Format C My Heart avagy egy Lúzer Lázadása (interview)

Format C My Heart - avagy egy lúzer lázadása (interview) from arden on Vimeo.

Interjú egy rajzfilmesített színházi önállóestről.

Gondolatok Hajnalban - 1. rész

"A fenti kép a Budapest Bábszínház stúdiósairól készült és Zsuzsiról, a "bábról" "

Egyre érdekesebb ez az egész... egyre több a fáradt ember... vajon meddig lehet elfáradni? Talán addig, míg a végén egy nagy szunnyadó lénnyé nem válunk? Valami hiányzik a mai világban.

Kedves Olvasóm! Egy pillanat és kifejtem...

Gyerekkoromban, mikor anyám elővett egy mesekönyvet, akkor elmerültem valamiben, valamiben, amit én alkottam meg: a gondolataimban. Ezek a gondolatok másfajta gondolatok voltak, talán csak érzetek, mert anyám hol kedvesen kiemelte a főhőst, hol zordan ábrázolta a gonoszt és én körülöttem forgott a világ és elképzeltem mindent. De tényleg mindent! Ebben a mindenségben röpködtek tündérek és kalózok támadtak a kapitányra és dínók pusztították egymást és hercegek szabadították ki a királylányokat és a királylányok örökké szerették őket... és mára ez mind elveszett... a gyermekkorom elmúlt: a tündérek csupán egy diszkóban ugrálnak tangában és egy kóláért röpködnek az érzelmek pár hónapig, a kalózok már nem támadnak kapitányokra, inkább illegálisan másolnak DVD-ket, a dínók meg latinnevű lomha csontvázak a nagyobb épületekben, ahol sokszor méltatlan "modern" kortárs festők lepik el a gyönyörű termeket, a hercegek pedig szerencsétlen álmodozók nyakkendővel és autóval (jobb esetben), akiket már nem ismerne fel egy hercegnő sem, mert hercegnők ma már nincsenek...

...mert ma már luxus a képzelet, mert ma már mindenki megfelel azoknak, akiknek semmi közük a "széphez". Márpedig, ahogy Kant mondotta vala: "Szép az, ami érdek nélkül tetszik"
Ez azt jelenti, hogy ma mindenki csúnya?
Nem tudom. Valahol elrejtve ott sikítanak azok a hercegnők és hercegek. Valahol ott a színházban azok az emberek egymással beszélgetnek valamifé mesevilágban. Moliére és Shakespeare csodálatos korabeli kosztümjei minden rezzenésükben tükrözik az eleganciát és mondataikkal elkápráztatják elménket, megmozgatják fantáziánkat, legyünk akár színészek és színésznők vagy akár nők és férfiak - mindegy! A csaták dúlnak kívül és belül, a világ más és más a szerelem is... és valahol meg ugyanaz, mint ma... egy pillanatig... aztán kiderül, hogy ez mind csak illúzió egy olyan világban, ahol elárulnak a barátaid és megöl a szerelmed...
Értem én, hogy mutassuk meg, hogy mi mennyire modern és, hogy mi minden van emögött és amögött, de a lényeget valahogy már nem is látjuk, mert mindent mögé képzelünk dolgoknak és elkényelmesedünk, mert a társadalom egy része alattomos módon kielégíti silány vágyainkat és azt mondja, hogy te ma mindent megkaphatsz...
Akkor miért van ennyi baj?
És hova tűntek a szenvedélyek?
És miért kell nekem megfelelni bárkinek is?

Akkor inkább bezárkózom és fél évig alkotok és aztán kimászok sötét kamrámból és megmentem a hercegnőt minden áldott nap!



Hamarosan Folytatom!

Szárdár Tagirovszkij

Meyerhold VS. Sztanyiszlavszkij - round I.

Sztanyiszlavszkij


Meyerhold

Figyelem!
Lehet tréningre jelentkezni!
Sztanyiszlavszkij - Meyerhold alapgyakorlatok, melyeket a 20. század elején még ismertek és használtak. Kísérleteztek.
Aztán később minden megváltozott.
Rámentek a kőszínházak a termelésre. Persze maradtak stúdiók, ahol folytak új utak, de ezek az utak arról szóltak, hogy mindenki híres próbált lenni. Ezzel nincs semmi baj. Viszont egy fontos vágás történt a "Színház"-ban, melyet szeretnénk közelebbről megvizsgálni. Erről szólna ez a tréning...

Az elején alapokkal kezdünk: Különböző érzetek-érzelmek gyakorlata. Nyilvános Egyedüllét. Az első fontos érzet: a FÉLELEM. Erre 8-10 tréning lesz. Ezekre a tréningekre ingyen lehet járni. Viszont fontos az, hogy ne legyenek kihagyások.
Ha érdekel a tréning, akkor jelentkezz itt: laboratorium.animae@gmail.com
Jelentkezni március elején érdemes.
A gyakorlatok során semmilyen veszéllyel járó gyakorlatot nem végzünk. Az elsődleges szempont a testi és lelki egészség megtartása.
A gyakorlatok 3. szakasza az improvizáció lesz két fázisban:
1. meghatározott pontok alapján
2. majdnem teljes szabadsággal

Sztanyiszlavszkij módszerét sokszor félreértelmezik, esetleg elvetik. Ennek oka a hézagos (nem teljes) ismeretek lelkes használata bizonyos "színházi" személyek részéről. Pedig a szakma és a színházi élet virágzása részben az ő érdeme ebben a korban is... nem kis részben...

Ez nem egy művészeti iskola, ide csak az jöjjön, aki komolyan járna a tréningekre.

üdvözlettel

Szárdár

Változatok naplóra

Változatok naplóra

Mostantól kénytelen vagyok írásaimat kétféle szintre szűrni. Az egyik egy titkos napló lesz, melyet nem közlök neten, a másikat igen.
Ez csupán azért van Kedves Olvasóm!, mert fontos felfedezésekre jutottam és egyelőre nem szeretném megosztani ezeket másokkal. Ezek a felfedezések kellő kísérletezéssel sok mindent megváltoztathatnak a mostani színházi szférában.

Itt a blogon továbbra is közlöm az átélés és a stilizációs gyakorlatok közötti párhuzamokat. Belső munkahelyünk részeredményeit megosztom veled.
A jövőben videó-részleteket fogok felrakni az előadásokról és otthoni játékokról. Több stílust mutatunk be és örülök, ha velünk tartasz és várom szerény véleményedet erre az elektronikus címre: laboratorium.animae@gmail.com

Pénteken itt az Égi Ábránd és egyebek c. színházi előadás bemutatója a Tűzraktérben(Bp.VI.ker.Hegedű u. 3.) este 7-kor!
Helyet tudsz foglalni: Formanek Csaba: 06 70 317 80 55

Most még van meló ezzel... Meg a Peanuts is...

Hmmm...

Jóéjt

Egy fiú

Gondolatok a Színházról

Fejjel a Szakmának

Mostanában keresem a határt a szakma és a művészet...
Próbálok eligazodni a "művészek" és a művészet között.
Az előbbiek általában sállal közlekednek, az utóbbi csupasz.
Az előbbiek megpróbálják magukra erőszakolni az utóbbit...
Az utóbbi ledobja őket.
Az előbbieket ismerem.
Az utóbbit szeretném jobban megismerni.
Az előbbiek lilaködösek és hazudnak.
Az utóbbi egyszerű és igaz.
Az előbbiek meggyőződtek a művészetükről.
Az utóbbi vagyis a művészet képlékeny és nem ismeri azokat, akik azt állítják, hogy művészek.
A "művészek" önmagukat látják a művészetben.
Mű-vész a "Művészben".
Művész és "Művész" között van különbség.
A különbség neve: művészet.
Sokszor pótolhatatlan.
Fiatalon belevetjük magunkat az elvekbe és a divatba...
Aztán levetkőzzük... de addig is kellenek a kalandok.
A feszültségnek fontos az, hogy beteljesedjen. A kiaknázatlan lelki-bombák robbanni fognak előbb vagy utóbb.

Ja és még valami...
Attól sem lesz jobb, hogy most leírom ezeket... max bólogatsz egyet vagy nem...

Alex Tagirov

Égi Ábránd és egyebek

A kép Prágában készült 2006-ban, ha jól emlékszem... Kattints rá és látod a lényeget a napban! Ez történik akkor, amikor a technika és a természet összefog azért, hogy szülessen egy tűrhető fotó... (itt egy mosolygó fej lenne, de nem rajzolok)

Történt: 2009. február 4. szerda hajnalban


Éjszakai elmélkedés

Hamarosan itt a tél vége. A madarak egy része visszajön délről. A medvék nem alusznak tovább. A jégből víz lesz...

Ez persze mind egy nagy hazugság... legalábbis 2009-ben...
Itt már új világ tombol. Minden és mindenki rohan. Az ember fellöki a másikat. A másik visszaszól. Mindenki stresszes és mérges... mindenki keresi azt, hogy hol tud kiszúrni a másikkal... mert magával elégedetlen... ez egy őrült körforgás, a gyűlölet kifundált érzelmi mechanizmusa, amit a gonosznak álcázott, de mély lélektannal rendelkező egyének képviselnek...

Fáradt vagyok. Hajnal van. Vége egy új napnak. Újra megtapostak azok, akiknek semmi közük ahhoz, amiről ennek szólnia kellene.

Hmmm... van egy világ, ahol a művészet és a kultúra az emberek 95 %-ának semmit sem ad. Ez érdekes. Nem papolni akarok, sem jósolni és bölcselkedni.
Kérdezni szeretnék:
Egy olyan világban, ahol az értékrendszer szintje a média legalja és a politika árnyalt pimaszsága... egy ilyen világnak kelljen megfelelnem?!
De itt semmi sem az, amiben megbízhat az ember... Akkor minek?

Akkor inkább megpróbálok valami teljesen új dolgot...

Címe:

Égi Ábránd és egyebek
(Bodnár V Róbert novellái alapján)

Szereplők:

Nő: Hajdú Melinda
Férfiak: Ács Tamás, Hajagos Mihály, Viktor Balázs
Zenész: Juhász Tamás

Technika: Fűrész Zoltán
rendező: Abdullin Szárdár Tagirovics (Egy fiú)

Premier: 2009. február 27. péntek 19:00
Helyszín: Tűzraktér (Bp.VI.ker. Hegedű u. 3.)

Egy fiatal srác szenvedéseit fedezhetjük fel és felfedezéseit szenvedhetjük végig úgy, ahogy az zajlik a világban. A fiatalok világában olykor lelassul az idő és betoppan a vágy. Ez a vágy légből fakad. Ez a vágy egy ábránd életünk igazi filmjébe. Egy ábránd, ahol a forgatás maga a teremtés. A fiú egy férfit lát a filmben. A film címe: Égi Ábránd

A darabot a Laboratorium Animae Nemzetközi Társulatának alkotói és "független" színészek adják elő.
Jegyár: 1000 Ft
szakmai: 600 Ft


A próbák szűkösek. Kockáztatunk. Egy elvetemült irányt céloztunk meg. Egy kísérleti darabról van szó. Az író 10 novellájából kiindulva nehéz dolgom van... A novellák jól sikerültek. Egy-két ponton túl bonyolult a színpadi működés, de megoldható. Ebben az őrült világban minden lehetséges, pedig csak egy szokványos felolvasó estnek indult az egész akció. De mindig lehet több és több, csak tudjam, hogy hol a határ... A határt pedig egyedül csak a gátolt elmém dönti el. De annak már mindegy... Egy dolgot garantálok az előadás estéjén: nem fogsz unatkozni...

üdv

Egy fiú

Figyelem! A darab nyomokban Földimogyorót tartalmazhat!

Történt: 2009. január 29. csütörtök este





Mogyik - Peanuts - I. felvonás rendelkezése és egyebek

A rendelkező próba folytatódott. Páran hiányoztak, de nem volt vészes a helyzet. Az első felvonás váza nagyjából megvan. Most következik az értelmezés, a kérdések, a játékok, ötletek... stb. bonyolult világa.
A próbára sajnos rátelepedett a rossz hangulatom, amit a hülyeség szerencsére gyorsan tudott kezelni.

Vasárnap szeretném a második felvonás egy részét lerendelkezni. Még időben vagyunk.
Jövő héten következnek a részpróbák és elemzések.

Jó Éjszakát!

Egy fiú

DVD-komplexus

Élvezetre vágysz a rohanó világban? Kattints rá a képre! Egy ukrajnai faluban sikerült lencsevégre kapni a menekülő napot:




Most ennyi:

http://www.youtube.com/watch?v=2bosouX_d8Y

Az utóbbi időben változtak a dolgok. Eléggé. Erre emberek ébresztettek rá és egy DVD.

A film címe: Hitler Komplexus
Megnéztem többször is. Nem tetszett.
Nem hittem volna, hogy ez segít a továbbiakban (mármint a DVD vetítése).
Régebben, ha visszanéztem magam egy szerepnél, akkor gyakran utáltam, kevésnek tartottam az illetőt, aki üresen ripacskodott a képernyőn.
Most pedig nagyon megutáltam azt az embert, aki a képernyő mögött azt hitte, hogy elmenekülhet.
Kiábrándítalak Kedves Olvasóm!
Nem sikerült a tökéletes bűntény. Kinyomozták a nézők ártatlan gyilkosságomat a színpadi rettenetben.
Nem vagyok szomorú. Boldog se.
Keserű vagyok és a gondolatok hadserege lebombázza jól felépített hiúságom várát, az álművészet kastélyát, a bennem lakozó férget, a felnőttet, aki nem a rendező.

Nem írom meg a változtatásokat. Nem kiabálom el. Tenni kell.

Úgy érzem, hogy itt az ideje egy egyesületnek.
A színházi alvilág talán adakozni fog egyszer.
Addig pedig szívesen várok mindenféle segítséget, főleg jelmezek terén.

Szép Álmokat!

Egy fiú

Peanuts - Földimogyoró

Történt: 2009. február 25. vasárnap 19:30

I. rendelkező próba

A figurák, szerepek viszonyainak feltérképezésén, kezdetleges kutatásán már túl vagyunk. Lerendelkeztem az első négy jelenetet.
A darab teljes koncepciójából kiindulva az alap irányokat technikailag előre kigondoltam. Csak ott hagyok ezen a téren beleszólást, ahol az indokolt. 10%-ban indokolt volt. A legtöbbször ízlésbeli vagy nem kellőképpen átgondolt kérdéseket tettek fel a színészek. De még így is jól haladtunk. A fővonal megtartása működik. Vacak ötleteim végeláthatatlan mennyiségét túlfeszült racionalitásom szőnyege alá söpröm.

Fausto Paravidino: Peanuts - (Mogyorócskák) Földimogyoró
Fordította: Falussy Lilla

Színlap:

Szereplők:

BUDDY - Viktor Balázs
CINDY - Kopek Janka
KISLÁNY - Monhor Viktória
PIGGY - Burai Kálmán
MINUS - Hajagos Mihály
SILLY - Bartalis Blandina
PARTY - Sirkó Eszter
MAGDA - Alexics Rita
SNAPPY - Rozsi Viktor Márk
WOODSCHLOCK - Mitre Péter
SCHKREKER - Gádor Tamás

Technika: Moler Péter
Díszlet és Jelmez: Fűrész Zoltán
Mozgás: Balatoni Emese
Pantomim: Laczkó Vladimir
Dramaturg: Rozsi Viktor Márk
Rendező munkatársa: Balatoni Emese

Rendező: Abdullin Szárdár Tagirovics


Tervezett bemutató: 2009. május

Szép Álmokat!
Szárdár

"Szélsőséges" Kritika Tomcattől...

A darab végén...

A taps vasból készült. Részint az ismerősök miatt, részint a szokás és a szerencse különös összeolvadása révén jött össze ez a számunkra nagy taps. A tenyerek csattantak, a színészek meghajoltak és csak hajoltak és hajoltak és én nem tudtam, hogy mi ez. Valószínűleg a tömeg elkerülhetetlen képmutatása a sznobéria birodalmában. Dávid Zsuzsa a színészekhez ment, nekem pedig a vendégekkel kellett foglalkozni, akik gratuláltak. Osztálytársaim ( Budapest Bábszínház ) őszintén gratuláltak. Tőlük jól esett, azért gratuláltak, mert látták, hogy merre fejlődhetne a darab stb... A néző, aki azt látja, amit kell... és a kritikus, aki máshogy néz, de van olyan, aki lát is... (mosoly). Bonyolult ez. És talán akkor van a baj, amikor azt hisszük, hogy nem lehet...







A Terápia lényege

A terápia nem érthető. A darab eleje nem érthető, de furcsa módon a nézők fele mégis érti. A terápia azért nem érthető, mert a nézőig nem jut el az információ, miszerint miért szidják egymást a barátok... A válasz egyszerű: azért, mert egymástól könnyebben viselik a szidalmakat, mint azoktól, akik komolyan gyűlölik a másikat. Ez így elég primitíven hangzik, de a pszichológiai magyarázata és "lélek-logikai" elemei ennek is megvannak.
Miért állítom ezt ilyen biztosan?
Mert tapasztalom és látom. Ebből kifolyólag tudom is. Reméljük, hogy nem rosszul.
A próbákon különböző nemzeteket képviseltünk, különböző kultúrákat, vallásokat, gondolatokat. Az egyedüli ami minket összekötött a főcélon kívül: a humor. www.labanim.com - küldetésnyilatkozatban olvashattok erről bőven.
Ez a "gátlástalan" humor abban a pillanatban, amikor megszületett... úgy éreztük, hogy ez felette áll az emberi gyarlóságnak, a gyűlöletnek, a mészárlásnak... abban a pillanatban ez felette állt az emberi butaságoknak, a celebek világának, a vallások hátrányainak, a társadalmi elnyomásnak... ez mindenek felett állt. Abban a pillanatban nem létezett az a hatalom, amely legyőzött volna minket: cigányokat, tatárokat, bolgárokat, zsidókat, örményeket, magyarokat, ghánai négereket, oroszokat, lengyeleket... Abban a pillanatban nem érdekelt minket, hogy kinek az apja mennyire hibás és ki milyen bűnöket követett el. Abban a pillanatban csak nevettünk és gondolkoztunk és nem nyitottuk ki a szánkat, hogy igazságtalan a világ... és nem támadtunk senkire és nem tettük tönkre a másikat és nem dobáltuk a "pokoli" koktélokat és vízipuska sem volt nálunk és egyik oldalon sem álltunk... és ez így volt jó, ez így volt humor... (a színpadon a hibákat kijavítva megtekintheti a néző: 2009. február 22. vasárnap 19:00 - Duna Palota)






Az idős emós

Egy korábbi bejegyzésben írtam erről. Az emósok közül 5 fajtát különböztet meg a mai társadalom. Ebből 3 "kipusztulóban" van/volt. 25 éves emós valóban nincsen - legalábbis formai szinten, de az új vizsgálatok szerint: van. Az emós nővérnek, Nárcisz nővérének ebben rejlik a tragédiája. Még 25 éves korára sem nőtte ki ezt a világképet/látásmódot... és tény: ma sokan nem növik ki, akár 30 éves korukra sem (erről majd később). Tehát ennyit a szubkultúra ismeretekről...



Nárcisz a temetőben született

A történet szempontjából ennek semmi köze az egészhez, de azért mégis.
Mégis? Mi az a mégis?
1. Nárcisz lélektani paramétereit fejtheti meg a színész ezáltal.
2.Ha a történetet figyelmesen követjük, akkor rájövünk arra, hogy ennek a srácnak mi a tragédiája...
3. A mai dráma megengedi azt a szabadságot, amit például a hármas egység nem. Ez nem azt jelenti, hogy káoszt kell alkotni, de a cél mellett mindig vannak olyan dolgok, amelyek többet adhatnak a szereplőnek... (a világ legjobban összerakott drámája /dramaturgiai szempontok és egyéb megfigyelések alapján: Moliére: Tartuffe)



A rasszisták miért mások az én dimenziómban?

Egy érdekes blogban ez olvasható:

"Anna a barátai között látható, akik rasszisták. Tyűha. Tudjátok, hogy néznek ki a rasszisták? Fekete miniszoknyába öltözött lányok, illetve egy hosszú hajú rocker, aki bőrdzsekit, ujjatlan kesztyűt és bakancsot visel. Arról beszélgetnek, hogy Nárcisz meg fog felelni a céljaiknak. A rasszisták tudniillik ilyenek, kinéznek valakit maguknak, és azt behálózzák."

A színpadon nem feltétlenül kell az életet lemásolni 100%-osan. Ez felesleges. Ennyi erővel kimehetek a Blahára, kiülhetek a térre és nézhetem egész nap a világ legjobb színházát: az életet, ahogy Lándzsarázó Vilmos is leírta hajdan... A színház, mint minden más művészeti "móka" képes sűríteni és a néző ezt befogadja és átdolgozza. Ehhez kellő intelligencia és érzelmi intelligencia szükséges. A miniszoknya, mint absztrakt eszköz egy adott színházi jelrendszerben működő jelmez lehet...


Peter Brooke fája

Ez is abból a blogból származik, amelyre választ adok röviden:

"A következő felvonásban Nárcisz már korrekt Hitler-outfitben jelenik meg, barna öltönyben, kefebajusszal. Tart német beszédet is, a Führer mozdulatait utánozva, ami afféle drámai elem. A következő szín egy erdőben játszódik, noha egyetlen fa sincs a színpadon, csak odaképzelik. A terápiás csoport résztvevői menekülnek az országból, a rasszisták pedig üldözik őket. Előbb a négert verik meg, aztán a zsidót, ám az utóbbit az egyik rasszista lányka félbeszakítja, és előadást tart társainak, hogy kell bánni a zsidóval. Eszerint a zsidót nem ütjük-vágjuk, hanem megcirógatjuk, megölelgetjük, és csak utána rúgunk bele."

A színpadon mindig is kérdés volt, hogy miből mennyi...
Erre Peter Brooke keresett igazán választ a 20. században. Shakespeare korában tudták, a görögöknél is. A 20. század káoszában Brooke próbált kiutat találni.
A színpadon elég egy fa, hogy tudjuk, hogy erdőben vagyunk? Vagy egy egész erdőt telepítsünk a színpadra, hogy a néző elhiggye...?
Szerintem ez mind lehet jó megoldás. És még az is, ha nincs fa vagy díszlet. A lényeg, hogy az adott stílust , játékot, rendszert elfogadja a néző és működjön a gondolati ív... ennél több nem igazán kell. A jó színész megoldja. Ha a rendező is jó, akkor van királyság...



A nővér halála...

További válaszok a blogra:

"Anna közben találkozik Rózsával, aki felszólítja, hogy szálljon le az öccséről, majd rátámad. Nárcisz szétválasztja őket, Rózsát kirángatja a képből, és a következő jelenetben tudjuk meg, hogy meg is öli. Logikát ne tessék keresni, teljesen normális, hogy az ember megöli a nővérét, ha az le akarja pofozni a barátnőjét."

Abban valóban nincsen logika, ha valaki megöli a testvérét. De ha van mögötte előzmény, akkor lehet logika is.
Például abban van logika, hogy Júlia megbocsájt Rómeónak, miután az megölte a bátyját? Nincsen. Itt csupán a szerelem furcsa világa működik. És aki a szerelmet megmagyarázza nekem...
Vagy Oidipusz esetében van logika abban, hogy szeretkezik az anyjával és... hmmmm...



Trágárkodás

Ebben igaza van a blog írójának, ezen változtatni kell:

"Közben a néger eltéved az erdőben, keresi a barátait. Összetalálkozik Nárcisz anyjával, aki részegen rágerjed. Megpróbálja megerőszakolni a négert, ám a nácik pont arra cipelik Rózsa hulláját, ami megzavarja az aktust. Anyuka roppant nevetségesen és hiteltelenül zokog lánya holtteste fölött, majd meghal, mert a nácik megkéselik. Búcsúszava: "Basszátok meg az egész világot." Ez már fel sem tűnik, mert a darabban folyamatos a trágárkodás."

Ezen is javítunk a következő előadásra...



Indíték nélküli tett...

Ebben is igaza van a blog írójának:


"Időközben a náciknál is lázadás van. Anna felkészíti Nárciszt, hogy este - nem tudni, kiknek - beszédet mondjon az "eszméről". Nárcisz kicsit izgul. A következő jelenetben Annát se szó, se beszéd, agyonlövi Diána, az értelmesebbik csaj. Tettének indítéka nincs, de szépen fogynak a szereplők."

A szöveg szerint van indíték, a játékot kell csiszolni.




A bűvös mondat:

A másik blog írójának véleménye és a válasz erre:


"Eljön az este, Nárcisz kiáll és elmondja beszédét. Ez afféle béna görbe tükör akar lenni a rasszistáknak. Hitlernek öltözve beszél arról, hogy utálja a zsidókat, a cigányokat, a kínaiakat, a buzikat, továbbá a grönlandiakat, az indiaiakat, az ausztrálokat, a maorikat, az arabokat, a franciákat, a románokat, a németeket, és mindenkit felsorol, akik "a társadalom csótányai", és "elfoglalják mások földjét és lopnak". Monológját a következő mondattal zárja:

- Kihagytam valakit? Hallott már valaki Magyarországról? Nem? Nahát... minden szar kis országot nem lehet ismerni!

Erre pedig spontán visszaszóltunk négyen, hogy "anyád!" Senki sem tiltakozott vagy pisszegett. A közönség eddig is feszengett, de ez a kiemelt csúcspont még azoknak is kissé csücskös volt, akik egyébként egyetértenek azzal, hogy a rasszisták rosszak."

Nárcisz mindenkit szidott a darab végén. Mikor visszajött, akkor ezt mondta pontosan:
"Elnézést szeretnék kérni a kimaradt népekért és kultúrákért... Tetszik pédául ismerni Magyarországot? Nem? Nem csodálom. Minden szart nem ismerhet az ember."

Fontos a pontosság. Ha véleményt írok valakíről, akkor pontosan idézek. A hitelesség végett ez fontos. Nárcisz nem Magyarországot szidta, hanem azokat az embereket, akik képtelenek rendet tenni a fejükben. Ehhez kellő humor és intelligencia kell. Ebben tényleg nincsen bántás...




A taps:

Válasz a válaszra, a blog írójának gondolataira:

"A darab végén a túlélők eltemették a halottakat, majd hajlongani kezdtek. A közönségnek csak hosszú idő után esett le, hogy azért teszik, mert vége a darabnak. A legtöbben ímmel-ámmal tapsoltak, mert úgy illik, ha egyszer vége van, bár biztosan volt, akinek tetszett ez a borzadály. Mi nem tapsoltunk. Felálltunk, kimentünk, és az előcsarnokban szidtuk a művet."

A darab végén vastaps volt. Amelynek örültem, hogy nem kezdődött azonnal, mert hatást bizonyított...




Beszélgetés Tomcattel avagy egy másik szempont

A darab végén megkeresett négy fiatalember, közöttük Polgár Tamás avagy Tomcat.
Egy pillanatra azt hittem, hogy készülnek valamire, tehát megijedtem, de nem féltem. Amikor félek, akkor inkább elszaladok.
Miért nem féltem?
Mert egy biztonságos helyen voltam, a háttérben tanúkkal és biztonságiakkal. Amikor édesanyám segíteni akart, akkor féltem igazán: féltettem anyámat és megkértem, hogy menjen haza. Pár helyen azt írták. hogy lökdöstem anyámat. Ezt a tanúk és anyám is tagadja. Aztán visszatértem a társalgásba, ez a cselekedetem is bizonyítja, hogy nem féltem. De nem tagadom, van amikor félek. Oroszországban féltem gyermekkoromban,amikor megtámadtak. És Magyarországon is vertek bőven. Egy idő után már nem hatásos a verés. Nem értékeli az ember (mosoly).

Tomcat megkérdezte, hogy mi a hazám:
Mondtam, hogy Oroszország, Magyarország, Tatárföld, Ukrajna és Bulgária.
Tekintetében azt olvastam ki, hogy ilyen nincsen.
Számomra mégis van. Lehet, hogy az én bűnöm, de szeretem a magyarokat, az oroszokat, a mongolokat, a franciákat és mindenkit ezen a bolygón... ez nyálasan hangzik, de másképpen nem lehet erre válaszolni. Egyszerűen élvezem ezt a világot és kihívás az, hogy vannak ellentétek és bajok. Én olyan világról szoktam álmodni, ahol szintén vannak bajok, csak intelligensebb emberek között...

Tomcatnek baja volt a bűvös mondattal. Én ezt megértem. De teljesen nem tudom. Ez színház. A színháznak pedig van egy olyan eszköze, ami máshogyan hat a színpadon, mint az életben. A bűvös mondattal nem akartam bántani senkit sem. (amúgy a közönség nevetett ezen a mondaton sokat) Ez a mondat szintén egy tükör. Van, aki csúnyának látja magát ebben a tükörben, de van aki szép lesz tőle. Ez emberfüggő...



Rózsa vagy nem Rózsa?


Tomcat írása és utána válaszom reá:

"A lépcső felől lárma hallatszott. A Rózsát alakító fiatal színésznő érkezett a matrónát erősíteni, de mire odafordultam, csak annyit láttam, hogy egy srác felnyalábolja a veszettül kapálódzó minifúriát, és lecipeli a lépcsőn. "Nyugi, csak beszélgetnek..." - hallottam a szófoszlányokat."

Az említett "matróna" az édesanyám az tény, a másik hölgy viszont nem a Rózsát alakító színésznő volt. Nem pontos a leírás.





A bűvös mondat további sorsa

Tomcat írása:

"- Önnek igaza van - lépett közbe egy középkorú hölgy. - Tényleg egy kicsit erős ez a kitétel a darabban. Köszönjük a kritikát, igen, a jövőben máshogy fog szerepelni ez a részlet.
- Igen, végül is... hát... vannak még hibák - tette hozzá a rendező, aki még mindig félt, csak nem tudom, mitől. - Igen, a jövőben kivesszük ezt a mondatot, vagy máshogy fogja mondani."

A középkorú hölgy, aki közbelépett, valóban intelligensen oldotta meg a helyzetet, de a tanúk bizonyítják, hogy csupán ennyit válaszolt/válaszoltunk Tomcatnek:
Átgondoljuk amit mondott...
Ez nem azt jelenti, hogy kivesszük a mondatot vagy máshogyan mondjuk...

Csupán azt, hogy gondolatokba sűrítjük az egónkat...

A Palotából, ahogy kiléptem... sötét volt és esett az eső... beültünk egy kocsmába és beszélgettünk...

Ezt a rövid videót pedig nem viccből ajánlom:

http://www.youtube.com/watch?v=s8jw-ifqwkM

Abdullin Szárdár Tagirovics, aki szereti Magyarországot... is.

Hitler Komplexus Premier - II. felvonás

Hitler Komplexus Premier - II. felvonás

A szünetben

Belopakodtam a színészekhez, hogy leszidjam őket, hogy féljenek és rosszul érezzék magukat (csak vicc). Bár minden vicc fele... tréfa (mosoly). A színészek elégedetlenek voltak. Végre. Végre láthattam őket elégedetlennek az öltözők tájékán. Tekintetem felragyogott. 20 perc szünet, melyben puszit adok anyának, megpillantom Tomcaték négyesét, akik mit sem sejtve várják a második felvonást. A szünetben látom Laczkó Vladimirt, aki pantomim-melóval fog gyötörni minket az új évben. A szünetben látom az osztálytársaimat a Bábszínházból, akiknek félek a kritikájától. Látom Tokár Tamást a régebbi Ascher Táborból. Érdekes társaság. Érdekes szünet. A szünet a leghasznosabb dolgok egyike. Látni lehet az embereken, hogy mit akarnak: haza menni vagy sem? És nem mennek haza...
A színészeknek elmondom, hogy a második legyen jobb. Mondani könnyű... Misi Hitler-bajszot fest és izgul, legalábbis annak tűnik. A Hercegnő kezd felnőni és félni. A Gonosz Rendező pedig felmenekül egy üdítővel oda, ahol a madár sem jár...

II. Felvonás

Dennis elmondja a Fekete Országot. Egész OK.
John (Farkas alias Mitre Péter) és Lujza (Somodi Réka) jobbak lettek, mint a vasárnapi előadáson. Nem aludtak el. Gyorsabb és precízebb lett az egész. Átrendeztem. És a színészek folytonos feszültségbe kerültek. A feszültség életet ad a színháznak. Ha van feszültség, akkor vannak viszonyok és nincs megalkuvás a "rutin" ócska változatával. Az ízlés csiszolódik. A teljesítmény nő. A folytonos feszültség hatására az adott csatornákon, hálózaton nő a feszültség. A színész idegei életképessé válnak és teremti vagy tönkreteszi az adott pillanatot. Ha nincs feszültség, akkor pillanat sincs. Az életben is csak akkor ér valamit egy jó fotó, egy szuper fénykép, ha előtte és közben nem mesterkélt beállítás van, hanem a fotós elkapja a pillanatot. A néző is elkapja a pillanatot, amit a színész (gyakran tudat alatt) lefényképez számára. Ma a színészek többsége mesterkélt, de vannak egészen kiválóak is. Nem sorolom őket, mert lehet, hogy a rosszakkal egy munkahelyre kerülök (mosoly). A jó fotós olyan képet készít gyakran, melyben a történet él, a világ, mintha életre kelne. A nagyon jó szobrász szobrain érezni a mozdulatot, a táncot. A zseniális táncos kidolgozza a mozdulatokat és a néző számára letisztítja a legfinomabb szintre a legbonyolultabb koreográfiát is... a király sportoló plasztikusságot teremt, művészetet és egy másik dimenzióban létrehoz egy emberfeletti rekordot drogok nélkül (jobb esetben), a tökéletes szakács műveit úgy esszük, mintha az utolsó falatot ennénk mindig...
... és ezt az elejét már én is letudtam nyelni a második felvonásnak, bár Péter energiát vesztett. Csak tudnám, hogy miért... Réka itt már jobb volt. De még mindig nem elég. Viszont ahhoz képest, hogy az utolsó pillanatokban instruáltam, ahhoz képest ügyes volt. Kohn (Korcsmáros András) hozta a formáját, remekelt. Aztán jött Diána (Bódi Eszter) a zsidós monológgal. Az egész jól működött. Bár volt egy-két dolog, amit nem úgy csinált, ahogy megállapodtunk. A neonáci csapat elmenete után jött Kálmi. Most már jobb lett, de a monológ végére megint lassult, de még így is ő volt az egyik, aki vitte a darab hangulatát. Nárcisz (Hajagos Mihály) bejövetelekor újra levegőhöz jutott a színpad és Kálmival már egész jól kezdtek működni, de nekem ez még mindig nem elég, mert linkek és jobbak lehenének!!! Az előadás előtti próbán gyűlt bennem a harag és most, hogy írom eme sorokat, újra előjön... Na mindegy... most lenyugszom és folytatom az írást Kedves Olvasó! (erőltetett mosoly)

Misi kiakadós monológja, ahol szidja a fajokat és Hitler szövegét nyomja... egész jó volt. Tulajdonképpen Misi megmentette a darabot. Csak ha elszáll, akkor vége. De nem törlöm ki ezeket a sorokat, mert igazak... meglepő módon (mosoly). Itt valóban Führer lett a "pipogya" színészből. Technika vagy átélés? Vagy mindkettő? Vagy valami új? Nem érdekel. Tényleg. Az érdekel, hogy jól működik a srác. A neonácik második felvonása nem volt a legjobb. A színészek egy bizonyos szintnél feszültebbek voltak. Nem készültek el a szerepekkel. Ez főként Bódi Eszterre és Mitre Péterre vonatkozik. Néhol egészen jól működtek. Anna (Balatoni Emese) érdekes volt - jó értelemben. De néha ő is hibázott. Nem lett teljesen kész. Többre lenne képes.
A Terápiások már jobban működtek, de még mindig nem elég...
Emes (Monhor Viktória) megcsinálta, amit kérek és még jó is volt. Itt nagy rendezői hibám volt, hogy nem hoztam ki a helyzetekből a karakterét. De ízlésen belül játszott. Majd ezen is dolgozunk. Remek színésznek tartom. Van benne fantázia. A Nő (Borsos Luca) remek színésznő szintén, de lehetne bátrabb. A túlzott természetességre való hajlam, gyakorlás a színész halála lehet a 21. század elején. Őneki jót fog tenni a Pantomim "elvetemült" világa (mosoly). A Férfi (Debrah Dennis) laza és egyszerű volt, akár az életben. Nem csinált semmit és pont ezért jó volt. Magából dolgozott. Jól működött. Kohn (Korcsmáros András) ügyesen dolgozott és jól használta a darab stílusát. Mert a stílusban mozogni, sétálni, futni és táncolni is. Aki még szépen táncolt: Burai Kálmán. Ő meglepett. Nárcisz után a legerősebb volt a játéka. De a kettő nem egyfajta ábrázolásban működik, ezért nem is állítok ügyességi sorrendet...
Nárcisz famíliája: Rózsa (Fru) hiteles és gyönyörű játékkal bírt. Rezonőr státuszát komolyan vette és dobálta fel a labdákat alázattal, aki ügyes volt, az lecsapott rájuk. Anya (Fazekas Veronika) ügyesen kapta el a pillanatokat és lecsapta a stílus kósza labdáit. Neki volt az egyik legnehezebb szerepe. Ha jól látom a jövőtt, akkor remek része marad a darabnak Vera.
A zenészek: Lány hegedűvel (Sirkó Eszter) nagyon jól játszott, bár egyszer vétett egy nagy hibát, nem játszotta le az egyik aláfestő zenét a neonáciknál. Csupán azért nem haragszom rá, mert a többi résznél a teljesen új instrukciókat magas szinten nyomta. Éppúgy, ahogy a Fiú magnóval (Armaganjan Ajk), kinek ez az első nagyszínpadi fellépése. És bár nem színész, de kulcskomédiása a darabnak. Stílusát a darabnak legjobban a két zenész teljesíti, érzi. A stílushoz pedig érzék kell.

A hullák becipelése szintén jól működő jelenet. Misi vége-monológja a darab tetőpontja. Ügyes és tehetséges. Feltornázza a darabot. Profi munka. Ezt már szeretem. A legvége jelenet nem működik úgy, ahogy szeretném. Itt mérges vagyok Misire, mert nem pontos a szöveggel. Pedig ez az egyik legfontosabb jelenet. Eszter sem pontos, és a ritmusa is rossz. A játéka pedig csapnivaló. Itt furcsa módon Péter és Réka végre jól működnek. És Luca az egyik legjobb, de van még benne, csak még nem látja...

Szép Premier volt ez. Legalábbis számomra. Sokat tanultam. Szépet láttam. Ez egy új világ, amit kezdünk megtapasztalni, csak elkényelmesedünk és nem hisszük el, hogy lehet még jobb...

Szép Álmokat!

Abdullin Szárdár Tagirovics, aki a következő napló-részletben leírja az érdekes találkozást Tomcattel és a többiekkel...