hosszú szünet lett belőle. Sirkó Eszterrel megbeszéltem, hogy hegedűlni fog a darabban. Érkezett még egy lány, aki önszántából segíteni fog a szervezésben. Hálás vagyok az ilyen segítségért. Szerevezés terén egy kicsit elbíztuk magunkat. Nehéz az iskolákkal kapcsolatot teremteni a mai világban. Remélem jelentkeznek. Addig pedig minden lehetőséget megragadok, ami csak létezik... Sikerült beszervezni még egy újságot és még kettő másikat. Most már csak az eredményre várunk.
Dávid Zsuzsa véleménye
Elmondta a pozitív dolgokat. Pl. azt, hogy természetesen játszanak a színészek. A próbák alatt nehezen vehető észre a változás, mert sokat vagyunk együtt. De ha visszagondolok... akkor tényleg az vehető észre, hogy lejött egy-két maszk az emberről. A színészek koncentráltak voltak. Ebben nagy érdeme van Zalánnak. A koncentráció nagyon fontos. Az is pozitív, hogy Dávid Zsuzsa senkiben nem talált nagyon üres formát és áljátékot. Legalább nem volt haszontlan az elmúlt három hónap. Sőt... A negatív is építőjellegű kritika volt. A színész elhelyezkedése és érzékelése a térben nem lehet passzív és akármilyen.
Emese félelmét is sikerült csökkenteni. A végén kérdéseket lehetett feltenni. Emese azt kérdezte, hogy a Duna Palotában történő kevés próba után hogyan fogják hallani a nézőtérről a színészeket. Dávid Zsuzsa elmondta, hogy olyankor mit kell tenni: Az egyik színész a nézőtér legtávolabbi pontjába megy, a másik pedig a színpadról mond egy egyszerű mondatot alaphangon. Ezt az alaphangot figyeli a nézőtéren lévő színész és segít a színpadon levőnek. Gyönyörű. Szeretem az ilyen dolgokat. Egyszerűek és logikusak. Dávid Zsuzsa azt is mondta, hogy a színházterem nem olyan nagy... Számomra hatalmas. Jó, lehet, hogy csak 310 néző fér el, de akkor is... Elvégre a 19. század végén épült. És, és eszméletlen. Kedves Olvasó! Kérem értse meg, de eddig csupa pincében és szobányi méretű szobákban léteztünk... Ez most valami új lesz.
Dávid Zsuzsa mondott nekem is tanácsot, hogy legyek nyugodtabb és ne legyek ideges. Megpróbálom megfogadni, csak hát beleivódott az intenzív lét a rendezésembe. Szerintem a kor majd leszedi rólam ezt is. Ha nem, akkor meneküljön, ki merre lát...!
Andris új reménye
Szinte biztos voltam benne, hogy kirúgom Andrist, de ekkor Eszter megemlítette, hogy megpróbálja megkeresni újra. Majd meglátjuk, hogy mi lesz holnap, hogy jön-e Lukács András, mert semmi kedvem beállni ebbe a darabba. Szeretném végigülni. Kényelmesen. Izgulva. Remélve. Ahogy azt elképzeltem.
De valószínűleg a technikai pultba fogok menekülni/kapaszkodni, ahogy eddig is tettem.
Jóéjt/reggelt!
Abdullin Szárdár Tagirovics, a reménykedő rendező
2008. november 17., hétfő
Küzdelem a színésszel a színészért.
Félreértés
8 percnyi késéssel érkeztem és azt láttam, hogy a színésznők a bejáratnál fagyoskodnak szöveggel a kezükben. Szép látvány... de hirtelen felbosszantottam magam, mert pár színészt nem láttam és Misi se volt sehol. Misi nyitja a termet elméletileg, gyakorlatban nem mindig. Mint egy fehér bohóc kezdtem el viselkedni. Eszterre vitatkoztam. A vita alapja az volt, hogy a késésben "szenvedő" színészek végignézik az időben érkezett színészek jogtalan büntetését büntetésként. Eszter azt mondta, hogy a darabbal haladjunk. Én ragasztottam a fél órás "kínzáshoz" egy fordított pszichológia reményében. Magyaráztunk egymásnak ezerrel... és ekkor Fűrész úr érkezett le a földszintre, éppen kikísért valakit a komor lakóházból. Fűrész úr állítása szerint a többiek már rég fent voltak. És ez így volt. A kaputelefonban jött át rosszul az információ. Félreértés történt. 23 perc veszteség. De még ebből is tanultam/tanultunk. Mostantól mindig megbizonyosodom arról, hogy a teremben vannak a színészek... és megpróbálok nyugodtabban viselkedni, az állítólag jobban áll.
21 óra és 5 perc
A próbát megkezdtük. Hiányzott Dennis(magánélet), Andris (magánélet) és Péter(forgatás-statiszta).
A jelenlévő társulatot három felé osztottam:
1. Terápiások (Luca, Viki, Misi, Kálmi)
2. Neonácik (Eszter, Emese, Réka, Fűrész úr pedig segített Péter helyett)
3. Anya és Rózsa (Vera és Fru)
Terápia
A bulival kezdtem a próbát, mármint a terápiásokkal, addig a másik két csapat külön gyakorolt. Az eddig beállított jelenetbe próbáltam beépíteni a zenéket, de a hiányzók miatt nehéznek bizonyult a próba. Azért mégis ragaszkodtam ahhoz, hogy próbáljuk a buli részt. Főleg Kálmi miatt: megpróbáltam rávezetni arra, hogy a saját elképzelésein keresztül szülje meg a gondolatokat egy belső építkezés által és ne külsőleg legyen jelen még a túlzott karakter esetében is. Itt szintén hatalmas ugrást hajtottunk végre. A gondolatok megmozgatták a lelkét. Olyan ez, mint amikor a gondolatok súlya alatt összeroppan a lélek és a mélységekben felfedezi az üdvözítő magasságot... na jó ez egy kicsit sok. De nem bánom. Nagy ugrás volt Viki jelenléte is. Mongol szöveggel együtt létezett és életre kelt. Ez is dobott a próbán. Lucával most nem tudtam annyit foglalkozni, kellett a Dennis, mint a Férfi a Nő mellé. Misi beállt és segített, mint Kohn és mint a Férfi is. Most nem volt vele se baj. Rendesen dolgozott és csak egyszer menekült el szünetelni a szervei által keltett füst büdös birodalmába (cigarettázott). A nagy ugrást jelentette: a jelenetben kevesebb zenét fogok használni, mert a zene megölte a jelenetet. Csak egy későbbi pontnál építem be, indokoltan. A ritmust és a belső intenzitást gyakoroltuk. Kálmira ráférne egy beszédtanár, mert remek jelenség, egyedülálló.
Neonáci csapat
A neonácikat behívtam, a terápiásokat kiküldtem gyakorolni a másik terembe. Emesével és Eszterrel gyakoroltam az első 4-5 megszólalásukat a közös jelenetükben. Rékára nem jutott sor. Fűrész úrra se - hála az égnek. Na jó ez csak vicc. Fűrész úr összeszedte magát, segített. Emese alapállapotát és Eszter irányát próbáltuk megtalálni. Hasznos volt, mert mindkét lány bizonytalan, küsődleges megszólalását gondolatok segítségével egészen hasznos szintre varázsoltunk. Eszter "túlzott" külső aktivitását megpróbáltam belső figyelemmé, koncentrációvá változtatni. A megszólalások csupán már attól élővé váltak, hogy Eszternek nem volt szabad levennie a tekintetét Emeséről. Ez adott egy plusz feszültséget. Emese külső arcjátékait is sikerült egy érdekesebb gondolat felé terelni. Haladtunk. Réka figyelmesen nézte a jelenetet. Fűrész úr pedig segített a zenei anyag hirtelen megírásában és a csapattal való munkában.
Ezt a szintet szeretném továbbra próbálni.
Anya és Rózsa
Vera és Fru. Vera ivott, mármint a szerepben. Mint egy idősebb alkoholista nő. Úgy próbált inni. Nehéz dolga volt/van. A meg nem élt múltat kell részletesen elképzelnie. Jó úton jár, de tudom, hogy kifog hozni magából egy érdekes tragikus szálat a meglévő kötelező komikus, groteszk mellé. Vera a kopott parkettán térdelt és ivott az elképzelt flaskából (alkoholt). Ekkor belépett Rózsa, mármint Fru, avagy Vera elképzelt lánya és nem tudta, hogy hova jött be. Ettől nem hittem el neki. Frunak szerepe szerint egy érdekes emós lányt kell alakítania a "lakatlan" kisvárosban. Izgalmas szerep. Fru hamis volt. Egészen addig, amíg nem kapott egy feladatot, hogy pakoljon mappákat és könyveket, válogassa szét őket két oszlopba. Ez elvonta a figyelmét és megszólalt természetesen. Megint átváltozott és varázsolt. Egyszerűen és finoman. És Vera is jobb lett. A későbbi megszólalások egy része emiatt megoldódott egy időre.
Műtét
Mintha boncolnám a színészek lelkét. Veszélyes játék. Mert helyesen kell őket operálni. Egy műtéti hiba elég ahhoz, hogy meghaljon a színész/színésznő lelke. Erre odafigyelek. Figyelem a színészek jelenlétét próba előtt. Aki egy kicsit vitába száll, vagy beleköt szinte minden gondolatomba, azzal rendszerint nehezebb dolgoznom. Ezt érzik a színészek és én is tudom. Az alázat nem megaláztatást jelent. Ezt sok színész félreérti. Kínossá válik olyankor a színész számára a létezés a színen. Telejesít, de nem jut el a várva várt varászlatokhoz, megoldásokhoz. A (tudatos, nem tudatos) görcsöt kell feloldani egy-két színészből. Ez most fontos lépés lesz a következő próbákon, mert így sokkal nyitottabb lesz a színész. Az a legrosszabb, amikor görcsösen sietünk a darabbal. A színészben megmarad a premieren is a görcs. Elveszti a lába alól a talajt. És ezt most is látom, csak néhány "színész" nem ismerné be... de mostanában már ők is hisznek... és ez tovább erősíti a Társulatot... "Majdnem"
8 percnyi késéssel érkeztem és azt láttam, hogy a színésznők a bejáratnál fagyoskodnak szöveggel a kezükben. Szép látvány... de hirtelen felbosszantottam magam, mert pár színészt nem láttam és Misi se volt sehol. Misi nyitja a termet elméletileg, gyakorlatban nem mindig. Mint egy fehér bohóc kezdtem el viselkedni. Eszterre vitatkoztam. A vita alapja az volt, hogy a késésben "szenvedő" színészek végignézik az időben érkezett színészek jogtalan büntetését büntetésként. Eszter azt mondta, hogy a darabbal haladjunk. Én ragasztottam a fél órás "kínzáshoz" egy fordított pszichológia reményében. Magyaráztunk egymásnak ezerrel... és ekkor Fűrész úr érkezett le a földszintre, éppen kikísért valakit a komor lakóházból. Fűrész úr állítása szerint a többiek már rég fent voltak. És ez így volt. A kaputelefonban jött át rosszul az információ. Félreértés történt. 23 perc veszteség. De még ebből is tanultam/tanultunk. Mostantól mindig megbizonyosodom arról, hogy a teremben vannak a színészek... és megpróbálok nyugodtabban viselkedni, az állítólag jobban áll.
21 óra és 5 perc
A próbát megkezdtük. Hiányzott Dennis(magánélet), Andris (magánélet) és Péter(forgatás-statiszta).
A jelenlévő társulatot három felé osztottam:
1. Terápiások (Luca, Viki, Misi, Kálmi)
2. Neonácik (Eszter, Emese, Réka, Fűrész úr pedig segített Péter helyett)
3. Anya és Rózsa (Vera és Fru)
Terápia
A bulival kezdtem a próbát, mármint a terápiásokkal, addig a másik két csapat külön gyakorolt. Az eddig beállított jelenetbe próbáltam beépíteni a zenéket, de a hiányzók miatt nehéznek bizonyult a próba. Azért mégis ragaszkodtam ahhoz, hogy próbáljuk a buli részt. Főleg Kálmi miatt: megpróbáltam rávezetni arra, hogy a saját elképzelésein keresztül szülje meg a gondolatokat egy belső építkezés által és ne külsőleg legyen jelen még a túlzott karakter esetében is. Itt szintén hatalmas ugrást hajtottunk végre. A gondolatok megmozgatták a lelkét. Olyan ez, mint amikor a gondolatok súlya alatt összeroppan a lélek és a mélységekben felfedezi az üdvözítő magasságot... na jó ez egy kicsit sok. De nem bánom. Nagy ugrás volt Viki jelenléte is. Mongol szöveggel együtt létezett és életre kelt. Ez is dobott a próbán. Lucával most nem tudtam annyit foglalkozni, kellett a Dennis, mint a Férfi a Nő mellé. Misi beállt és segített, mint Kohn és mint a Férfi is. Most nem volt vele se baj. Rendesen dolgozott és csak egyszer menekült el szünetelni a szervei által keltett füst büdös birodalmába (cigarettázott). A nagy ugrást jelentette: a jelenetben kevesebb zenét fogok használni, mert a zene megölte a jelenetet. Csak egy későbbi pontnál építem be, indokoltan. A ritmust és a belső intenzitást gyakoroltuk. Kálmira ráférne egy beszédtanár, mert remek jelenség, egyedülálló.
Neonáci csapat
A neonácikat behívtam, a terápiásokat kiküldtem gyakorolni a másik terembe. Emesével és Eszterrel gyakoroltam az első 4-5 megszólalásukat a közös jelenetükben. Rékára nem jutott sor. Fűrész úrra se - hála az égnek. Na jó ez csak vicc. Fűrész úr összeszedte magát, segített. Emese alapállapotát és Eszter irányát próbáltuk megtalálni. Hasznos volt, mert mindkét lány bizonytalan, küsődleges megszólalását gondolatok segítségével egészen hasznos szintre varázsoltunk. Eszter "túlzott" külső aktivitását megpróbáltam belső figyelemmé, koncentrációvá változtatni. A megszólalások csupán már attól élővé váltak, hogy Eszternek nem volt szabad levennie a tekintetét Emeséről. Ez adott egy plusz feszültséget. Emese külső arcjátékait is sikerült egy érdekesebb gondolat felé terelni. Haladtunk. Réka figyelmesen nézte a jelenetet. Fűrész úr pedig segített a zenei anyag hirtelen megírásában és a csapattal való munkában.
Ezt a szintet szeretném továbbra próbálni.
Anya és Rózsa
Vera és Fru. Vera ivott, mármint a szerepben. Mint egy idősebb alkoholista nő. Úgy próbált inni. Nehéz dolga volt/van. A meg nem élt múltat kell részletesen elképzelnie. Jó úton jár, de tudom, hogy kifog hozni magából egy érdekes tragikus szálat a meglévő kötelező komikus, groteszk mellé. Vera a kopott parkettán térdelt és ivott az elképzelt flaskából (alkoholt). Ekkor belépett Rózsa, mármint Fru, avagy Vera elképzelt lánya és nem tudta, hogy hova jött be. Ettől nem hittem el neki. Frunak szerepe szerint egy érdekes emós lányt kell alakítania a "lakatlan" kisvárosban. Izgalmas szerep. Fru hamis volt. Egészen addig, amíg nem kapott egy feladatot, hogy pakoljon mappákat és könyveket, válogassa szét őket két oszlopba. Ez elvonta a figyelmét és megszólalt természetesen. Megint átváltozott és varázsolt. Egyszerűen és finoman. És Vera is jobb lett. A későbbi megszólalások egy része emiatt megoldódott egy időre.
Műtét
Mintha boncolnám a színészek lelkét. Veszélyes játék. Mert helyesen kell őket operálni. Egy műtéti hiba elég ahhoz, hogy meghaljon a színész/színésznő lelke. Erre odafigyelek. Figyelem a színészek jelenlétét próba előtt. Aki egy kicsit vitába száll, vagy beleköt szinte minden gondolatomba, azzal rendszerint nehezebb dolgoznom. Ezt érzik a színészek és én is tudom. Az alázat nem megaláztatást jelent. Ezt sok színész félreérti. Kínossá válik olyankor a színész számára a létezés a színen. Telejesít, de nem jut el a várva várt varászlatokhoz, megoldásokhoz. A (tudatos, nem tudatos) görcsöt kell feloldani egy-két színészből. Ez most fontos lépés lesz a következő próbákon, mert így sokkal nyitottabb lesz a színész. Az a legrosszabb, amikor görcsösen sietünk a darabbal. A színészben megmarad a premieren is a görcs. Elveszti a lába alól a talajt. És ezt most is látom, csak néhány "színész" nem ismerné be... de mostanában már ők is hisznek... és ez tovább erősíti a Társulatot... "Majdnem"
2008. november 16., vasárnap
Segítség! Hol a színészem?!
Segítség! Hol a színészem?!
Már négy napja nem próbáltunk. Ez nagy kihagyás volt. A színészek nagy része részt vett a DunaParton, mint önkéntes.
Vasárnapok... hej... imádom őket... nem aludhatok, nem sétálhatok, nem nézhetem a "boldog" arcokat a villamoson, de helyette egy sokkal betegebb dolgot művelek: próbálok. Ez önmagában nem is baj... de azért zavaró, amikor páran aznap mondják le a próbákat vagy rakják későbbre. Ezt nem szeretem. Néhányan pedig abban a hitben élnek, hogy ekkor meg ekkor van próba, mint "általában", és nem kérdezik meg, hogy pontosan mikor is. Ez részben az én hibám is, mert fontos, hogy eljusson az információ a legutolsó színészig. De a színésznek akkor is törekednie kell rá, hogy tudja a próba időpontjait. Ebből azt vontam le, hogy mostantól mindig elküldöm e-mailen a próbák heti időpontjait és olykor-olykor telefonon is elindítok egy riadóláncot és a próbák végén is szétkürtölöm kétszer a koordinátákat... Ma voltak viták a próba tényleges kezdése előtt. Két színész között. Aztán közöttem és két színész között. Nem részletezem. Megpróbálok nem vitázni az apróságokon. Jobban szeretem, ha a darabról folytatunk minőségi beszélgetést, gondolat-ütközést, élvezhető vitákat. Amikor érzem az agyak rezgését, a szenvedések leküzdését, a vitatott tények megértését... Ez feltölt. Nem szeretem, ha idő megy el azzal, ha az egyik színész beszól vagy instruálja a partnert, miközben dolgoznánk és én kénytelen vagyok fehér bohóccá változni és indulatosan krákogni az "igazságról"... Na erről lekéne szoknom. Újévkor megfogadom...
Zalán délután
Zalán rendesen tart nekünk tréninget, pedig valószínűleg ő dolgozik a legtöbbet közülünk. Nem szokott késni. Nem beszél mellé. Felkészül a próbákra. Hoz új feladatokat. És olyan dolgokat is tanít, amit máshol nem, pedig nem ártana. Az első gyakorlat koncentrációt erősített. Számolásokat végeztünk sorban. Mindenki számot mondott. Sorban. De volt olyan szám, amit idegen nyelven kellett mondani. Esetleg más jelrendszert, fizikai cselekvést kellett végezni bizonyos számok helyett. És mindig másra esett ez vagy az a szám. És persze ezt mind ritmusra. Nehéz gyakorlat egy idő után. Amikor sok benne a csavar. Kálmi sokat szokott hibázni itt. de most már jobban koncentrál. Fűrész úr most már jobban odafigyel, de mentségére szolgáljon: nem színész, hanem mindenes. Azért olykor zavaró, ha részt vesz ebben a gyakorlatban. De remélem összeszedi magát. Misi most már jobb lett. A többiekkel sincs gond - azt hiszem. A lányok erősebbek a csapatban. A fiúk szétszórtak koncentráció és fegyelem dolgában. Erről még később írok. Érdekes gyakorlat volt még az, amikor ketten improvizáltak. Az egyik színész bent maradt információkkal, a másik később jött be tudatlanul. A lényege az volt, hogy egymásra figyelve a tudatlan megtudja az információkat úgy, hogy az elejétől benne legyen a "szerepben", a másik fél pedig átadja, rávezesse nem szájbarágósan a szerepre. Kálmi és Péter kezdtek. Kálmi megpróbálta azonnal megfejteni a szerepet. Nem sikerült. Elkerülték az információk. Skizofrént játszott volna. Mondjuk ez azért elég nehéz volt. A második körben Rékára és Lucára került a sor. A feszültség, hogy egymásra figyeljenek sok érdekes pillanatot teremtett mindnyájunk számára. Luca óvatosan, Réka érzelmeit tapogatva próbált a gondolataiba férkőzni. Réka óvatosan, az információkra figyelve, szándékos tudatlansággal viselkedett a kopott parkettán. Réka feladata az amnézia volt, de nem tudott róla. Izgalmas volt. A harmadik részben Misi és én küzdöttünk meg az egónkkal. Misi érzékenyen próbálta közölni az információkat, olykor kitört és zúdított, aztán visszafogta magát. Sok érdekes dolgot fejtettünk meg a színen. Most jó volt Misivel játszani. Úgy érzem lazultunk. Sokat gyakorolunk, tapasztalunk együtt. Tanultunk belőle. Az biztos, hogy nem figyelünk még oda eléggé egymásra. Ezért örülök, hogy Zalán türelmes. Az utolsó gyakorlat közben elmondtam egy Villon verset Hobo zenéje alá, a zene sorai közé kellett belőnöm a vers sorait. Rágörcsöltem, szöveget tévesztettem. Nem voltam elég hangos. Többet kéne gyakorolnom színpadon... Misi is mondott verset. Ő is hibázott. De jobb volt. Lazább. Zalán azt mondta, hogy a két Hobo zenével fogunk foglalkozni következő alkalommal.
Ami még érdekes gyakorlat (ezt is sokan ismerhetik a színen tevékenykedők közül) : Egy körben állunk. Egymás kezét fogjuk. Koncentrálunk arra, hogy a kezünket egy "erő" hatására egyszerre emeljük fel. Az első gyakorlatnál elindult valami, de nem, mert Misi nagy levegőt vett és felránott minket. A másodiknál Kálmi és én lihegtük túl a dolgot, mert mesterkélten próbáltunk megteremteni egy levegő-hullámot és felemeltük a kezünket a "hamis" ég felé. Tehát a gyakorlatnak az a lényege, hogy egy közös energiát vegyünk fel belülről, küső segítség (kacsintás, mosoly, köpés, cuppogás és erőszak...stb) nélkül. Remélem jövő héten sikerülni fog valami. Erre a gyakorlatra elég egy ember, aki nem figyel oda és akkor elvész a varázs. Ahogy a színpadon is. Zalán gyakorlatainál és más színészeknél, rendezőknél is azért fogok részt venni, mint színész, hogy tanuljak. Folyton kell a fejlődés. Mindig valami új dolgot fedezek fel és szerintem még sokan a "Majdnem" Társulatból...
Ahogy a színpadon...
Ha nem figyelünk egymásra, akkor mindennek vége. A színpadon az a halál. A próbákon is. Nem élvezetből tartok három ember számára próbát, miközben a másik tíz néz. Nem. Csupán azért, mert 1. Lehet belőle tanulni (még annak is, aki mindent tud, bár ilyenben nem hiszek, mert egy színésznek "szerintem" a semmi szintjére kell eljutnia minden egyes szereppel, hogy utána lehessen valaki, nyitottnak kell lenni mindenre egy idő után)
2. Társulatot szeretnék. Ahhoz kellenek az emberek. Állítólag. Szeretném, ha nem külön töltenénk minden próbát és klikkek alakuljanak ki. Azok lesznek mindig. Vagy így vagy úgy. Egymást megismerni vágyó emberekről álmodom. Rengeteg titok lakozik a lelkekben. Egyet nem lehet teljesen megfejteni soha. És ez izgalmas.
3. A színésznek (Sztanyiszlavszkij) az egész darabot kell ismernie, hogy tudatosan megkeresse a különböző mankókat és tudja a nem felesleges információk halmazát. (Azt hiszem ott még nem tartunk. Ritka az olyan színész, aki mindent megpróbál megismerni a darabról.)
Ma egész jól haladtunk a Hitler Komplexus próbájával. Érkezett egy lány, aki hetente egyszer meglátogat minket és tanulmányt ír a próbákról. Örülök neki, mert a színészek is összeszedik magukat egy picit. Kell a néző... Remélem lesz elég néző a premieren is. Bízom benne. Hiszek benne. Nem csődölhetünk be. Bár a konkurencia így is leszedi a plakátjainkat és rosszakat mondanak a hátam mögött, de őszintén: ÉLVEZEM! Mert ez is reklám. Az a legrosszabb, amikor nem esik szó a darabról. Itt pedig viták lesznek. Rengeteg tüzes vita. Megint ketté válik a közönség. Az egyik rész gyűlölni fog minket, a másik fele támogatni fogja a társulatot. De mi akkor is a kopott parkettán fogunk tovább izzadni a tél alatt is...
Kopott parkettán
Varázslatok történnek a nyelviskolában. Ez a kis tér leszedi rólunk az álságos játékot és arra készteti a színészeket, hogy ne teljesítsenek, mert a terem, mintha kiabálna... azt kiabálja: Szedd le a görcsöket! Baby! Lazíts!
És akkor valaki lazítani kezd és csodát művel. Számomra ezek a csodák. Ezen a kopott parkettán energiák röpködnek. Utána egy nagyobb térbe kerülünk és ezt a lecsupaszított játékot, letisztult világot visszük a kegyetlen világba...
Anya: A Rózsa szagos, A Nárcisz illatos
Hitler Komplexus még mindig a projekt. A főszereplő Nárcisz és a testvére Rózsa jeleneteket vettük ma át a darab elejéből. Az anyjuk is beleszólt a játékba. Egészen jól. Fazekas Verának nehéz dolga van. Ő az egyetlen nem reális síkon mozgó figura az egész előadás alatt. Filmszerű túlzásai magas szintre juttatják az idős kielégítetlen, alkoholista szerepben is. Jól épít. Remek a gondolkodása. Fru is remekelt. Ő a Rózsát alakító ifjú leány, aki tavaly még nagyon sok volt színpadon. Túlzásokba esett. Most pedig csodálatos lett. Érzelmeit ismerve tudja működtetni önmagát. Bekapcsol. Kikapcsol. Legalábbi színpadon. Az ő szerepe egy világtól kiábrándult lányt mutat be. A próba elején még hamis volt. A mimikáját használta úgy, mintha rosszul érezné magát. Külsőleg építkezett. De a próba folyamán kisimult az arca. És úgy létezett, ahogy egy színésznőnek léteznie kell: okkal. Ez azt jelenti, hogy a különböző fizikai cselekéseket nem értelmetlenül hajtotta végre és a belső intenzitásokat sem szórta szét a semmibe. Figyelni kezdett. Minden porcikáját (testi-lelki) kezelni fogja. A jelenet kb 3 perces volt. Másfél órán keresztül próbáltuk. Működő szintre léptek a színészek. Lett irányuk, céljuk és energiájuk, a miértek pedig kezdenek behatolni szűz elméjükbe. Hajagos Mihály, mint Nárcisz egészen remekül próbált. Előhoz rengeteg színt. Az ő esetében lecsiszolom a felesleges energiákat és hagyom gondolkozni. Szeretném, ha kitalálna magának dolgokat. Képes rá, csak rúgdosnom kell lelkileg. Ügyes és tehetséges. A sértődéseket is leszedem róla, mert megint királylány volt a próba elején, de aztán összeszedte magát. Szép munka volt a részéről. Azt hiszem ma három (Popper Péter) varázsló vett körül egyszerre. Szépen haladunk. Az idő egyre fogy. A hétfői napon szeretném a zenéket beilleszteni az eddigi munkába. Nem fogok sok senét használni. Amit igen: azt okkal. Klippeket szeretnék. Azok hasznosak lehetnek. Főleg azért, mert nem híres slágereket használunk fel most, hanem Armaganjan Ajkkal szerzünk zenét a nyolcvanas évek "érdekes" mintáira. Páder Petra fog énekelni. Bedalolja magát a darabba és a nézők szívébe...
Abdullin Szárdár Tagirovics, az álmodozó marha
Már négy napja nem próbáltunk. Ez nagy kihagyás volt. A színészek nagy része részt vett a DunaParton, mint önkéntes.
Vasárnapok... hej... imádom őket... nem aludhatok, nem sétálhatok, nem nézhetem a "boldog" arcokat a villamoson, de helyette egy sokkal betegebb dolgot művelek: próbálok. Ez önmagában nem is baj... de azért zavaró, amikor páran aznap mondják le a próbákat vagy rakják későbbre. Ezt nem szeretem. Néhányan pedig abban a hitben élnek, hogy ekkor meg ekkor van próba, mint "általában", és nem kérdezik meg, hogy pontosan mikor is. Ez részben az én hibám is, mert fontos, hogy eljusson az információ a legutolsó színészig. De a színésznek akkor is törekednie kell rá, hogy tudja a próba időpontjait. Ebből azt vontam le, hogy mostantól mindig elküldöm e-mailen a próbák heti időpontjait és olykor-olykor telefonon is elindítok egy riadóláncot és a próbák végén is szétkürtölöm kétszer a koordinátákat... Ma voltak viták a próba tényleges kezdése előtt. Két színész között. Aztán közöttem és két színész között. Nem részletezem. Megpróbálok nem vitázni az apróságokon. Jobban szeretem, ha a darabról folytatunk minőségi beszélgetést, gondolat-ütközést, élvezhető vitákat. Amikor érzem az agyak rezgését, a szenvedések leküzdését, a vitatott tények megértését... Ez feltölt. Nem szeretem, ha idő megy el azzal, ha az egyik színész beszól vagy instruálja a partnert, miközben dolgoznánk és én kénytelen vagyok fehér bohóccá változni és indulatosan krákogni az "igazságról"... Na erről lekéne szoknom. Újévkor megfogadom...
Zalán délután
Zalán rendesen tart nekünk tréninget, pedig valószínűleg ő dolgozik a legtöbbet közülünk. Nem szokott késni. Nem beszél mellé. Felkészül a próbákra. Hoz új feladatokat. És olyan dolgokat is tanít, amit máshol nem, pedig nem ártana. Az első gyakorlat koncentrációt erősített. Számolásokat végeztünk sorban. Mindenki számot mondott. Sorban. De volt olyan szám, amit idegen nyelven kellett mondani. Esetleg más jelrendszert, fizikai cselekvést kellett végezni bizonyos számok helyett. És mindig másra esett ez vagy az a szám. És persze ezt mind ritmusra. Nehéz gyakorlat egy idő után. Amikor sok benne a csavar. Kálmi sokat szokott hibázni itt. de most már jobban koncentrál. Fűrész úr most már jobban odafigyel, de mentségére szolgáljon: nem színész, hanem mindenes. Azért olykor zavaró, ha részt vesz ebben a gyakorlatban. De remélem összeszedi magát. Misi most már jobb lett. A többiekkel sincs gond - azt hiszem. A lányok erősebbek a csapatban. A fiúk szétszórtak koncentráció és fegyelem dolgában. Erről még később írok. Érdekes gyakorlat volt még az, amikor ketten improvizáltak. Az egyik színész bent maradt információkkal, a másik később jött be tudatlanul. A lényege az volt, hogy egymásra figyelve a tudatlan megtudja az információkat úgy, hogy az elejétől benne legyen a "szerepben", a másik fél pedig átadja, rávezesse nem szájbarágósan a szerepre. Kálmi és Péter kezdtek. Kálmi megpróbálta azonnal megfejteni a szerepet. Nem sikerült. Elkerülték az információk. Skizofrént játszott volna. Mondjuk ez azért elég nehéz volt. A második körben Rékára és Lucára került a sor. A feszültség, hogy egymásra figyeljenek sok érdekes pillanatot teremtett mindnyájunk számára. Luca óvatosan, Réka érzelmeit tapogatva próbált a gondolataiba férkőzni. Réka óvatosan, az információkra figyelve, szándékos tudatlansággal viselkedett a kopott parkettán. Réka feladata az amnézia volt, de nem tudott róla. Izgalmas volt. A harmadik részben Misi és én küzdöttünk meg az egónkkal. Misi érzékenyen próbálta közölni az információkat, olykor kitört és zúdított, aztán visszafogta magát. Sok érdekes dolgot fejtettünk meg a színen. Most jó volt Misivel játszani. Úgy érzem lazultunk. Sokat gyakorolunk, tapasztalunk együtt. Tanultunk belőle. Az biztos, hogy nem figyelünk még oda eléggé egymásra. Ezért örülök, hogy Zalán türelmes. Az utolsó gyakorlat közben elmondtam egy Villon verset Hobo zenéje alá, a zene sorai közé kellett belőnöm a vers sorait. Rágörcsöltem, szöveget tévesztettem. Nem voltam elég hangos. Többet kéne gyakorolnom színpadon... Misi is mondott verset. Ő is hibázott. De jobb volt. Lazább. Zalán azt mondta, hogy a két Hobo zenével fogunk foglalkozni következő alkalommal.
Ami még érdekes gyakorlat (ezt is sokan ismerhetik a színen tevékenykedők közül) : Egy körben állunk. Egymás kezét fogjuk. Koncentrálunk arra, hogy a kezünket egy "erő" hatására egyszerre emeljük fel. Az első gyakorlatnál elindult valami, de nem, mert Misi nagy levegőt vett és felránott minket. A másodiknál Kálmi és én lihegtük túl a dolgot, mert mesterkélten próbáltunk megteremteni egy levegő-hullámot és felemeltük a kezünket a "hamis" ég felé. Tehát a gyakorlatnak az a lényege, hogy egy közös energiát vegyünk fel belülről, küső segítség (kacsintás, mosoly, köpés, cuppogás és erőszak...stb) nélkül. Remélem jövő héten sikerülni fog valami. Erre a gyakorlatra elég egy ember, aki nem figyel oda és akkor elvész a varázs. Ahogy a színpadon is. Zalán gyakorlatainál és más színészeknél, rendezőknél is azért fogok részt venni, mint színész, hogy tanuljak. Folyton kell a fejlődés. Mindig valami új dolgot fedezek fel és szerintem még sokan a "Majdnem" Társulatból...
Ahogy a színpadon...
Ha nem figyelünk egymásra, akkor mindennek vége. A színpadon az a halál. A próbákon is. Nem élvezetből tartok három ember számára próbát, miközben a másik tíz néz. Nem. Csupán azért, mert 1. Lehet belőle tanulni (még annak is, aki mindent tud, bár ilyenben nem hiszek, mert egy színésznek "szerintem" a semmi szintjére kell eljutnia minden egyes szereppel, hogy utána lehessen valaki, nyitottnak kell lenni mindenre egy idő után)
2. Társulatot szeretnék. Ahhoz kellenek az emberek. Állítólag. Szeretném, ha nem külön töltenénk minden próbát és klikkek alakuljanak ki. Azok lesznek mindig. Vagy így vagy úgy. Egymást megismerni vágyó emberekről álmodom. Rengeteg titok lakozik a lelkekben. Egyet nem lehet teljesen megfejteni soha. És ez izgalmas.
3. A színésznek (Sztanyiszlavszkij) az egész darabot kell ismernie, hogy tudatosan megkeresse a különböző mankókat és tudja a nem felesleges információk halmazát. (Azt hiszem ott még nem tartunk. Ritka az olyan színész, aki mindent megpróbál megismerni a darabról.)
Ma egész jól haladtunk a Hitler Komplexus próbájával. Érkezett egy lány, aki hetente egyszer meglátogat minket és tanulmányt ír a próbákról. Örülök neki, mert a színészek is összeszedik magukat egy picit. Kell a néző... Remélem lesz elég néző a premieren is. Bízom benne. Hiszek benne. Nem csődölhetünk be. Bár a konkurencia így is leszedi a plakátjainkat és rosszakat mondanak a hátam mögött, de őszintén: ÉLVEZEM! Mert ez is reklám. Az a legrosszabb, amikor nem esik szó a darabról. Itt pedig viták lesznek. Rengeteg tüzes vita. Megint ketté válik a közönség. Az egyik rész gyűlölni fog minket, a másik fele támogatni fogja a társulatot. De mi akkor is a kopott parkettán fogunk tovább izzadni a tél alatt is...
Kopott parkettán
Varázslatok történnek a nyelviskolában. Ez a kis tér leszedi rólunk az álságos játékot és arra készteti a színészeket, hogy ne teljesítsenek, mert a terem, mintha kiabálna... azt kiabálja: Szedd le a görcsöket! Baby! Lazíts!
És akkor valaki lazítani kezd és csodát művel. Számomra ezek a csodák. Ezen a kopott parkettán energiák röpködnek. Utána egy nagyobb térbe kerülünk és ezt a lecsupaszított játékot, letisztult világot visszük a kegyetlen világba...
Anya: A Rózsa szagos, A Nárcisz illatos
Hitler Komplexus még mindig a projekt. A főszereplő Nárcisz és a testvére Rózsa jeleneteket vettük ma át a darab elejéből. Az anyjuk is beleszólt a játékba. Egészen jól. Fazekas Verának nehéz dolga van. Ő az egyetlen nem reális síkon mozgó figura az egész előadás alatt. Filmszerű túlzásai magas szintre juttatják az idős kielégítetlen, alkoholista szerepben is. Jól épít. Remek a gondolkodása. Fru is remekelt. Ő a Rózsát alakító ifjú leány, aki tavaly még nagyon sok volt színpadon. Túlzásokba esett. Most pedig csodálatos lett. Érzelmeit ismerve tudja működtetni önmagát. Bekapcsol. Kikapcsol. Legalábbi színpadon. Az ő szerepe egy világtól kiábrándult lányt mutat be. A próba elején még hamis volt. A mimikáját használta úgy, mintha rosszul érezné magát. Külsőleg építkezett. De a próba folyamán kisimult az arca. És úgy létezett, ahogy egy színésznőnek léteznie kell: okkal. Ez azt jelenti, hogy a különböző fizikai cselekéseket nem értelmetlenül hajtotta végre és a belső intenzitásokat sem szórta szét a semmibe. Figyelni kezdett. Minden porcikáját (testi-lelki) kezelni fogja. A jelenet kb 3 perces volt. Másfél órán keresztül próbáltuk. Működő szintre léptek a színészek. Lett irányuk, céljuk és energiájuk, a miértek pedig kezdenek behatolni szűz elméjükbe. Hajagos Mihály, mint Nárcisz egészen remekül próbált. Előhoz rengeteg színt. Az ő esetében lecsiszolom a felesleges energiákat és hagyom gondolkozni. Szeretném, ha kitalálna magának dolgokat. Képes rá, csak rúgdosnom kell lelkileg. Ügyes és tehetséges. A sértődéseket is leszedem róla, mert megint királylány volt a próba elején, de aztán összeszedte magát. Szép munka volt a részéről. Azt hiszem ma három (Popper Péter) varázsló vett körül egyszerre. Szépen haladunk. Az idő egyre fogy. A hétfői napon szeretném a zenéket beilleszteni az eddigi munkába. Nem fogok sok senét használni. Amit igen: azt okkal. Klippeket szeretnék. Azok hasznosak lehetnek. Főleg azért, mert nem híres slágereket használunk fel most, hanem Armaganjan Ajkkal szerzünk zenét a nyolcvanas évek "érdekes" mintáira. Páder Petra fog énekelni. Bedalolja magát a darabba és a nézők szívébe...
Abdullin Szárdár Tagirovics, az álmodozó marha
2008. november 13., csütörtök
A vég végtelen vége
Történt: 2008.11.12. éjszaka
Zöld Macskában jártam...
A helyszín: Zöld Macska diákpince. Egy "lesújtott" pince, ahol sokszor szeretek próbálni, mert mindig eszembe jut, hogy nehéz az út a Palotába vagy más mesékbe. Tavaly kezdtem a Macskában rendezési kísérleteimet. Szenvedtem. Hajtottam. Tanultam belőle. Tanultak belőle a színészek is. Tanultunk egymástól. Rengeteget hibáztam, hibáztunk. Ezt az évet így neveztem el: Egy évad a Zöld Macskában...
Egy évad a Zöld Macskában
A Zöld Macska két fő részből áll: egy kocsmából, ami nem is annyira kocsma és egy fekete teremből. Mi az utóbbit vettük igénybe. Megjegyzem, hogy sok társulat az előbbit. Nem szeretem, ha a színházi munkát bármilyen külső, tudatmódosító szer uralja. Abban hiszek, hogy a színész képes a fantázia segítségével alkotni. Ha valaki tiszta, az szép is. A szépségért pedig szenvedni kell. Sokat. A színész nem hazudhat magának, mert akkor hazudni fog a nézőnek is. Ma Magyarországon rengeteg színész iszik. Előfordul. Az én színházamban nem fordulhat elő... de most mégis elfog egy kis keserűség. Mert azt tapasztalom egy-két színésznél, hogy az esti folytonos iszogatások hátrányára válnak a nappali létnek, olykor koncentráció, olykor lazaság terén. A színész nem tud koncentrálni rendesen. Mások jelenetét nem figyeli, a ceruzával játszik, esetleg mocorog percenként harmincszor. Zavar. Sok színészt is zavar, akik külön panaszkodnak, mert nem tudnak "rendesen" nézni vagy játszani. Ha máshol figyelném meg az adott színészt, pl. öregebb tanárnál, akkor alig moccanna, mert tartana attól, hogy kirúgják. Ebből arra következtetek, hogy valamit nem csinálok jól. Az egyik megoldás az, hogy figyelmeztetem és utána megint nem figyel. A másik az, hogy kirúgom, de akkor nem küzdök meg a problémával. A probléma ebben az esetben az alkohol. Ha mélyebbre ásunk, akkor feltehetjük a kérdést, hogy miért iszik. Valószínűleg abból fakad, hogy sok problémája van, amit nem tud megoldani, de abból is fakadhat, hogy nem törődik magával és a környezetével... Pótcselekszik. Ha energiáim nagy része a problémás színész felé öszpontosul, akkor nem tudok a társulattal, a darabbal, egyszóval egy más minőségű problémákkal foglalkozni (Pl. rendezés, színészvezetés). Ez azt jelenti, hogy a társulat érdekében kell cselekednem a jövőben...
Elég egy...
Elég egy ember, hogy tönkretegyen egy művet. Főleg nálunk. Ha van egy, akkor lehet még egy és még egy és... azt nem szeretném. A színész feladata a színpadon van, a rendezőé a nézőtéren. A rendező nézővé válik és néz és néz és néz, amíg meg nem látja a színészt, a díszletet, a játékot. A színész élvezi, hogy ott van az az egy néző: a rendező. A színész a premierig neki játszik és magának. Utána mindenkinek. Elég egy színész, aki nem tartja be a dolgokat. Nem hiszek az olyan színészben, aki nem gyakorolt színpadon. Lehet, hogy tehetséges, de nem tanult semmit, vagy nagyon keveset. Erre nem lehet alapozni. Erre nem lehet építeni. Sok kollégám alig tanult valamit és már tanítani akar. Bár a mai színészgyártásban szalagokon jönnek az új "színészek". Az iskolák nagyon drágák. Fizetős iskoláknak hívják őket. A régiek mellé folyamatosan csatlakoznak új iskolák. Bizonyos pénzkereső szervek ellepik a fővárost és a vidéki színházakat és szinte mindenkit felvesznek. Aztán eltelik három év és a diákok 80 %-ának nem lesz munkája, mert már most sincs. Eltelik három év és az eredeti osztályokból páran bekerülnek a felsőoktatásba, a többiek statisztálnak és próbálkoznak fél évtizeden keresztül vagy még tovább... Ezt azért írom le, mert zömével vannak olyanok, akik nem tudják, hogy mit csináljanak három évnyi színészkedés után. Ezek az emberek keserűek lesznek. Becsapják őket és ők is becsapják saját magukat. A szakma statisztasorba állítja, azokat, akik kb. 120 alkalommal gyakoroltak színpadon három év alatt. Ebben a rendszerben szerencse kell és szorgalom és önismeret. Ezekkel a feltételekkel küzdeni lehet és a végén megérdemelni a jutalmat: önfeledten játszani. Embereken múlik a döntés. Elég egy ember...
A vég végtelen vége
Fényképeket készítettünk a még nem létező darabról a különböző fórumokba. Ezzel elment sok idő... aztán jött a második felvonás vége. Az anya és a fekete fiú közötti kapcsolatot tökéletesítettük. Lerendelkeztük a darab új végét. Jót tett a darabnak a változás és a vita Misivel. Ráébresztett egy-két ostoba jelenetemre. A darab eredeti vége belekerült a második felvonás harmadik harmadának az elejére és az új rész húzások segítségével-úgy tűnik- életre kelt. Dennis remek játékos és él a színpadon. Ez abból fakad nála, hogy csapatjátékos. Kálmi koncentráltabb lett az utóbbi időben. Fruzsi gombnyomásra válik varázslóvá. Réka ízléssel és remek érzékkel oldja meg a helyzeteket. András hiányzott, mert vendégművész és forgatott. Viki egyre jobban belemerül a szerepbe, a szerep igazságába. Luca ösztönszerűen átengedi magát a beleélés technikájának. Verán érződik, hogy színházzal van tele. Eszter a benne lakó erőket egyre jobban tudja kezelni. Emese pedig alkot és játszik és gondolkodik, mint egy színész. Misi élni kezdett, mint Nárcisz. Jó úton lehet. És mostantól jön az elemző rész... Mert, hogy ez a vég jó-e végleges végnek, az kiderül. Végtelen számú megoldás lehetséges, de csak egyet tarthatok meg. Az izgalmas puzzle most kezdődik. Az idő rohamosan fogy. Remélem nem fogy el az erőnk... na jó: nem fog.
jó reggelt
Abdullin Szárdár Tagirovics
Zöld Macskában jártam...
A helyszín: Zöld Macska diákpince. Egy "lesújtott" pince, ahol sokszor szeretek próbálni, mert mindig eszembe jut, hogy nehéz az út a Palotába vagy más mesékbe. Tavaly kezdtem a Macskában rendezési kísérleteimet. Szenvedtem. Hajtottam. Tanultam belőle. Tanultak belőle a színészek is. Tanultunk egymástól. Rengeteget hibáztam, hibáztunk. Ezt az évet így neveztem el: Egy évad a Zöld Macskában...
Egy évad a Zöld Macskában
A Zöld Macska két fő részből áll: egy kocsmából, ami nem is annyira kocsma és egy fekete teremből. Mi az utóbbit vettük igénybe. Megjegyzem, hogy sok társulat az előbbit. Nem szeretem, ha a színházi munkát bármilyen külső, tudatmódosító szer uralja. Abban hiszek, hogy a színész képes a fantázia segítségével alkotni. Ha valaki tiszta, az szép is. A szépségért pedig szenvedni kell. Sokat. A színész nem hazudhat magának, mert akkor hazudni fog a nézőnek is. Ma Magyarországon rengeteg színész iszik. Előfordul. Az én színházamban nem fordulhat elő... de most mégis elfog egy kis keserűség. Mert azt tapasztalom egy-két színésznél, hogy az esti folytonos iszogatások hátrányára válnak a nappali létnek, olykor koncentráció, olykor lazaság terén. A színész nem tud koncentrálni rendesen. Mások jelenetét nem figyeli, a ceruzával játszik, esetleg mocorog percenként harmincszor. Zavar. Sok színészt is zavar, akik külön panaszkodnak, mert nem tudnak "rendesen" nézni vagy játszani. Ha máshol figyelném meg az adott színészt, pl. öregebb tanárnál, akkor alig moccanna, mert tartana attól, hogy kirúgják. Ebből arra következtetek, hogy valamit nem csinálok jól. Az egyik megoldás az, hogy figyelmeztetem és utána megint nem figyel. A másik az, hogy kirúgom, de akkor nem küzdök meg a problémával. A probléma ebben az esetben az alkohol. Ha mélyebbre ásunk, akkor feltehetjük a kérdést, hogy miért iszik. Valószínűleg abból fakad, hogy sok problémája van, amit nem tud megoldani, de abból is fakadhat, hogy nem törődik magával és a környezetével... Pótcselekszik. Ha energiáim nagy része a problémás színész felé öszpontosul, akkor nem tudok a társulattal, a darabbal, egyszóval egy más minőségű problémákkal foglalkozni (Pl. rendezés, színészvezetés). Ez azt jelenti, hogy a társulat érdekében kell cselekednem a jövőben...
Elég egy...
Elég egy ember, hogy tönkretegyen egy művet. Főleg nálunk. Ha van egy, akkor lehet még egy és még egy és... azt nem szeretném. A színész feladata a színpadon van, a rendezőé a nézőtéren. A rendező nézővé válik és néz és néz és néz, amíg meg nem látja a színészt, a díszletet, a játékot. A színész élvezi, hogy ott van az az egy néző: a rendező. A színész a premierig neki játszik és magának. Utána mindenkinek. Elég egy színész, aki nem tartja be a dolgokat. Nem hiszek az olyan színészben, aki nem gyakorolt színpadon. Lehet, hogy tehetséges, de nem tanult semmit, vagy nagyon keveset. Erre nem lehet alapozni. Erre nem lehet építeni. Sok kollégám alig tanult valamit és már tanítani akar. Bár a mai színészgyártásban szalagokon jönnek az új "színészek". Az iskolák nagyon drágák. Fizetős iskoláknak hívják őket. A régiek mellé folyamatosan csatlakoznak új iskolák. Bizonyos pénzkereső szervek ellepik a fővárost és a vidéki színházakat és szinte mindenkit felvesznek. Aztán eltelik három év és a diákok 80 %-ának nem lesz munkája, mert már most sincs. Eltelik három év és az eredeti osztályokból páran bekerülnek a felsőoktatásba, a többiek statisztálnak és próbálkoznak fél évtizeden keresztül vagy még tovább... Ezt azért írom le, mert zömével vannak olyanok, akik nem tudják, hogy mit csináljanak három évnyi színészkedés után. Ezek az emberek keserűek lesznek. Becsapják őket és ők is becsapják saját magukat. A szakma statisztasorba állítja, azokat, akik kb. 120 alkalommal gyakoroltak színpadon három év alatt. Ebben a rendszerben szerencse kell és szorgalom és önismeret. Ezekkel a feltételekkel küzdeni lehet és a végén megérdemelni a jutalmat: önfeledten játszani. Embereken múlik a döntés. Elég egy ember...
A vég végtelen vége
Fényképeket készítettünk a még nem létező darabról a különböző fórumokba. Ezzel elment sok idő... aztán jött a második felvonás vége. Az anya és a fekete fiú közötti kapcsolatot tökéletesítettük. Lerendelkeztük a darab új végét. Jót tett a darabnak a változás és a vita Misivel. Ráébresztett egy-két ostoba jelenetemre. A darab eredeti vége belekerült a második felvonás harmadik harmadának az elejére és az új rész húzások segítségével-úgy tűnik- életre kelt. Dennis remek játékos és él a színpadon. Ez abból fakad nála, hogy csapatjátékos. Kálmi koncentráltabb lett az utóbbi időben. Fruzsi gombnyomásra válik varázslóvá. Réka ízléssel és remek érzékkel oldja meg a helyzeteket. András hiányzott, mert vendégművész és forgatott. Viki egyre jobban belemerül a szerepbe, a szerep igazságába. Luca ösztönszerűen átengedi magát a beleélés technikájának. Verán érződik, hogy színházzal van tele. Eszter a benne lakó erőket egyre jobban tudja kezelni. Emese pedig alkot és játszik és gondolkodik, mint egy színész. Misi élni kezdett, mint Nárcisz. Jó úton lehet. És mostantól jön az elemző rész... Mert, hogy ez a vég jó-e végleges végnek, az kiderül. Végtelen számú megoldás lehetséges, de csak egyet tarthatok meg. Az izgalmas puzzle most kezdődik. Az idő rohamosan fogy. Remélem nem fogy el az erőnk... na jó: nem fog.
jó reggelt
Abdullin Szárdár Tagirovics
2008. november 12., szerda
A Farkas félelme
2008.11.11. éjszaka
A próbát megkezdtük nagy nehezen. Bár voltak késések, meg zűrzavar az én részemről, mert jött a zeneszerző: Ajk, akivel nem tudtam foglalkozni, ezért raboltam a drága idejét és nem hiszem, hogy valaha is visszaadom... Így történt. Bár nem érezte magát rosszul, mégis kínosak az ilyen ügyetlen pillanatok... Megérkezett Máté, az egyik honlapszerkesztő és tanácsadó, aki számomra újszerű reklámozási módszert készített. Már várom, hogy kipróbálhassam. Mátéval egy rövid ideig beszélgettem: elmagyarázta az alapokat, hogy tudjam használni a jövő egyik árnyalatát... Titokzatos, ugye? Pedig csak technika. Máténak állítólag nem szoktuk/szoktam az idejét rabolni, mert inspirálja a kísérletező színházi háttér hangulat. Ez úgy szokott működni, hogy ő az egyik teremben ül a hordozható gépével, a másikban pedig a színészek szenvednek vagy tőlem vagy pedig az unalomtól. Utóbbit az utóbbi időben egyre kevesebbszer észlelem. Vagy azért, mert kezdünk dolgozni és élvezni a kísérletet, vagy pedig azért, mert unatkoznak a színészek Az unalomban nem hiszek: mert akkor már rég máshol lenne az ingyen dolgozó, színésznek készülő, szerencsétlen áldozat, ártatlan lélek.
A gyermeki lélek kibontakozása
Miután felolvastuk ma az átalakított végét a szövegkönyvnek, nekiláttunk a műhelymunkának. Egy nyelviskola nem használt termeiben próbálunk ilyenkor, ahol van fűtés és kávé és tea. Kell ennél több? Nem. Élvezem ezeket a házias próbákat. Kialakul egy csapat. Abban a pár órában a csapat összeköltözik és hisz valamiben...
A hit elég fontos. Látom és tudom, hogy ki mennyire hiszi el magának a szerepet, vagy ki mennyire hisz a darabban, ki mennyire hisz a kialakítandó-kialakuló társulatban. A hit főleg onnan ered, hogy az ember élvezi-e vagy sem. Pénz és érdek nélkül kiderül, hogy ki lehet igazi színész. Erre mostanában kezdtem rájönni igazán. Fontos, hogy legyen reklám és marketing. Felelőtlennek tartom azt a rendezőt, színészt, színházi lényt, aki nem foglalkozi ezekkel a dolgokkal valamilyen szinten. Több társulati vezető (ismert és ismeretlen) csak a "művészi" résszel foglalkozik és nem tudja, hogy mi van a háttérben. Ha valaki felel egy társulatért, annak kötelessége, hogy megragadja a lehetőségeket. Egy rendező nem lehet bizonytalan. Egy rendező nem lehet felkészületlen a próbákon, mert rabolja a színészek idejét. Egy rendező nem lehet igénytelen a társulattal és önmagával szemben. Egy rendező rendezze el a dolgokat úgy, ahogy azoknak lenniük kellene. Ezt főként az életből merítheti, amikor körbenéz egy parkban vagy egy utcán és látja a lassan haladó nagymama mögött a gyorsan száguldó görkoris lányt, akit egy piros padról számítógépes világukba burkolózott szűz fiúk figyelnek "illedelmesen", és egy idegesítő tacskó ugatja a szerelmes pár férfi tagját a sövény és a szökőkút között. A rendező a parkban tanulhat (szerintem) az egyetlen mestertől: az élettől. Rengeteg más neve van az illetőnek: Isten, Természet, Véletlen, Sors... és még sorolhatnám, hogy hogyan becézik a rövid életet. Rengeteg ötletet ad és sokszor sokkal furcsább dolgokat művel, mint amelyeket eltudnánk képzelni a színpadon... Színészeimmel szeretek dolgokat felfedezni az életben egy bizonyos "egészséges" határon belül. Egyik alkalommal Ősz elején a színészek a teremben járkáltak és elképzelték, hogy a parkban vannak. Ekkor leállítottam a próbát és mondtam, hogy egy szó nélkül öltözzenek át utcai ruhába. Lementünk a közeli Károlyi Kertbe sétálni. Összehasonlították a kétféle parkos jelenetet. A teremben történt gyakorlatot nyugodtabbnak tartották, mint az élet művét. Ez sok mindent megmagyarázott. A belső feszültséget mindig meg kell vizsgálnunk magunkban, a belső nyugtalanságot mindig meg kell teremtenünk érzetünkben, nem elégedhet meg a színész önmagával soha...
Visszatérve az eredeti szálra: Lucának elhiszem, hogy ő elhiszi saját magát és a szerepét és hisz nekem is. A gyakorlatot Vikivel végezte, csupán mesélt magáról a kopott parkettán ülve. Viki remek partner. Luca megteremtette önmagában a kellő koncentrációt, lazaságot és érzelmileg és gondolatilag átadta magát egy rejtelmes világnak: a gyermeki léleknek. A próbák folyamán számomra kiderült, hogy Lucában ott van az örök gyermek és az örök megfigyelő felnőtt. Ez az érdekes ütközés izgalmas lélektani megoldásokat rejt a színházban és a filmben. Luca tud sírni, nevetni és létezni bármilyen térben. Gyorsan kapcsol és nem görcsöl. Alkot. Szabad. Az egyik résznél egy fájdalmas pontot akartam elérni azzal, hogy nevetésre "kényszerítem". Ez sikerült. Meglepően jól. Hasonló gondolkodási párhuzamokat fedeztem fel Luca és Fruzsi között, bár teljesen más emberek. És ez izgalmas! Mennyire másképpen működik ember és ember. Ha egyszer megállíthatnám az időt... akkor megismernék mindenféle embert, talán mindenkit a világon. De szerencsére nem vagyok képes ilyesmire. Mérhetetlenül unatkoznék és várnám a születő lelkeket szüntelenül. Na elég az elmélkedésből és az okoskodásból.
A Farkas félelme
Ezelőtt lévő nap Fruzsi remekelt a kopott parkettán. Most újra. Szerelmet vallott Péternek a színen, szerintem hitelesen. Először a zavarás miatt obszcén szavakkal kellett egymásnak szerelmet vallani, aztán egyszerűen. Fruzsi remek gondolati ívek alapján haladt a naív ember felé. Péterben görcs uralkodott. Péter (Farkas) nyáron jelentkezett a társulatba. Görcsösnek tűnt és tétovának, de valamiért fontos volt, hogy megnézzem mit tud... Péter érdekes ember, mint mindenki. A Miskolci Nemzeti Színház Stúdiójából jött. A játéka nem tetszett. Mesterkélt volt és görcsös. Még mindig az, de már tudja, hogy mi a helyes irány. Ugyanúgy, ahogy Kálmi is megismerte önmagában a lehetőségeket... Péternek mostantól mozognia kell. Sportolnia. Ez feloldja benne a gátlásokat, a múltat. A "fájdalom" gyakorlatba nem tudott belemerülni, mert teljesíteni akart, esetleg nem tudtam helyes eszközökkel vezetni, mint színészt. A lényeg, hogy lazulnia kell és megismernie új látásmódokat. Ez menni fog, mert van benne egy nagy adag erő és hit. Tudom, hogy Péter fél megmutatni önmagát, pedig sok mindenre lenne képes. Olyan, mintha számolni tanítanám. Az egytől kell elkezdenie számolni és nem a 45-től. Az alapoktól kell tréningeznem vele. De megéri neki is és nekem is. Ebben biztos vagyok. A Farkasnak nem szabad félnie...
Olykor előfordul, hogy a mondatokat teljesen szubjektíven kezelem a társulati naplóban és ezzel megbántok színészeket. Nem szándékosan közlöm a rossz információt ilyen esetben, csupán a saját elképzelésem szerint írok, mert ez számomra is egy elemző napló, amiben így vagy úgy látom a dolgokat... Hazudni nem fogok. Tévedni biztos. Az emberi dolog... Kíváncsi vagyok a következő tévedésre, abból rengeteget lehet tanulni... Kellemes tanulást!
Abdullin Sardar Tagirovich, a tanuló
A próbát megkezdtük nagy nehezen. Bár voltak késések, meg zűrzavar az én részemről, mert jött a zeneszerző: Ajk, akivel nem tudtam foglalkozni, ezért raboltam a drága idejét és nem hiszem, hogy valaha is visszaadom... Így történt. Bár nem érezte magát rosszul, mégis kínosak az ilyen ügyetlen pillanatok... Megérkezett Máté, az egyik honlapszerkesztő és tanácsadó, aki számomra újszerű reklámozási módszert készített. Már várom, hogy kipróbálhassam. Mátéval egy rövid ideig beszélgettem: elmagyarázta az alapokat, hogy tudjam használni a jövő egyik árnyalatát... Titokzatos, ugye? Pedig csak technika. Máténak állítólag nem szoktuk/szoktam az idejét rabolni, mert inspirálja a kísérletező színházi háttér hangulat. Ez úgy szokott működni, hogy ő az egyik teremben ül a hordozható gépével, a másikban pedig a színészek szenvednek vagy tőlem vagy pedig az unalomtól. Utóbbit az utóbbi időben egyre kevesebbszer észlelem. Vagy azért, mert kezdünk dolgozni és élvezni a kísérletet, vagy pedig azért, mert unatkoznak a színészek Az unalomban nem hiszek: mert akkor már rég máshol lenne az ingyen dolgozó, színésznek készülő, szerencsétlen áldozat, ártatlan lélek.
A gyermeki lélek kibontakozása
Miután felolvastuk ma az átalakított végét a szövegkönyvnek, nekiláttunk a műhelymunkának. Egy nyelviskola nem használt termeiben próbálunk ilyenkor, ahol van fűtés és kávé és tea. Kell ennél több? Nem. Élvezem ezeket a házias próbákat. Kialakul egy csapat. Abban a pár órában a csapat összeköltözik és hisz valamiben...
