Hitler Komplexus Premier - II. felvonás
A szünetben
Belopakodtam a színészekhez, hogy leszidjam őket, hogy féljenek és rosszul érezzék magukat (csak vicc). Bár minden vicc fele... tréfa (mosoly). A színészek elégedetlenek voltak. Végre. Végre láthattam őket elégedetlennek az öltözők tájékán. Tekintetem felragyogott. 20 perc szünet, melyben puszit adok anyának, megpillantom Tomcaték négyesét, akik mit sem sejtve várják a második felvonást. A szünetben látom Laczkó Vladimirt, aki pantomim-melóval fog gyötörni minket az új évben. A szünetben látom az osztálytársaimat a Bábszínházból, akiknek félek a kritikájától. Látom Tokár Tamást a régebbi Ascher Táborból. Érdekes társaság. Érdekes szünet. A szünet a leghasznosabb dolgok egyike. Látni lehet az embereken, hogy mit akarnak: haza menni vagy sem? És nem mennek haza...
A színészeknek elmondom, hogy a második legyen jobb. Mondani könnyű... Misi Hitler-bajszot fest és izgul, legalábbis annak tűnik. A Hercegnő kezd felnőni és félni. A Gonosz Rendező pedig felmenekül egy üdítővel oda, ahol a madár sem jár...
II. Felvonás
Dennis elmondja a Fekete Országot. Egész OK.
John (Farkas alias Mitre Péter) és Lujza (Somodi Réka) jobbak lettek, mint a vasárnapi előadáson. Nem aludtak el. Gyorsabb és precízebb lett az egész. Átrendeztem. És a színészek folytonos feszültségbe kerültek. A feszültség életet ad a színháznak. Ha van feszültség, akkor vannak viszonyok és nincs megalkuvás a "rutin" ócska változatával. Az ízlés csiszolódik. A teljesítmény nő. A folytonos feszültség hatására az adott csatornákon, hálózaton nő a feszültség. A színész idegei életképessé válnak és teremti vagy tönkreteszi az adott pillanatot. Ha nincs feszültség, akkor pillanat sincs. Az életben is csak akkor ér valamit egy jó fotó, egy szuper fénykép, ha előtte és közben nem mesterkélt beállítás van, hanem a fotós elkapja a pillanatot. A néző is elkapja a pillanatot, amit a színész (gyakran tudat alatt) lefényképez számára. Ma a színészek többsége mesterkélt, de vannak egészen kiválóak is. Nem sorolom őket, mert lehet, hogy a rosszakkal egy munkahelyre kerülök (mosoly). A jó fotós olyan képet készít gyakran, melyben a történet él, a világ, mintha életre kelne. A nagyon jó szobrász szobrain érezni a mozdulatot, a táncot. A zseniális táncos kidolgozza a mozdulatokat és a néző számára letisztítja a legfinomabb szintre a legbonyolultabb koreográfiát is... a király sportoló plasztikusságot teremt, művészetet és egy másik dimenzióban létrehoz egy emberfeletti rekordot drogok nélkül (jobb esetben), a tökéletes szakács műveit úgy esszük, mintha az utolsó falatot ennénk mindig...
... és ezt az elejét már én is letudtam nyelni a második felvonásnak, bár Péter energiát vesztett. Csak tudnám, hogy miért... Réka itt már jobb volt. De még mindig nem elég. Viszont ahhoz képest, hogy az utolsó pillanatokban instruáltam, ahhoz képest ügyes volt. Kohn (Korcsmáros András) hozta a formáját, remekelt. Aztán jött Diána (Bódi Eszter) a zsidós monológgal. Az egész jól működött. Bár volt egy-két dolog, amit nem úgy csinált, ahogy megállapodtunk. A neonáci csapat elmenete után jött Kálmi. Most már jobb lett, de a monológ végére megint lassult, de még így is ő volt az egyik, aki vitte a darab hangulatát. Nárcisz (Hajagos Mihály) bejövetelekor újra levegőhöz jutott a színpad és Kálmival már egész jól kezdtek működni, de nekem ez még mindig nem elég, mert linkek és jobbak lehenének!!! Az előadás előtti próbán gyűlt bennem a harag és most, hogy írom eme sorokat, újra előjön... Na mindegy... most lenyugszom és folytatom az írást Kedves Olvasó! (erőltetett mosoly)
Misi kiakadós monológja, ahol szidja a fajokat és Hitler szövegét nyomja... egész jó volt. Tulajdonképpen Misi megmentette a darabot. Csak ha elszáll, akkor vége. De nem törlöm ki ezeket a sorokat, mert igazak... meglepő módon (mosoly). Itt valóban Führer lett a "pipogya" színészből. Technika vagy átélés? Vagy mindkettő? Vagy valami új? Nem érdekel. Tényleg. Az érdekel, hogy jól működik a srác. A neonácik második felvonása nem volt a legjobb. A színészek egy bizonyos szintnél feszültebbek voltak. Nem készültek el a szerepekkel. Ez főként Bódi Eszterre és Mitre Péterre vonatkozik. Néhol egészen jól működtek. Anna (Balatoni Emese) érdekes volt - jó értelemben. De néha ő is hibázott. Nem lett teljesen kész. Többre lenne képes.