A hit elég fontos. Látom és tudom, hogy ki mennyire hiszi el magának a szerepet, vagy ki mennyire hisz a darabban, ki mennyire hisz a kialakítandó-kialakuló társulatban. A hit főleg onnan ered, hogy az ember élvezi-e vagy sem. Pénz és érdek nélkül kiderül, hogy ki lehet igazi színész. Erre mostanában kezdtem rájönni igazán. Fontos, hogy legyen reklám és marketing. Felelőtlennek tartom azt a rendezőt, színészt, színházi lényt, aki nem foglalkozi ezekkel a dolgokkal valamilyen szinten. Több társulati vezető (ismert és ismeretlen) csak a "művészi" résszel foglalkozik és nem tudja, hogy mi van a háttérben. Ha valaki felel egy társulatért, annak kötelessége, hogy megragadja a lehetőségeket. Egy rendező nem lehet bizonytalan. Egy rendező nem lehet felkészületlen a próbákon, mert rabolja a színészek idejét. Egy rendező nem lehet igénytelen a társulattal és önmagával szemben. Egy rendező rendezze el a dolgokat úgy, ahogy azoknak lenniük kellene. Ezt főként az életből merítheti, amikor körbenéz egy parkban vagy egy utcán és látja a lassan haladó nagymama mögött a gyorsan száguldó görkoris lányt, akit egy piros padról számítógépes világukba burkolózott szűz fiúk figyelnek "illedelmesen", és egy idegesítő tacskó ugatja a szerelmes pár férfi tagját a sövény és a szökőkút között. A rendező a parkban tanulhat (szerintem) az egyetlen mestertől: az élettől. Rengeteg más neve van az illetőnek: Isten, Természet, Véletlen, Sors... és még sorolhatnám, hogy hogyan becézik a rövid életet. Rengeteg ötletet ad és sokszor sokkal furcsább dolgokat művel, mint amelyeket eltudnánk képzelni a színpadon... Színészeimmel szeretek dolgokat felfedezni az életben egy bizonyos "egészséges" határon belül. Egyik alkalommal Ősz elején a színészek a teremben járkáltak és elképzelték, hogy a parkban vannak. Ekkor leállítottam a próbát és mondtam, hogy egy szó nélkül öltözzenek át utcai ruhába. Lementünk a közeli Károlyi Kertbe sétálni. Összehasonlították a kétféle parkos jelenetet. A teremben történt gyakorlatot nyugodtabbnak tartották, mint az élet művét. Ez sok mindent megmagyarázott. A belső feszültséget mindig meg kell vizsgálnunk magunkban, a belső nyugtalanságot mindig meg kell teremtenünk érzetünkben, nem elégedhet meg a színész önmagával soha...
Visszatérve az eredeti szálra: Lucának elhiszem, hogy ő elhiszi saját magát és a szerepét és hisz nekem is. A gyakorlatot Vikivel végezte, csupán mesélt magáról a kopott parkettán ülve. Viki remek partner. Luca megteremtette önmagában a kellő koncentrációt, lazaságot és érzelmileg és gondolatilag átadta magát egy rejtelmes világnak: a gyermeki léleknek. A próbák folyamán számomra kiderült, hogy Lucában ott van az örök gyermek és az örök megfigyelő felnőtt. Ez az érdekes ütközés izgalmas lélektani megoldásokat rejt a színházban és a filmben. Luca tud sírni, nevetni és létezni bármilyen térben. Gyorsan kapcsol és nem görcsöl. Alkot. Szabad. Az egyik résznél egy fájdalmas pontot akartam elérni azzal, hogy nevetésre "kényszerítem". Ez sikerült. Meglepően jól. Hasonló gondolkodási párhuzamokat fedeztem fel Luca és Fruzsi között, bár teljesen más emberek. És ez izgalmas! Mennyire másképpen működik ember és ember. Ha egyszer megállíthatnám az időt... akkor megismernék mindenféle embert, talán mindenkit a világon. De szerencsére nem vagyok képes ilyesmire. Mérhetetlenül unatkoznék és várnám a születő lelkeket szüntelenül. Na elég az elmélkedésből és az okoskodásból.
A Farkas félelme
Ezelőtt lévő nap Fruzsi remekelt a kopott parkettán. Most újra. Szerelmet vallott Péternek a színen, szerintem hitelesen. Először a zavarás miatt obszcén szavakkal kellett egymásnak szerelmet vallani, aztán egyszerűen. Fruzsi remek gondolati ívek alapján haladt a naív ember felé. Péterben görcs uralkodott. Péter (Farkas) nyáron jelentkezett a társulatba. Görcsösnek tűnt és tétovának, de valamiért fontos volt, hogy megnézzem mit tud... Péter érdekes ember, mint mindenki. A Miskolci Nemzeti Színház Stúdiójából jött. A játéka nem tetszett. Mesterkélt volt és görcsös. Még mindig az, de már tudja, hogy mi a helyes irány. Ugyanúgy, ahogy Kálmi is megismerte önmagában a lehetőségeket... Péternek mostantól mozognia kell. Sportolnia. Ez feloldja benne a gátlásokat, a múltat. A "fájdalom" gyakorlatba nem tudott belemerülni, mert teljesíteni akart, esetleg nem tudtam helyes eszközökkel vezetni, mint színészt. A lényeg, hogy lazulnia kell és megismernie új látásmódokat. Ez menni fog, mert van benne egy nagy adag erő és hit. Tudom, hogy Péter fél megmutatni önmagát, pedig sok mindenre lenne képes. Olyan, mintha számolni tanítanám. Az egytől kell elkezdenie számolni és nem a 45-től. Az alapoktól kell tréningeznem vele. De megéri neki is és nekem is. Ebben biztos vagyok. A Farkasnak nem szabad félnie...
Olykor előfordul, hogy a mondatokat teljesen szubjektíven kezelem a társulati naplóban és ezzel megbántok színészeket. Nem szándékosan közlöm a rossz információt ilyen esetben, csupán a saját elképzelésem szerint írok, mert ez számomra is egy elemző napló, amiben így vagy úgy látom a dolgokat... Hazudni nem fogok. Tévedni biztos. Az emberi dolog... Kíváncsi vagyok a következő tévedésre, abból rengeteget lehet tanulni... Kellemes tanulást!
Abdullin Sardar Tagirovich, a tanuló
2008. november 10., hétfő
Kálmi sírt!
Ma új szintre lépett a "Majdnem" Társulat. Remek dolgok születtek. Élveztem a mai próbát. Szerintem egy páran így voltak ezzel.
Kálmi sírt! Ez a kedves olvasónak furcsa lehet, hogy én arról írok, hogy valaki sírt. Valóban: a sírás önmagában semmi. Na jó, elárulom: Kálmival kb. egy éve kezdtem el dolgozni a Zöld Macskában. Akkoriban volt egy felháborító előadás: Pornó Színház I-II.
Nem igazi pornó volt, de a frappáns cím, a marketing és a társadalmi kritika miatt fontos lett. Szerintem nagyon fontos egy jó cím. A lényeg, hogy Kálmi egy nagyon karakteres figura. 2 dimenziós rajzfilmben hamarabb eltudom képzelni, mint az életben. A színházban pedig egy érdekes színfolt. Vicces és szórakoztató és "őrült", mintha nem lennének nehézségei a magánélet terén. Pedig vannak. De még mennyire vannak. Mindenkinek vannak problémái. De ettől szép. Kálmi kicsit stílusos, kicsit laza macsó volt eddig, akinek mindenhez volt szoftvere (ebben az esetben: megoldása), és mindent értett Sztanyiszlavszkijról. Kálmi egészen a mai napig tévedett. Jó, persze ezek után is fog, de már teljesen új minőségben...
És ez a lényeg. Egy magánéleti problémáról mesélt, ami a lelkét nyomja, zavarja... vagyis zavarta a mai napig. Most hajnal van. A csoda éjfél környékén történt. Kálmi úgy sírt, mint egy kisfiú és folyton védekezett maga ellen, de hiába. Önmaga előtt nem rejtőzhetett el. Ezt belátta. Ez jelentős lépés a jövőre nézve, ami még elég távol van... Vera segített Kálminak, mint partner, holnap szeretném, ha ő is sorra kerülne...
Sírás és nevetés
Szeretném, ha a színészeim kivétel nélkül tudnának a jövőben sírni és nevetni. Ez a két dolog nálam nagyon fontos. A kettő között nagyon kicsi a határ, egy energiából, egy fájdalomból fakad a kettő. Az önfeledt nevetés is fájdalomból fakad: felszabadított fájdalomból és egyszerű lélekből. Mindig úgy hittem, hogy a gondolatok súlyától függ a lélek tartalma. Vajon melyik gondolatot, ingert nem bírja el az egónk? Mindig más. Ha egy színész tud nevetni és sírni bármikor és nem hamisan, akkor megszerzi a belépőt egy jobb minőség felé, a színház valódi ereje felé. A többi dolog is számít, de ez az első. Nem véletlen a nevetés és sírás, mint jelző, ha színházra gondolunk. Ha valaki őszinte és érdekes és nyerő, akkor még nem edződött meg a lelke arra, hogy érzékeny legyen és jobban átlássa a figurák, szereplők, karakterek, emberek közötti különbséget. Ezért fontos, hogy a színész bár indulatos, mint ember pl. a magáéletben, de soha ne feledje el rögzíteni és felidézni ezeket a pillanatokat. Sok színész teljesen érzéketlen vagy nem annyira érzékeny egy jelenetben, mint az életben, de ezt könnyen túllépheti, ha olyan emberi hatások érik, melyek felrázzák. A szenvedés sokat segít. Ezt a mai napon Gosztonyitól hallottam, aki a Budapest Bábszínházban tanít művész beszédet. Én is ezt hiszem. Ez az örök szenvedés képes az alkotásra. A színésznek persze lazának és koncentráltnak kell lennie, így könnyebben letud ásni olyan szintekre a lelkében, melyeket csak ő ért. Azt hiszem Benkő Gyula mondta egyszer valahol, hogy minden embernek van egy kis titka és ezt a kis titkot kell a színésznek felkutatnia. Tehát több mint 6 milliárd titok van a földön. Ez rengeteg lehetőség a színpadon és a művészetben vagy akár az életben.
Frunak (Fruzsi) van képessége ehhez. Leás egy igazán elképesztő szintre. Nem az a lényeg, hogy sír, hanem az, hogy hogyan teszi. Csodálatosan. A tekintete és a rezgése mindent elárul. Fejét kezébe temette, összeszedte a gondolatait és előhozta magából a kislányt, az ártatlan lelket. Elkápráztatott. Este felkerestem, hogy tanuljon meg egy verset és egy monológot. Jól fog állni neki. Ilyenkor megtelik a lelkem és látom, hogy van értelme ezt csinálni. Fru eleinte megkapta partnernek Pétert, de később beleszóltam a jelenetbe és másfelé instruáltam. Péter nem tudta, hogy mit tegyen. Holnap szeretnék vele is foglalkozni ezen a szinten, vagyis már ma, mert most reggel 5:43 van. Még szerencse, hogy nem vagyok álmos. Írni fogok mindjárt a darabba az új részeket és alakítgatni fogom ezt a végtelen hibájú szövegkönyvet. Remélem felkelek reggel rendesen. Szeretném egyszer látni a hajnali péksütemény illatot. Na visszatérve a tárgyra...
Eszter és Réka
Hmmm... érdekes volt... mintha két ősi erő találkozna egy majdnem színházi társulatban a küzdelem miatt. Réka tavalyról maradt (lásd az előzményben), Eszter az idei évadban jött. Rékával tavaly volt gond: nagyon görcsös volt. Olykor mostanában is, de dolgozunk ellene. Eszterrel csak idén lehet gond, mert tavaly nem ismertem még. Az ő gondja az, hogy nem hisz nekem eléggé. Ez részben az én hibám, részben az övé. Ha tavaly kerültem volna vele össze, akkor biztos, hogy az első héten elválnak útjaink, de most az idei évadban már vele is megtalálom a közös nevezőt. Mindkét esetben védekezést észlelek, ami valamilyen menekülésből fakad. Mindkét menekülés gyermeki világra vezethető vissza, mint általában mindig. Réka mostanában jobban teljesít, mert szenvedett. És még szenvednie is kell. Ez ilyenkor normális. Eszter válasza az volt, hogy ő mindig megoldja a problémákat. Ezt nem hittem el. Szerintem nem oldja meg és ezért jönnek ki sokszor ennél vagy annál az embernél hasonlóak vagy ugyanazok. Eszter és Réka hasonlítanak egymásra, mert indulaotosan vitatkoznak és nem gondolják át sokszor az érzelmi kitöréseket. Ebben van a varázsuk, de ennél többet is tudnának. Együtt nagyon jól tudnak játszani, ezért többször lesznek párban a jövőben. Eszter rengeteget fejlődött 2 és fél hónap alatt. Remélem továbbra is ilyen ütemben tudunk haladni. Réka sokszor kérdez feleslegesen. De inkább kérdezzen, mint bizonytalan legyen. Eszter sokszor mondja nagyon biztosan a dolgokat, inkább legyen bizonytalan, hagyja, hogy átjárja testét és lelkét a veszély, az üres lét. Szeretném, ha szenvedésből dolgozna. Rékának az a baja, hogy szerinte nem tud sírni színpadon. Szerintem tud. Eddig sikerült már. Ha egyszer sikerült, akkor többször is fog. Csak nem kéne görcsösen belekapaszkodnia a sírniakarásba. Mindkét lánynak remek agya van, csak nem használják (legalábbis nálam) az érzelmi felszabadításokat a színpadon. Eszternek megmondtam, hogy az ő érdekében kínozni fogom. És Rékát is. A közös jelenet jól sikerült, mert egymást kellett leoltani és egymással kellett "nagyon" vitatkozniuk. Az életből merítették az alapanyagot, és utána sok dolog működött. Réka nem vette észre, de pirulni kezdett, aminek én örültem, mert Eszter jól támadta. Eszter pedig nem találta a negatív jelzőket Rékára, mert furcsa helyzetbe került. Bizonytalan lett. A gyakorlat hasznos volt, remélem tíz év múlva ők is belátják...
Azt hiszem
Azt hiszem megértettem a mai napon valami nagyon fontosat: szeretnék Csehovot rendezni...
Abdullin Sardar Tagirovich
Kálmi sírt! Ez a kedves olvasónak furcsa lehet, hogy én arról írok, hogy valaki sírt. Valóban: a sírás önmagában semmi. Na jó, elárulom: Kálmival kb. egy éve kezdtem el dolgozni a Zöld Macskában. Akkoriban volt egy felháborító előadás: Pornó Színház I-II.
Nem igazi pornó volt, de a frappáns cím, a marketing és a társadalmi kritika miatt fontos lett. Szerintem nagyon fontos egy jó cím. A lényeg, hogy Kálmi egy nagyon karakteres figura. 2 dimenziós rajzfilmben hamarabb eltudom képzelni, mint az életben. A színházban pedig egy érdekes színfolt. Vicces és szórakoztató és "őrült", mintha nem lennének nehézségei a magánélet terén. Pedig vannak. De még mennyire vannak. Mindenkinek vannak problémái. De ettől szép. Kálmi kicsit stílusos, kicsit laza macsó volt eddig, akinek mindenhez volt szoftvere (ebben az esetben: megoldása), és mindent értett Sztanyiszlavszkijról. Kálmi egészen a mai napig tévedett. Jó, persze ezek után is fog, de már teljesen új minőségben...
És ez a lényeg. Egy magánéleti problémáról mesélt, ami a lelkét nyomja, zavarja... vagyis zavarta a mai napig. Most hajnal van. A csoda éjfél környékén történt. Kálmi úgy sírt, mint egy kisfiú és folyton védekezett maga ellen, de hiába. Önmaga előtt nem rejtőzhetett el. Ezt belátta. Ez jelentős lépés a jövőre nézve, ami még elég távol van... Vera segített Kálminak, mint partner, holnap szeretném, ha ő is sorra kerülne...
Sírás és nevetés
Szeretném, ha a színészeim kivétel nélkül tudnának a jövőben sírni és nevetni. Ez a két dolog nálam nagyon fontos. A kettő között nagyon kicsi a határ, egy energiából, egy fájdalomból fakad a kettő. Az önfeledt nevetés is fájdalomból fakad: felszabadított fájdalomból és egyszerű lélekből. Mindig úgy hittem, hogy a gondolatok súlyától függ a lélek tartalma. Vajon melyik gondolatot, ingert nem bírja el az egónk? Mindig más. Ha egy színész tud nevetni és sírni bármikor és nem hamisan, akkor megszerzi a belépőt egy jobb minőség felé, a színház valódi ereje felé. A többi dolog is számít, de ez az első. Nem véletlen a nevetés és sírás, mint jelző, ha színházra gondolunk. Ha valaki őszinte és érdekes és nyerő, akkor még nem edződött meg a lelke arra, hogy érzékeny legyen és jobban átlássa a figurák, szereplők, karakterek, emberek közötti különbséget. Ezért fontos, hogy a színész bár indulatos, mint ember pl. a magáéletben, de soha ne feledje el rögzíteni és felidézni ezeket a pillanatokat. Sok színész teljesen érzéketlen vagy nem annyira érzékeny egy jelenetben, mint az életben, de ezt könnyen túllépheti, ha olyan emberi hatások érik, melyek felrázzák. A szenvedés sokat segít. Ezt a mai napon Gosztonyitól hallottam, aki a Budapest Bábszínházban tanít művész beszédet. Én is ezt hiszem. Ez az örök szenvedés képes az alkotásra. A színésznek persze lazának és koncentráltnak kell lennie, így könnyebben letud ásni olyan szintekre a lelkében, melyeket csak ő ért. Azt hiszem Benkő Gyula mondta egyszer valahol, hogy minden embernek van egy kis titka és ezt a kis titkot kell a színésznek felkutatnia. Tehát több mint 6 milliárd titok van a földön. Ez rengeteg lehetőség a színpadon és a művészetben vagy akár az életben.
Frunak (Fruzsi) van képessége ehhez. Leás egy igazán elképesztő szintre. Nem az a lényeg, hogy sír, hanem az, hogy hogyan teszi. Csodálatosan. A tekintete és a rezgése mindent elárul. Fejét kezébe temette, összeszedte a gondolatait és előhozta magából a kislányt, az ártatlan lelket. Elkápráztatott. Este felkerestem, hogy tanuljon meg egy verset és egy monológot. Jól fog állni neki. Ilyenkor megtelik a lelkem és látom, hogy van értelme ezt csinálni. Fru eleinte megkapta partnernek Pétert, de később beleszóltam a jelenetbe és másfelé instruáltam. Péter nem tudta, hogy mit tegyen. Holnap szeretnék vele is foglalkozni ezen a szinten, vagyis már ma, mert most reggel 5:43 van. Még szerencse, hogy nem vagyok álmos. Írni fogok mindjárt a darabba az új részeket és alakítgatni fogom ezt a végtelen hibájú szövegkönyvet. Remélem felkelek reggel rendesen. Szeretném egyszer látni a hajnali péksütemény illatot. Na visszatérve a tárgyra...
Eszter és Réka
Hmmm... érdekes volt... mintha két ősi erő találkozna egy majdnem színházi társulatban a küzdelem miatt. Réka tavalyról maradt (lásd az előzményben), Eszter az idei évadban jött. Rékával tavaly volt gond: nagyon görcsös volt. Olykor mostanában is, de dolgozunk ellene. Eszterrel csak idén lehet gond, mert tavaly nem ismertem még. Az ő gondja az, hogy nem hisz nekem eléggé. Ez részben az én hibám, részben az övé. Ha tavaly kerültem volna vele össze, akkor biztos, hogy az első héten elválnak útjaink, de most az idei évadban már vele is megtalálom a közös nevezőt. Mindkét esetben védekezést észlelek, ami valamilyen menekülésből fakad. Mindkét menekülés gyermeki világra vezethető vissza, mint általában mindig. Réka mostanában jobban teljesít, mert szenvedett. És még szenvednie is kell. Ez ilyenkor normális. Eszter válasza az volt, hogy ő mindig megoldja a problémákat. Ezt nem hittem el. Szerintem nem oldja meg és ezért jönnek ki sokszor ennél vagy annál az embernél hasonlóak vagy ugyanazok. Eszter és Réka hasonlítanak egymásra, mert indulaotosan vitatkoznak és nem gondolják át sokszor az érzelmi kitöréseket. Ebben van a varázsuk, de ennél többet is tudnának. Együtt nagyon jól tudnak játszani, ezért többször lesznek párban a jövőben. Eszter rengeteget fejlődött 2 és fél hónap alatt. Remélem továbbra is ilyen ütemben tudunk haladni. Réka sokszor kérdez feleslegesen. De inkább kérdezzen, mint bizonytalan legyen. Eszter sokszor mondja nagyon biztosan a dolgokat, inkább legyen bizonytalan, hagyja, hogy átjárja testét és lelkét a veszély, az üres lét. Szeretném, ha szenvedésből dolgozna. Rékának az a baja, hogy szerinte nem tud sírni színpadon. Szerintem tud. Eddig sikerült már. Ha egyszer sikerült, akkor többször is fog. Csak nem kéne görcsösen belekapaszkodnia a sírniakarásba. Mindkét lánynak remek agya van, csak nem használják (legalábbis nálam) az érzelmi felszabadításokat a színpadon. Eszternek megmondtam, hogy az ő érdekében kínozni fogom. És Rékát is. A közös jelenet jól sikerült, mert egymást kellett leoltani és egymással kellett "nagyon" vitatkozniuk. Az életből merítették az alapanyagot, és utána sok dolog működött. Réka nem vette észre, de pirulni kezdett, aminek én örültem, mert Eszter jól támadta. Eszter pedig nem találta a negatív jelzőket Rékára, mert furcsa helyzetbe került. Bizonytalan lett. A gyakorlat hasznos volt, remélem tíz év múlva ők is belátják...
Azt hiszem
Azt hiszem megértettem a mai napon valami nagyon fontosat: szeretnék Csehovot rendezni...
Abdullin Sardar Tagirovich
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