A Terápiások már jobban működtek, de még mindig nem elég...
Emes (Monhor Viktória) megcsinálta, amit kérek és még jó is volt. Itt nagy rendezői hibám volt, hogy nem hoztam ki a helyzetekből a karakterét. De ízlésen belül játszott. Majd ezen is dolgozunk. Remek színésznek tartom. Van benne fantázia. A Nő (Borsos Luca) remek színésznő szintén, de lehetne bátrabb. A túlzott természetességre való hajlam, gyakorlás a színész halála lehet a 21. század elején. Őneki jót fog tenni a Pantomim "elvetemült" világa (mosoly). A Férfi (Debrah Dennis) laza és egyszerű volt, akár az életben. Nem csinált semmit és pont ezért jó volt. Magából dolgozott. Jól működött. Kohn (Korcsmáros András) ügyesen dolgozott és jól használta a darab stílusát. Mert a stílusban mozogni, sétálni, futni és táncolni is. Aki még szépen táncolt: Burai Kálmán. Ő meglepett. Nárcisz után a legerősebb volt a játéka. De a kettő nem egyfajta ábrázolásban működik, ezért nem is állítok ügyességi sorrendet...
Nárcisz famíliája: Rózsa (Fru) hiteles és gyönyörű játékkal bírt. Rezonőr státuszát komolyan vette és dobálta fel a labdákat alázattal, aki ügyes volt, az lecsapott rájuk. Anya (Fazekas Veronika) ügyesen kapta el a pillanatokat és lecsapta a stílus kósza labdáit. Neki volt az egyik legnehezebb szerepe. Ha jól látom a jövőtt, akkor remek része marad a darabnak Vera.
A zenészek: Lány hegedűvel (Sirkó Eszter) nagyon jól játszott, bár egyszer vétett egy nagy hibát, nem játszotta le az egyik aláfestő zenét a neonáciknál. Csupán azért nem haragszom rá, mert a többi résznél a teljesen új instrukciókat magas szinten nyomta. Éppúgy, ahogy a Fiú magnóval (Armaganjan Ajk), kinek ez az első nagyszínpadi fellépése. És bár nem színész, de kulcskomédiása a darabnak. Stílusát a darabnak legjobban a két zenész teljesíti, érzi. A stílushoz pedig érzék kell.
A hullák becipelése szintén jól működő jelenet. Misi vége-monológja a darab tetőpontja. Ügyes és tehetséges. Feltornázza a darabot. Profi munka. Ezt már szeretem. A legvége jelenet nem működik úgy, ahogy szeretném. Itt mérges vagyok Misire, mert nem pontos a szöveggel. Pedig ez az egyik legfontosabb jelenet. Eszter sem pontos, és a ritmusa is rossz. A játéka pedig csapnivaló. Itt furcsa módon Péter és Réka végre jól működnek. És Luca az egyik legjobb, de van még benne, csak még nem látja...
Szép Premier volt ez. Legalábbis számomra. Sokat tanultam. Szépet láttam. Ez egy új világ, amit kezdünk megtapasztalni, csak elkényelmesedünk és nem hisszük el, hogy lehet még jobb...
Szép Álmokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése